A migrációs paktum
Június 12-én hatályba lépett a két évvel ezelőtt elfogadott migrációs paktum. Ahogy az európai parlamenti szavazáskor, most is számtalan kérdést vet fel, hogy valóban sikerül-e Európának egységesen kezelnie a bevándorlást. Két évvel ezelőtt az EP-ben 322-en szavaztak igennel, 266-an nemmel, 31-en tartózkodtak. A számok is azt mutatják, hogy mindenről beszélhetünk, de meggyőző többségről semmiképpen, és emiatt maradt el a taps is a szavazás végén. Szóval, nem volt mit ünnepelni, de a nagy kérdés, hogy a két év haladék, amit kaptak a tagállamok a paktum végrehajtásának az előkészítéséhez, vajon mire volt elég. A sajtót szemezgetve azt látom, hogy a tagállamok nem, vagy alig tettek valamit a „szükséges infrastruktúra“ kiépítése érdekében.
A migrációs paktum persze nem fogalmaz úgy, hogy építs migránstábort, tranzitzónát, befogadóközpontot, hanem azt mondja: a tagállamnak lehetővé kell tennie, hogy a határához érkező ember beadhassa menedékjogi kérelmét. Ehhez pedig olyan létesítményt kell kialakítani, ahol ezt megteheti, illetve a kérelem elbírálása is megtörténhet. Ha a magyarországi déli határkerítésre gondolunk, ez nyilván azt jelenti, hogy a kaput ki kell nyitni, hisz nem adhatja be kérelmét a kerítésen keresztül. A bevándorolni szándékozót tehát valamilyen központban kell elhelyezni, de facto Magyarország, tehát az Európai Unió területére be kell engedni, ugyanakkor a menedékkérőt jogilag úgy kell (lehet) kezelni, mint aki még nem lépett az Unió területére.
Ha biztonságos országból érkezett és nem jogosult a menedékre, elvileg vissza kellene küldeni származási országába. Ahhoz azonban együttműködésre van szükség az országok között, ami nem garantált. Mi van, ha nincsenek az illetőnek személyes okmányai és nem állapítható meg az állampolgársága? Nos, ők lehetnek a paktum nyertesei, mert ha a megadott határidőn belül sehova sem tudják visszaküldeni, maradhat az Unió területén, szabadon mozoghat, de mivel bizonytalan jogi státusban van, gondoskodni kell ellátásáról. A menekültügyi eljárás költségeit a tagállam és az EU finanszírozza.
A migránspaktum értelmében az EU célja, hogy évente legfeljebb 30 ezren kapjanak bebocsáttatást a határokon. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a hajón, csónakon vagy gyalogosan érkezők hatalmas tömegben lepik meg valamelyik frontországot. Ekkor lép hatályba a menekültek elosztása, amelynek szolidaritási mechanizmus a neve. Ekkor szállíthatnak migránsokat előre meghatározott kvóta szerint a tagállamokba, amelyek lefolytatják a menekültügyi eljárást. Szlovákia szorzója a népesség és a gazdasági teljesítmény alapján 0,98, Magyarországé 1,66 százalék. Mondjunk egy példát: ha a teljes uniós áthelyezési keret 30 ezer fő lenne, akkor Szlovákiának 300, Magyarországnak 500 embert kellene átvennie. De itt is van egy csavar, hiszen aki nem akar migránsokat, pénzzel, illetve egyéb technikai segítséggel kiválthatja azt.
És van itt még egy csavar. Több ország is kivételt kapott, a nagy számú ukrán menekült befogadása miatt Csehországra például 2026-ban semmilyen kötelezettség nem hárul, de bizonyos kivételes eljárásban részesül Lengyelország, Ausztria, Észtország, Horvátország és Bulgária is.
