2021. július 11., 19:18

A nemzetté válás 150 éve

Az ember azt várhatná, hogy a külsőleg liberálisodó világ, némi erős balos felütéssel, elfelejti a nacionalizmust és a sovinizmust. A liberálisok - egészen napjainkig - elítélték a mindenfajta „nemzeti“ megmozdulásokat. De megjelent a BLM-mozgalom és más faji-nemi mozgalmak és ezzel egy csapásra vége lett a klasszikus liberális (Kossuth, Széchenyi, Deák) és a modern liberális világszemléletnek is. Ez ma már nem liberalizmus. Várnunk kell, míg a történészek nevet találnak a most történteknek, talán valami „libsevik“ illene rá leginkább...

cirill-es-metod.jpg
Fotó: Cultura.hu

Szlovákia azonban egy csodaország. Itt bizony a nacionalizmus (és ezen belül a magyarellenesség) kormányszinten van jelen (Klus, stb...) és a háttérben élesedni látszik (pl. elmaradozó déli mezőgazdasági és ipari fejlesztések, iskolaügy, a kisebbségi kultúra minimális támogatása, stb...).

Felvetődik a kérdés, hogy miért?

A miértre sok válasz adható, nézzünk meg egyet azokból, amelyre a témát egy múltheti érsekújvári kirándulás adta Cirill és Metód szláv hittérítők napján (jún.5.).

Hagyományosan a szenci MKP szervezésében aznap egy körutat tettünk Dél-Szlovákiában. Érsekújvárott tüzesen sütött le a nyári nap sugára az ég tetejéről a főtér mellett található háromméteres Cirill és Metód – szoborra. Körülötte kaszálatlan, sárga fű, árvaság, rendezetlenség. Sehol egy lélek, egy ünneplő ember, de még csak egy árva koszorú sem volt. Semmi!

Mi lehet itt a baj (többek között)?

Ha visszanézünk  a történelembe, akkor részben feleletet kaphatunk a magyar nép nemzetté válásából. A magyar nép ezer év óta itt van a Kárpát-medencében, de igazi, önálló nemzetté csak a 17.-18. században kezdett el fejlődni, a Kiegyezés (1867) nagyot lendített a folyamatokon – na meg rontott is épp eleget.

Ha mindezt összeszámoljuk, akkor kiderül, hogy az igazi, modern nemzetté válás eltartott vagy 150-200 évig is.

Hogy jön ide Cirill és Metód? A kérdés nem hipotetikus, hanem talán már tragikus.

Egy olyan városban, ahol a Maticának majdnem akkora székháza van mint a pozsonyi Nemzeti Múzeum, még a legnemzetibb, magukat szlovákoknak valló polgárok sem tisztelik meg nagyjaik emlékét, akik valójában tettek valamit a 9. század szlávságáért.

Mintha a két hittérítő valami más népek idegen küldötte lett volna. Érdektelenség a felsőfokon (Igaz, Nyitrán volt egyházi ünnepség).

II. János Pál pápa pedig Európa társvédőszentjeivé nyilvánította a két hittérítőt (1980). A „Slavorum Apostoli“ enciklikájában (1985. június 1.) ezt egyházilag meg is erősítette.

Akkor meg miért nincs koszorú a hárommétere szobornál Érsekújvárban? Legalább az Egyház megemlékezhetett volna!  Igaz, egyházilag ünnepük február 14-én van.

Felmerül a kérdés:

hogyan viszonyulhat a mai szlovákság pozitívan az országában élő kisebbségekhez, hogyan tisztelheti őket és nagyjaikat, ha a saját nagyjaikat csak ennyibe veszik? Talán még nem jött el a nemzetté válás folyamatában az a pillanat, amikor ezt illene észrevenni? Talán segíteni kéne a nemzetté válásban, hogy ez a fájdalmas időszak mielőbb mögöttünk-mögöttük legyen?

Még nem elvárható, hogy a Matica Slovenská képviseltesse magát a Csemadok március 15-ei érsekújvári ünnepségén, de az igen, hogy legalább a saját nagyjaira, akik annyit tettek a szlávokért, tisztelettel emlékezzen.

Ha nacionalista (vagy inkább soviniszta) lennék, akkor az ilyen többségi magatartásnak örülnöm kellene. De nem vagyok az és szomorkodom, mert a nemzetté válás ezáltal is valahogyan akadozik (mint már jó pár évtizede, évszázada). Ezt a folyamatot egy nép vagy egy nemzet sem úszhatja meg, nem hagyhatja ki, ezen a fejlődési szakaszon át kell menni.

Ha a modern szlovák nemzet kezdetét 1968-ra tesszük ( a föderáció létrejötte), akkor a modern nemzetté válás folyamatában vár rájuk még úgy száz év. Ezalatt pedig a felvidéki magyarság – ha nem tesz ellene valami hatékonyat – simán eltűnhet (amit majd még segítenek is).

Talán jobb volna ezt a nemzetté válási folyamatot meggyorsítani – akár külső segítséggel is, ha ez odahaza akadozik.

Mert másokat csak akkor lehet tisztelni, ha saját magamat és nagyjaimat tisztelem. Ennek a tiszteletnek a kivívása pedig számunkra létfontosságú!

Megosztás
Címkék