A közösségi média kártevői
Az elmúlt évtizedben a közösségi média nemcsak kommunikációs eszközzé, hanem a valóság egyik legfőbb értelmezőjévé vált. A mai fiatalok az életük nagy részét már nem a valós világban, sokkal inkább az online térben élik. Sokak számára ebben a közegben az influenszerek lettek az új példaképek.
Mit kell tudnunk az influenszerekről? Valójában ők is hétköznapi átlagos emberek, akik viszont milliók életére vannak hatással. A közösségi média egyik legnagyobb problémája a torzított valóság. Az influenszerek tökéletesen szerkesztett képeket, gondosan kiválasztott pillanatokat osztanak meg, amelyek egy idealizált élet látszatát keltik. A fiatalok, akik abban a korban vannak, amikor az identitásuk épp kialakulóban van a legsérülékenyebbek, ugyanis ezt az idealizált világot valóságként értelmezik.
Ennek következménye az állandó összehasonlítás, amely az esetek többségében önértékelési problémákhoz vezet. Mikor egy fiatal azt látja, hogy egy influenszer egész évben járja a világot, előkelő szállodákban tölti az éjszakáit, és luxusautókat vezet, számára ez válik egy ideális világgá, és ő is ilyen életet szeretne élni.
Ez viszont csak egy álomvilág, az esetek többségében az ilyen emberek bérelt autókat vezetnek, a fényűzés mögött pedig gyakran milliós tartozások és kölcsönök állnak. Egy influenszernek azonban azt kell sugallnia a külvilág felé, hogy tökéletes életet él, máskülönben nem lenne értelme a “munkájának”. A videóiknak nincsen valódi tartalma - tisztelet a kivételnek - csupán a magamutogatásról és semmitmondó tanácsokról szól.
Ezzel szorosan összefügg a testképzavarok és a mentális problémák növekvő aránya. A filterekkel és szerkesztéssel manipulált képek irreális szépségideált állítanak fel. A fiatalok nemcsak másokhoz, hanem egy nem létező standardhoz mérik magukat.
Ez a folyamat gyakran szorongáshoz, depresszióhoz és önbizalomhiányhoz vezet. A „nem vagyok elég jó” érzése lassan beépül a mindennapokba. Nem szívesen megyek bele az LMBTQ témájába, de a közösségi média - és elsősorban a TikTok - megjelenésével a fiatalok körében megugrott a homoszexuálisok aránya. Személy szerint nincs velük gondom mindaddig, amíg otthon, a négy fal között oldják a dolgaikat, és a magánéletüket nem teregetik ki a nagyvilág elé. Senkit sem szeretnék külön kipécézni, de Magyarországon is tevékenykedik néhány olyan fiatal videós, akik véleményem szerint negatív hatással vannak a fiatalokra. És nem feltétlenül amiatt, hogy homoszexuálisak, sokkal inkább, hogy egy idealizált világot mutatnak be a fiatalok számára, ami nem tükrözi a valóságot, és folyton a tengeren túlról érkező trendeknek próbálnak megfelelni.
Az influenszerek hatása azonban nem áll meg az önképnél. A fogyasztói kultúra agresszív közvetítőivé is váltak. A reklám és a személyes tartalom közötti határ teljesen elmosódott.
A fiatalok sokszor észre sem veszik, hogy amit látnak, az valójában marketing. Egy új ruha, egy drága kütyü vagy egy „kötelező” életstílus jelenik meg normaként. Ez nemcsak anyagi nyomást helyez rájuk, hanem torz értékrendet is kialakít: az számít, amid van, nem az, aki vagy.
Ugyan itt is előfordulnak értékes tartalmak, azonban a közösségi média a felszínességet jobban díjazza. Az algoritmusok nem az értékes tartalmat, hanem a figyelemfelkeltőt részesítik előnyben. Ez azt eredményezi, hogy a fiatalok számára a gyors siker, a lájkok és a követők száma válik elsődleges céllá. A mélyebb tudás megszerzése, a testi és az érzelmi fejlődés háttérbe szorul. A mai rohanó világban a gyors pörgetésre vagyunk kódolva, de higgyék el nekem, a TikTokon is számos egy-két perces videó megtalálható, melynek komoly mondanivalója van, és pozitívan befolyásolhatja a világról való gondolkodásunkat.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az online tér gyakran a bántalmazás színtere. A névtelenséget sokan kihasználják, és olyan dolgokat írnak vagy mondanak, melyeket a való életben aligha tennének meg. A fiatalok különösen sebezhetőek ezzel szemben, hiszen számukra a kortársak véleménye kiemelten fontos. Egy-egy negatív komment komoly lelki sérüléseket okozhat a számukra.
Egy példaképnek motiválni kéne a a fiatalokat, és pozitív mintát mutatni a társadalomnak, ez viszont a mai influenszerekről nem mondható el. Az önfényezés, a magamutogatás és egy idealizált világ bemutatása jelenik meg a tevékenységükben, és sokan közülük fel sem fogják, hogy ezzel milyen károkat okoznak egy identitását kereső fiatal gondolkodásában. Talán nekünk is követnünk kellene az ausztrál példát, ahol korhatárhoz kötötték a közösségi média használatát. Egy 9-10 éves gyereknek nem a TikTokot kellene pörgetnie, hanem a mesekönyv lapjait lapozgatni.
