A „szélsőségek” epicentrumában
Óbégat az európai parlamenti liberálbolsevik vircsaft, amely arról álmodozik, hogyan lehetne megfosztani Orbán Viktort a szavazati jogától. Már gyűjtik az aláírásokat (a Soros-féle fizetési listán szereplők számára nyilván kötelező a szignó). Ami persze röhejes és fölösleges cirkusz. Az elvtársak azonban nem bírják megemészteni, hogy decemberben nem sikerült ráerőltetni az Európai Tanácsra az európai emberek pénzének további elherdálását, az uniós tagállamok nyakló nélküli eladósítását. Az esztelen tervet egyedül a magyar miniszterelnök gátolja.
Orbán Viktor álláspontja világos és egyértelmű: abba kell hagyni az eurómilliárdok féktelen lapátolását egy háborúzó országba, amely nem tagja sem az EU-nak, sem az euroatlanti védelmi szövetségnek, s amelynek elnöke a zsaroláson kívül másra szinte nem is képes. Miközben Zelenszkijék néha meglobogtatnak egy-egy törvényt, hogy port hintsenek Brüsszel szemébe, nem hagynak fel a kisebbségek vegzálásával, mi több, most éppen az európai alapjogok egyik pillérét, a vallásszabadságot akarják lábbal tiporni – betiltani az ukrán ortodox egyházat. Miközben Zelenszkij az Amerikából és az EU-ból eddig kapott százmilliárdos támogatásokról talán még egy centtel sem számolt el (viszont vett néhány villát), Von der Leyenék számolatlanul nyomnák tovább a pénzt Ukrajnába.
A magyar miniszterelnök logikus ellenérve az esztelen tervekkel szemben: nem adósíthatjuk el a jövő generációit, miközben az Unió nem tud elszámolni az eddigi gazdálkodásával. Mert az nem normális állapot, hogy a költségvetési időszak felénél a Bizottság vezetője kalapozni kezd, mert vészesen ürül a kassza. Emellett a fényességes Bizottság húszmilliárd euróval óhajtaná tovább vezényelni a huszonegyedik századi rabszolgapiac működését is (az ő szóhasználatukkal menekültügy), az embercsempész maffia további menedzselését.
Érveik szerint évente egymillió munkavállalóra lenne szükség, hogy a Siemens vagy a Mercedes gyártószalagjai ne álljanak le. Ezeknek a felülképzett tömegeknek a társadalmi haszna kétségtelen, hiszen a német csúcstechnológia továbbéltetését garantálják, az integrációjuk problémamentes, és nem terhelik a német állam szociális rendszerét. Ahogy az a nagy zöld könyvben meg vagyon írva.
Ám ha a gyengeelméjű politikusoknak nem számít a népük sorsa és jövője, úgy látszik, a nép fogja kezébe venni a döntés jogát. Például a német gazdák, akiknek elegük lett a sanyargatásból. Ha a német ipar nevét halljuk, a Mercedes, a BMW vagy az Audi neve ugrik be elsőre, és nem a traktorok. Márpedig az elmúlt napokban éppen a New Hollandok, a John Deere-ek vették át a főszerepet a Brandenburgi kaputól Hamburgig.
Elképesztő látvány, milyen végeérhetetlen folyamban sorakoznak a gazdák hatalmas gépei, megbénítva a nagy ország életét. Nem csoda, hogy Olaf Scholz kormányfő inkább elbujdosott, mint hogy leállt volna tárgyalni a traktorok nyergében ülő dühös gazdákkal.
A bujkálás mindazonáltal mégsem helyénvaló látlelet, hiszen Olafunk fedezékbe húzódva is rendületlenül fújja tovább a dalt, amelynek lényege, hogy tovább kell támogatni Ukrajnát. És mindenkinek ezt kell tennie, elvtársak! A parasztok nem számítanak, azok szélsőséges elemek. Nancy Faeser (SPD) német belügyminiszternek a gazdatüntetés és a vasutassztrájk elemzéséből mindössze ennyire futotta:
Hát igen, súlyos rágalom szembesülni a tényekkel, amikor kiderül, hogy hiányzik hatvanmilliárd euró a kasszából, amit odaígértek külföldnek. Azt valahol be kell vasalni.
Frau Faeser ugyan nem ment el odáig, mint Annalena Baerbock külügyminiszter, akit nem érdekel a választók véleménye, ám a két hölgy ugyanabból a kottából játszik. Az egyiket nem érdekli, a másik szélsőségnek tartja a német választók többségét. Szerintük az állam támadhatja a polgárt, a polgárnak pedig nincs joga ellenvéleményre. Aztán majd csodálkoznak, ha elzavarják őket. Ám ahogy mondani szokás: nincs itt semmi látnivaló. A liberálmarxista spenótok szerint minden szélsőség, ami nem azonos az ő ködös nézeteikkel. Ők a közép, a jobbközép, a balközép. A középközép. Ők, a választott vezetők ülnek a világmindenség epicentrumában, és mint a galaxisban a bolygók, minden körülöttük kering. Minden, ami rajtuk kívül, körülöttük, fölöttük, alattuk létezik, az szélsőség.
S amíg az EP-ben Orbán Viktor ellen fegyverkeznek, Németországban az egyre népszerűbb AfD-t tiltanák be a szocdemek. Egy ötszázalékos párt a huszonöt százalékosat. Ugye, milyen életszerű? De hát így működik a Soros-féle liberálbolsevik úthenger. És így van ez Spanyolországban, ezért tüntetnek Szerbiában és Szlovákiában, s természetesen ezért „állítják vissza” Tuskék a demokráciát Lengyelországban.
