A kutyák népe még ismeri a farkasok dalát - gondolatok március idusán
Van valami hasonlatos a forradalmainkban: felizzanak, elzúgnak, űrt hagynak maguk után. Nem egyszer a vereség diadalát: valamit, amire fájó vége ellenére mégis jó visszatekinteni.
Így vagyunk ezzel mai magyarok: szívünkben a lángsugarú nyárral várjuk március idusát, a kikeletet.
Hiába lettünk a kutyák népe, azért még ismerjük a farkasok dalát.
Fájdalmasan szép a magyar történelem: olyan, mint az a négyrétre vágott nemzetiszín zászló, melyet Világos után is magánál tartott a szabadság ízébe belekóstolt honvéd, várva az új tavaszt.
A mindennapok porával belepett szürkeséget, cinizmust gyúr át lelkes, rajongó vakhitté a százhetvenegy év előtti március. Romantika nélkül nincs idealizmus. Idealizmus nélkül pedig csak célok vannak és egyre üresebb lelkek. Még szerencse, hogy szívünk fölött kokárdával – talán éppen magyar érettségi dolgozatot írva – sokunk lelkében fellobbannak a romantika őrtüzei.
Pont ezért vannak az ünnepeink, a lelkekben máskor csendesen izzó parázs fellobbantásáért.
Ilyenkor látom azt, mennyire álságos radikálisokra és mérsékeltekre osztani az írástudókat. A lelkek forradalmát Petőfi és Kossuth vívja meg, az utat a szabadsághoz Széchenyi és Deák kövezi ki. Idealizmus nélkül nincs szív, pragmatizmus nélkül építő karok.
Március idusa a magával meghasonlott magyar értelmiség tisztítótüze lehetne.
Lehetne – nincs az a bugyor, ahonnan ne lehetne felkapaszkodni a Purgatórium hegyére. Lehetne, ha mostanában évről évre nem váltanánk aprópénzre 1848. március 15-ét. Nincs új a Nap alatt! Szinte látom, hogy hunyorog ránk ép szemével a szatmári követ: Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon…
Március idusa megteremtette a polgári társadalmat. Szent István óta nem fordult akkorát az akkor még közös haza sorsa: eltörölték a jobbágyságot, bevezették a közteherviselést, létrehozták a népképviseleti országgyűlést és életre hívták a sajtószabadságot. Számunkra már természetes, hogy demokráciában élünk.
Jogaink vannak és szabadságunk élni velük.
Épp csak azt kell látnunk, hogy iskolarendszerünk fennmaradása, anyanyelvünk használatának lehetősége ma sem magától értetődő. 1848 forradalmi márciusának üzenete éppen ez: a megszerzett jogok megtartása, az értékmentés. Ne feledjük Kossuth Deákhoz írt intelmét, miszerint
csak azok a jogok vesznek el végleg, amelyekről önként mondunk le.
