A múlt hosszú árnyéka

Még hogy történelem, még hogy régmúlt? Ebből a véletlen beszélgetésből is kiderült, a felvidéki magyarság sorstragédiája nem múlt idő, itt vannak velünk a megrázó történeteink, az igazságtalanságból fakadó könnyek, a feldolgozhatatlan családtragédiák, amiről sok évtized távolságából sem tud elfeledkezni az, aki megélte, vagy családja érintett volt.  

A háború végével a felvidéki magyarságra újabb hatalomváltás várt. Az emberek még fel sem ocsúdtak a háborús borzalmakból, és a határ ismét átlépett rajtuk, az addigi magyar világuk kegyetlen csehszlovák valóságba fordult, ahol az üldöztetés, a megaláztatás, a gonosz indulatok írták a mindennapokat. Nyolcvan éve, hogy életbe léptek az Edvard Beneš nevével fémjelzett elnöki rendeltek, a Beneš-dekrétumok, amik jogalapot teremtettek a közösségként háborús bűnösöknek kikiáltott németek és magyarok teljes jogfosztásának.

Dédszüleink, nagyszüleink élete pillanatok alatt megváltozott, törvényen kívül kerültek, jogfosztottak lettek, a nincstelen földönfutók sorsát jelölték ki nekik. Voltak, akiket Csehországba deportáltak kényszermunkára, másokat kitelepítés címén utasítottak ki az országból, és voltak, akiket a statisztikai felszámolás szándékával reszlovakizációs eljárásban kényszerítettek nemzetváltásra. Szinte alig volt család, amelyet nem érintettek az embertelen intézkedések. Ez is indokolja, hogy újra és újra elmondjuk a történeteiket, és a fiatalabb nemzedékeket is megismertessük az agyonhallgatott valósággal. Most, amikor olyan könnyen lemondunk nemzetről, nyelvről, iskoláról – magyarságunk alap attribútumairól, talán érdemes elgondolkodni az elődeink sorsán, hogy mit kellett megélniük, és a tartásukból mégsem engedtek, a háborús bűnösök igaztalan vádja mellett sem lettek nemzetelhagyók. 

Közel félévszázadig beszélni sem lehetett a jogfosztás éveiről, így a rendszerváltoztatás eufóriájában benne volt a remény is, hogy a dolgok helyükre kerülnek. Az elkobzott vagyonokért azonban nem, hogy kárpótlást kaptak volna az egykor meghurcolt magyarok, de még egy halkan elmormolt bocsánatkérésre sem futotta eddig sem az egykori Csehszlovákia, majd Szlovákia vezetőitől sem.

Václav Havel bocsánatot kért a németektől és a zsidóktól az elkövetett bűnökért, de a magyaroktól nem. Tehette és tehették, mert a jogsérelmekre egyébként annyira érzékeny Nyugat sem várta ezt el soha a többségtől. Inkább félrenézett, ha a kérdés felmerült, és engedte, hogy egy félmilliós közösségen ott maradjon a háborús bűnösök stigmája. 

A múlttal való szembenézés helyett a politika és a történészek egyaránt évek óta amögé az otromba hazugság mögé bújnak, hogy a dekrétumoknak már nincs jelentőségük, nem hatályosak. Ám az egyik hazugság a másikat utoléri, így itt is kiderült, nem, hogy nem hatályosak, a Földalap az egykor elkobzott magyar vagyont most a dekrétumok jogi alapjával, közigazgatási eljárásban, az érintettek tudta nélkül konfiskálja, s az így eltulajdonlott földeket átírják az államra. Mindezt itt, most, a 21. században, Európa közepén. Az ügyben a Magyar Szövetség hallatta hangját, de eddig csak Peter Pellegrini mutatott nyitottságot a rendezésre, ám úgy tűnik, a helyzetet értő kijelentései csak az elnökválasztási kampányban éltek, a Grassalkovich-palotából már nem érzi „megengedhetetlennek”, hogy kisajátítsák a magyarok földjeit. Ennek ellenére a Magyar Szövetségnek nincs más választása, még ha falakba is ütközik, akkor is vinni kell ezt az ügyet, minden lehetséges fórumon fellépni ellene. Biztató, hogy a Gubík László pártelnök által ismertetett 13 pontos felvidéki magyar jövőképként is értelmezhető cselekvési terv is politikai vállalásként kezeli a Beneš-dekrétumok ügyét, követelve a földelkobzások leállítását és a kollektív bűnösség elvének megszüntetését. 

Beneš dekrétumai nem történelmi dokumentumok, hanem a máig kísértő múlt, ami szabja a jelenünket is. A politika feladata, az értelmiségeik felelőssége: emlékezni és emlékeztetni. 

Ezt tesszük most mi is tematikus lapszámunkban: emlékezünk és emlékeztetünk!

Megjelent a Magyar7 2025/43-44.számában.

Lapajánló

2025. október 30., 13:24

Jogfosztás, vagyonvesztés, kiűzetés. 1945 tragikus cezúra – megjelent a MAGYAR7 43-44. száma

Duplaszámunk jelentős részét a Beneš-dekrétumoknak szenteljük. Tényfeltáró és megható írásokkal emlékezünk a jogfosztottság éveire.