A történelem jó oldalán
Bármennyire is zavar bennünket, lassan már megszoktuk, hogy szinte az egész világ Európa páriáinak tartja a lengyeleket és a magyarokat. Legalábbis annak liberálbolsevik vezetése, de hát ők vannak többségben. Hogy az Európai Unió félmilliárdnyi lakosának többsége liberális lenne, eléggé hihetetlennek tűnik, mindenesetre az ő képviselőik a leghangosabbak. Idestova tizenkét éve tart az az ócska rágalomhadjárat, amelynek fő vonalait már betéve tudjuk.
A leghangosabb ordibálás a migránsválság tömegessé válásakor tört ki, amikor Magyarország megelégelte az országon átvonuló tömeget, és megépítette a kerítést. Tudjuk jól: nem a menekülők miatt, hanem a hívatlan, európai jólétre vágyó migránsok feltartóztatására, akik óriási tömegben lépték át illegálisan az államhatárt.
Akkor a kutyát sem érdekelte, hogy a schengeni, az Unió külső határait védő országnak mennyi pénzébe, emberébe kerül ezt a tömeget visszatartani.
Hálát ugyan az aljas rágalmakkal besározott magyar nép nem várt ezért, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy az Orbán-kormány szálka a liberális többségű EU szemében, amely csak akkor nyugodna meg, ha április 3-án a moslékkoalíció venné át az ország vezetését. Azt azonban nehéz lenyelni, hogy a magyar népet kirekesztőnek, idegengyűlölőnek bélyegezzék meg csak azért, mert konzervatív kormánya van, amely nem hajlandó asszisztálni Európa önsorsrontásához.
Szerencsére akadnak józan hangok is. A minap a Die Weltwoche német lap dicsérte Magyarországot. A cikk Margarítisz Szkínász EB-alelnök budapesti látogatása után jelent meg. A biztos, aki elment a magyar–ukrán határra is, azt nyilatkozta, hogy Magyarország a történelem jó oldalán áll, és látva a menekültáradat emberséges, szervezett kezelését, a magyarokat nagylelkűeknek nevezte. „2015-ben – nyilatkozta Szkínász a sajtónak –, amikor Magyarország déli határán több százezren zsúfolódtak be Európába, Orbán és Magyarország lett az EU rosszfiúja, mert az ország lezárta a határt. Ez nem felelt meg az európai életérzésnek.”
Persze tudjuk, hogy Magyarország az európai joggal összhangban lépett, amely kötelezi az EU külső határaival rendelkező tagállamokat, hogy megvédjék ezeket a határokat az illegális bevándorlással szemben. „Ugyanakkor – írja a Die Weltwoche –, azóta az EU sokat tett azért, hogy olyan légkört teremtsen, mintha nem Oroszország lenne az Unió halálos ellensége, hanem Lengyelország és Magyarország. A vádak özönéhez, miszerint ez a két ország elárulja az európai értékeket, csatlakozott a szigorú megbüntetésük követelése.”
Miközben a Covid-világjárvány gazdasági következményeinek kezelésére felvett óriási hitelt Magyarországnak és Lengyelországnak is garantálnia kell, az EU eljátssza a nagylelkűt azzal, hogy az ukrán menekültválságra 500 millió eurót szán.
Ez az összeg fényévekkel elmarad attól a 800 milliárd eurótól, amelyet az EU összesen Covid-alapként kínál fel a tagállamoknak. Kivéve a büntetés alatt álló Lengyelországot és Magyarországot.
Ha már a dicséretekről esik szó, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy nemrég a NATO is elégedetten nyilatkozott Magyarország felkészültségéről. Tudjuk, egy-két fecske nem csinál nyarat, de ezekre a véleményekre oda kell figyelnünk, hiszen elég frusztráló érzés éjjel-nappal azzal szembesülni, hogy a magyar nép milyen kirekesztő és idegengyűlölő. Meg Moszkva-barát. Főleg a magyarországi ellenzék szerint, amely az ilyen felelőtlen kijelentésekkel veszélybe sodorja a kárpátaljai magyarokat.
A fentiekkel szemben a bújtatott ellenséges propaganda eklatáns példája egy szlovák tévéadón hangzott el, és nem akárki szájából. Jaroslav Naď védelmi miniszter Andrej Dankónak, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének szúrta oda a liberális JOJ televízióban a Na hrane című vitaműsorban: „Tudja, hány kérvényünk van az asztalon magyar cégektől, hogy végezzünk fegyverszállítást az ő területükről?“ Mondja ezt a szlovák védelmi miniszter, aki tisztában van vele, hogy senki sem veszi a fáradságot, hogy utánajárjon, mennyi a valóságtartalma ennek az elejtett mondatnak.
Mit lehet erre mondani? Nehéz elképzelni, hogy magyarországi cégek csak úgy szabadon fegyvereket gyártanának, és a saját szakállukra próbálnák eladni Ukrajnának, ráadásul a szlovák védelmi minisztérium közvetítésével. Ezt az „elszólást“ akár a vicc kategóriájába is sorolhatnánk, ha nem tartanánk Magyarország elleni hangulatkeltésnek.
A szlovák kormány egyik liberális miniszterének mondata azonban jól láthatóan beleillik abba a rágalomhadjáratba, amely minimum április 3-áig fog tartani. Ha már Naď a nyílt fegyvercsörtetés helyett az egyik szövetséges címére jót nem tudott mondani, legalább hallgatott volna.
Különösen annak fényében, mekkora káosz uralkodik például Kassán, s ezzel szemben milyen rendezetten zajlik Magyarországon a menekültválság kezelése.
