A nép tüntet, az ellenzék posztol - aktív civilek, passzív pártok
A szlovák politikai ellenzék látványosan támogatja a kormányellenes tüntetéseket, de ezzel még nem kínál valódi politikai alternatívát. A civil társadalom feladata a tiltakozás és a nyomásgyakorlás, a pártoké pedig a cselekvés, javaslatok megfogalmazása. A jelenlegi ellenzék azonban mintha szereptévesztésben lenne.
A szlovák belpolitikai tér továbbra is mozgalmas. A társadalmi elégedetlenség az utóbbi hónapokban különböző formákban robbant ki. A szlovák közmédia (RTVS) tervezett átalakítása, illetve a jogállamiságot érintő kormányzati lépések következményeként tömegek vonultak utcára. Pozsonyban és más szlovákiai városokban továbbra is a kormány elleni tiltakozásoktól és fütyülésektől hangosak a városok főterei.
A javaslatot az SNS nyújtotta be, azzal a céllal, hogy megakadályozza a civil szervezetek politikai tevékenységét. Márpedig ezt megakadályozni nem lehet, hiszen bizonyos értelemben minden civil szervezet politikai hatást fejt ki már azzal is, hogy önszerveződik. A modern demokrácia alapja a civil társadalom, az állam pedig nem kontrollálhatja a civileket, ez az autokráciákra és a totalitárius rendszerekre jellemző. De hát most már azt is tudjuk, hogy Andrej Danko oroszországi látogatását követően inspirálódott.
A szlovákiai társadalom úgy tűnik, ismét képes önszerveződésre és mozgósításra, különösen azokban az időkben, amikor veszélyben érzi az alapvető demokratikus normákat.
Ez önmagában pozitív jelenség. Egy demokrácia nem csupán választási ciklusokban mutatkozik meg, hanem a mindennapokban is – amikor a társadalom mozgolódik. A modern demokráciákban, ha az intézmények nem működnek megfelelően, akkor a civil társadalomra hárul a feladat. Ha a hatalom túllépi a hatáskörét, a nép figyelmeztet, és ha kell, az utcákon hívja fel erre a figyelmet.
Ez történik most is. Jogvédő szervezetek, polgári kezdeményezések, pedagógusok, és főleg fiatalok állnak a tiltakozók sorában.
Miközben azonban a civil társadalom aktivizálódik, az ellenzék mintha csak statisztaként lenne jelen ebben a folyamatban. A Progresívne Slovensko, az SaS, a KDH és más kisebb pártok természetesen jelen vannak a tüntetéseken. Szelfiket készítenek a tömegben, melyeket közösségi oldalaikon osztanak meg, erős kormányellenes kritikákkal. Mindez azonban nem vált át valódi politikai cselekvésbe. A demonstrációk mögé ugyan beállnak, de nem kínálnak alternatívát. Pedig éppen ez lenne a dolguk.
Ezek a megmozdulások nem a parlamenten kívüli MKP kezdeményezésére jöttek létre, hanem a polgári társadalom részéről. A politikai pártok ebben az esetben helyesen támogatták ezeket az ügyeket, de nem ők voltak a kezdeményezők. A társadalmi öntudat és szolidaritás mozgatta meg az embereket. A politika feladata pedig az volt, hogy ezt a hangot becsatornázza a parlamenti és közéleti térbe. Így működik normálisan egy demokratikus társadalom.
A mai helyzetben viszont nagyon úgy tűnik, hogy az ellenzék nem becsatornázza a társadalmi energiákat, hanem ráül azokra. A tömegben úgy ünneplik magukat, mintha a tüntetőktől kaptak volna mandátumot arra, hogy lecseréljék a jelenlegi hatalmat. Holott egyetlen koherens, hiteles jövőképet sem látunk a részükről. Nem tudjuk, hogyan reformálnák meg a köztévét, miként biztosítanák a sajtószabadságot, hogyan garantálnák a bírók függetlenségét, és milyen konkrét külpolitikai stratégiát képviselnének, miként kezelnék a régiók leszakadását.
A program helyett marad a reakció, a jövőkép helyett a felháborodás, mindezt pedig a tüntetők mögé bújva teszik. Ez pedig édeskevés.
A francia filozófus és társadalomgondolkodó, Alexis de Tocqueville úgy fogalmazott:
Ez a gondolat ma Szlovákiára is érvényes lehet. A társadalom erőt mutat, de az állam továbbra is dominál, szélsőséges esetben zsarnoki módon kormányoz: konszolidációs címkébe bújtatott központosítás, tranzakciós adó, régiók elhanyagolása, oroszbarát irányultság.
A kérdés az, hogy az ellenzék felismeri-e a történelmi lehetőséget, és végre konkrét alternatívát fogalmaz-e meg, vagy ismét elszalasztja azt. A színpad mellől tapsolni, és a tömegben szelfizni szánalmas és kontraproduktív. Egy erős civil társadalom csak akkor tudja megvédeni a demokráciát, ha van, aki képviseli a politikai porondon is. Jelenleg azonban úgy tűnik, a civil társadalom az ellenzék szerepét is betölti. Márpedig ez nincs rendjén, legalábbis a demokratikus társadalmakban.
