2026. május 16., 09:40

A kisvállalkozói marketing magasiskolája

A "lángoš-ügy" pár nap alatt lángba borította az országot, és, miután a Pénzügyi Hatóság elnöke még rá is duplázott, valószínűleg sokkal többet ártott a kormánynak, mint az összes többi, hozzájuk köthető nagyobb ügy együttvéve.

 

lángos - wiki
Fotó: wiki

A rendszerváltás utáni szlovákiai magyar irodalomban számtalan jó vers született. Bizonyosan közéjük tartozik Barak László: Miért nem lettem lángossütő? c. költeménye is,  melynek lírai alanya egy 1991-es lángossütőbódé-privatizációval kapcsolatos reflexiót osztja meg az olvasóval. Lám, a legősibb magyar streetfoodok egyike már a rendszerváltás idején is politikai pozícióba tudott helyezkedni, de, ami megdöbbentő: a rendszerváltás után több mint három és fél tizeddel is oda tudta pozicionálni magát.

Valószínűleg a Csallóköztől a Bodrogközig, az Erdőháttól a Vihorlátig, az Ipolytól a Fekete-Vágig nincs ember ebben az országban, aki ne hallott volna arról, hogy az úszori lángossütőt a pénzügyi hatóság 1500 euróra bírságolta, mert a pénztárblokkon hiányzott  a lágyítójel az "š" betűről. (Akár azt is gondolhatnánk, az szúrta az ellenőrök szemét, hogy magyarul írta, de ne lássunk mumust ott, ahol nincs, amúgy is van elég.) A derék lángosos tehát nem azért lett megvágva, mert nem adott számlát, hanem mert nem adott elég „szépet".

Egyrészt az eset rendkívül abszurd. Másrészt a lángost mindenki ismeri, így rövid fejszámolás után könnyen megkaphatja, a tavalyi átlagbér környékén levő bírság kicsengetéséhez mennyi lángost kell eladni. Így nem csoda, hogy nem egész 24 óra kellett ahhoz, hogy az eset felszántsa a szlovákiai internetet, és a következő napra mémesedjen is.

A Pénzügyi Hatóság naponta tucatjával végzi az ellenőrzéseket, civil ruhás próbavásárlásokat éppúgy, mint egyenruhás ellenőrzéseket arról, hogy a jövedéki termékek helyén vannak-e kezelve a falusi kisboltokban. Ez a dolguk. De arra talán még nem volt példa, hogy egy ellenőrzést követően a Pénzügyi Hatóság igazgatója félórás sajtótájékoztatón magyarázkodjon. Ez is mutatja, hogy a "lángoš-ügy" más. Jozef Kiss azonban jobban tette volna, ha csendben marad. Pénzügyi Hatóság fejedelme nyilatkozatának cinizmusa kb. hangsebességről fénysebességre kapcsolta az ügy terjedését. Kiss úgy fogalmazott, a történet a vállalkozónak masszív reklám lett főműsoridőben, a bevételei pedig néhány száz százalékkal nőttek, tehát nem hiszi, hogy olyan rosszat csináltak neki. Ez a mondat nem védekezés, hanem a hatalmi gőg sűrített esszenciája. Ez az a pont, ahol a józan ész nemcsak megáll, de el is hányja magát.

Amikor az egymást érő konszolidációs csomagok újabb és újabb terheket raknak a kisvállalkozókra, a járulékemeléstől kezdve, a tranzakciós adón át a legelesettebbeket sújtó mikrojárulékokon keresztül a megnövekedett adminisztratív terhekkel bezárólag, különösen cinikus Kiss önelégült mondata.

És itt jön a legkellemetlenebb párhuzam. Boris Susko igazságügyi miniszter márciusban azt mondta, hogy az adóügyi visszaéléseket nem feltétlenül kell büntetőeljárásban üldözni, mert ezek adójogi eszközökkel is szankcionálhatók, és szerinte az ilyen bírságok sokszor magasabbak is lehetnek, mint a büntetőjogi tételek.

Maroš Žilinka főügyész eközben arról beszélt, hogy az adóügyekben indított büntetőeljárások száma a 2024-es évhez képest 57 százalékkal csökkent.

Vagyis a rendszer üzenete világos: lefelé kemény kéz, fölfelé jogi finomkodás.

A kisvállalkozó fizessen, nyeljen, hallgasson, a nagyobb ügyekre meg majd ráteszünk egy adminisztratív fedőt. Ez nem konszolidációs logika, hanem hatalmi aszimmetria, és épp ezért vált ki ekkora népharagot. Mert amíg pl. egy Tisztítótűz-ügy, vagy a hozzá hasonlók mögötti működési sémát az átlagember nehezen lát át, a lángossütő szerencsétlen esete mindenki számára befogadható. Anton egy küzülünk, az a közép-szlovákiai, aki eddig azt se tudta, hol van Úszor, is érzi, hogy itt valami nem oké.

Mert a kontraszt üvölt: ha kisember vagy, és elhagysz egy lágyítójelet, a hatóság vasököllel sújt le, majd pofán vág a cinizmusával, mondván, hogy ez neked valójában jó. Aki viszont elég nagyban játszik és milliókat "felejt el" befizetni, annál az állam hirtelen megértővé és türelmessé válik, kerüli a büntetőeljárást, és lehetőséget ad a "korrekcióra".

Ez a "kisvállalkozói marketing", amire Jozef Kiss oly büszke, valójában a hatalom eddigi legdrágább kampányává válhat, csak éppen az ellenkező előjellel. Mert miközben az úszori bódéban a tészta kel, az országban a társadalmi igazságérzet dagad. A konszolidáció ugyanis nem csupán száraz matematikai művelet, hanem bizalmi kérdés is: ha az állam a lágyítójelet hiányolja a blokkról, de a méltányosságot és a következetességet nélkülözi a saját eljárásaiból, akkor ne csodálkozzon, ha a választópolgár torkán megakad a falat. Ha egy államnak az a legfőbb üzenete a polgárhoz, hogy a szabály nem védi, hanem lesújt rá, akkor ne csodálkozzon azon sem, ha vele együtt a bizalom is lassan elpárolog, mint a gőz a friss lángos fölött. A jogállam próbája ugyanis nem az, hogy kit lehet még könnyen megbüntetni, hanem az, hogy a legkisebbekkel szemben is meg tud-e maradni méltányosnak. Mert míg a konszolidáció terhei a kisvállalkozókon csapódnak le, a nagyoknak marad a kiskapu, a kicsiknek pedig a blokk, az ellenőrzés és az utólagos cinizmus.

 

Megosztás
Címkék