A támogatás ára
Vasárnap lesz két hónapja, hogy az ukrán fegyveres erők behatoltak Oroszország területére, a Kurszki területre, s immár mondhatjuk: tartósan ellenőrzésük alá vonták azt.
Arról már sok szó esett lapunkban és portálunkon egyaránt, milyen vétkes hanyagságok sorozata vezethetett ahhoz, hogy az oroszok ne vegyék észre a sík területen közeledő harckocsioszlopot. Most inkább szorítkozzunk a jelenre, és nézzük, mit tudnak kezdeni az ukránok az Oroszország méretéhez képest zsebkendőnyi földdarabbal.
Kommunikációs szinten tagadhatatlanul jól jött a hadművelet: Ukrajna kezdeményező félként tudta prezentálni magát a nyugati donorok előtt, megmutatva, lám, képes behatolni Oroszországba. A kurszki támadást több mélységi csapás is követte, oroszországi célpontok ellen. Sőt, bár ez a kurszki művelethez nem kapcsolódik direkt módon: hétvégén az ukrán sajtó egy célzott, személy elleni csapásról is beszámolt. Meg nem nevezett orosz ellenállók, az ukrán katonai hírszerzéssel együttműködve megölték Alekszej Kolomejsztev ezredest, aki a védelmi minisztérium drónokkal foglalkozó központjának vezetője volt. És mindezt nem a harcmezőn, hanem Kolomna városában, Moszkvától 117 kilométerre.
A nyugati szövetségesek, az Egyesült Államok és az Európai Unió számára Ukrajna betörése bizonyította, hogy a nyugati katonai támogatásnak kézzelfogható eredményei vannak, és hogy Kijev képes aktívan fellépni a háborúban. Ezt a részt tehát kipipálhatjuk.
S bár a háborúnak a propaganda és a háborús kommunikáció legalább olyan fontos, ha nem fontosabb eszköze, mint a gépkarabély, ezt a háborút Oroszország kottájából játsszák, melynek főszereplője az űrhadviselés korában már-már eltemetett tüzérség, és a sokszor lesajnált gyalogság. Ebből pedig Oroszországnak van több.
Volodimir Zelenszkij ukrán államfő még szeptember 19-én ezt mondta a kurszki művelettel kapcsolatban:
Ez kétségkívül igaz. Azonban ennek hatását Donbászban valószínűleg nemcsak én nem látom, hanem őszinte pillanataiban Zelenszkij sem. Oroszország nyilván azért tudott 40 ezer katonát diszlokálni a térségbe, mert rendelkezett kellő tartalékkal. A kurszki betöréssel párhuzamosan Oroszország fokozta a támadó hadműveletek intenzitását ezen a területen, s azóta is nyomul előre. Legutóbb Ukrajinszk városának elfoglalását jelentették be, míg a Kurszki területen jobbára falvak vannak ukrán kézen, a régióban található jelentősebb városokat, Kurszkot vagy Kurcsatovot nem sikerült megszerezni.
A kezdeti meglepetés(?) után Oroszország sikeresen lokalizálta az ukrán betörést, az átcsoportosítások után pedig megkezdte az ellentámadást. Az orosz milbloggerek mellett még az oroszbarátsággal igazán nem vádolható ISW think tank is rendre beszámol az ugyan lassú, de érezhető orosz előrenyomulásról.
Az általunk korábban ezeken a hasábokon PR-hadműveletnek aposztrofált kurszki kaland tehát – ezt már kimondhatjuk – stratégiai sikert biztosan nem hozott az ukránoknak, nem hozhatott, ahhoz kevés volt a támadóerő. Sőt, az elérhető forrásokat szemlélve az is kérdéses, meg tudják-e tartani az elfoglalt területet.
A kurszki hadművelet esetében tehát legfeljebb taktikai sikerről beszélhetünk. S bár a veszteségekről szóló adatok hitelességével kapcsolatban lehetnek kétségeink, valószínű, hogy azok Ukrajnának fájnak jobban. Az itt elesettek vérén vették az újabb támogató csomagot.
Megjelent a MAGYAR7 40. számában.
