A megosztó
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója dühös cikket írt az Origón, amelyben kicsit meglódította azt a bizonyos sulykot, és Hitlerhez hasonlította Soros Györgyöt. Nem azért írta a cikket, mert ő a főigazgató, hanem mert íróember, és van véleménye a világról és a világban garázdálkodó, rosszindulatú, erőszakos emberekről. Rég nem tapasztalt hadjárat indult ellene. Addig vadásztak rá, míg visszavonta a cikkét. Mert még a dühében is úriember. De ez már nem elég, a fejét követelik.
Most nézzük a másik oldalt. Mert amit nem szabad a konzervatívnak, a nemzetinek és a fősodortól másképp gondolkodónak, azt szabad a túloldalnak. Ők ócsárolhatnak bárkit és bármit büntetlenül és alpári módon, hajuk szála se görbül. Ők rugdoshatják a miniszterelnök fejének gipszmásolatát, Hitler-bajuszt pingálhatnak Orbán Viktor orra alá. Megtehetik, hogy címlapon közlik: a betlehemi bölcsőben a kisjézus helyett egy halom aranypénz csillog, s fölötte karéjban ott ájuldozik a fél kormány. Orbán Viktor macskafüllel, Orbán Putyinnal csókolózik. Orbánt gengszternek nevezik, NEMEMBER felirattal illetik. Matolcsi György rabruhában. Az országos tiszti főorvost kifigurázó ízléstelenségeket inkább mellőzzük.
A liberális történészek és firkászok lefasisztázhatják a más ízlésvilágú történészt, irodalmárt. A liberális filmrendezők, miután besöpörték a magyar kormány által pénzelt filmjükkel a nemzetközi díjat, a gála után a sajtótájékoztatón vígan diktatúráznak egy sort. Elsírják, hogy Magyarországon nem lehet élni, ott megrekedt a levegő, és segítséget kérnek az egész világtól, hogy nyugati támogatással és hátszéllel ássák tovább az árkokat. A hatalom bedarálja az ellenzéki médiát, az egyik legolvasottabb portált például háromszor szüntette meg egymás után. S miközben a televízió élő adásban közvetíti, ők telehazudják Európát, hogy nem ülésezik a parlament. És ha még emlékszik rá valaki: gumilövedékekkel lövethetik a tüntetőket. Hazudhatnak éjjel és nappal. Uszíthatnak a határon kívül rekedt nemzettársaik ellen.
És ez csak az anyaország. A nyugati liberális világmegváltók Európa szívében működtetett propagandahadosztálya. Akik viszik a híreket Brüsszelbe, Berlinbe, futószalagon szállítják a muníciót a Magyarország elleni durva támadásokhoz, fogalmazzák a jelentéseket, amelyeket a nyugati liberális média ráolvas a magyar kormányra. És jönnek, és mutogatnak: látjátok, ők ott, az ájult csodálattal körberajongott Nyugaton, ők is rossz szemmel nézik, mi történik minálunk! S eközben a gyalogmagyar kétségbeesetten néz maga elé: mi történik? Lehet, hogy mi vagyunk mégis a föld leggyalázatosabb népe, hogy mindenkinek velünk van baja?
De valóban: elgondolkodott-e valaki, miért van az, hogy az Egyesült Államokban mindig a liberális, LMBTQ-s, szivárványos, balos, demokrata társaság szítja a balhét? A konzervatívok nem törnek-zúznak, nem gyújtanak fel autókat. (Pedig hej, de szeretnének ilyenekről is tudósítani!) S milyen furcsa párhuzamok: egyszer csak Brazíliában is agyonvernek egy feketét, aztán Franciaországban vernek félholtra valakit. Lehet, hogy az egész világ rasszista?
Amióta kitört a balhé, és a liberális posztmarxista holdudvar egy emberként ment neki Demeter Szilárdnak, azon töprengek, mi a veszélyesebb: a gondolat vagy a tett? Nagyobb bűntett-e az emberiség ellen, ha valaki, mert már nagyon unja a mocskolódást és a nemtelen áskálódást, a nem szűnő támadást, kissé ingerültebben fogalmaz, mint aki tettleg árt nemzeteknek, beleártja magát demokratikusan megválasztott kormányok dolgába, és népeket fenyeget? S nem mellesleg azt az oldalt pénzeli az Államokban, amely tucatnyi háborút indított nyolcéves elnöksége alatt szerte a világon? Amely oldal elnökének „áldásos” tevékenysége révén migránsok milliói lódultak meg, és kezdtek beáramlani Európába? Az az ember kártékonyabb, aki übermenschnek képzeli magát, és nemzetek sorsát akarja eldönteni, vagy az, aki ezt szóvá teszi?
Ám az igazi kérdés: vajon a nemzeti oldal ismét fejet hajt, és megriad a „megosztó” varázsszó hallatán, és hamut lapátol a fejére? Mert nemzeti, jobboldali értelmiségi nem lehet megosztó, csak független, aki betemeti az árkokat. Azért, hogy amazok újakat áshassanak.
