A KDH keringője Ficóval
A KDH kicsontozása már egy ideje zajlik, ám az elmúlt időszakban ez a folyamat felgyorsult.
A tempóváltás Robert Ficónak köszönhető, aki az elmúlt héten kijelentette, azzal módosítaná az Alkotmányt, hogy csak két nem létezik. Ezzel gyakorlatilag keringőre kérte fel a kereszténydemokratákat, akik gyakorlatilag csapdahelyzetbe kerültek.
A történethez azonban hozzátartozik, hogy a kormányfő ezt az utcai tüntetéseket követő napokban jelentette ki. Fico amellett, hogy zseniálisan tud manipulálni, ahhoz is ért, hogy tematizálja a közéletet, illetve elterelje a figyelmet. Akárminek is nevezzük a kijelentést, Ficónak egyértelműen az volt a célja, hogy kiugrassza a KDH-t a bokorból, és éket verjen az ellenzéki pártok közé. A Smer vezetője nagyon jól tudja, hogy pontosan az ilyen ideológiai és kultúretikai témákkal tud zavart kelteni a KDH politikai és választói közösségében.
Ahogy a válaszból is egyértelműen kiderül, nagy bajban a KDH, a magyarázkodásokból csak még rosszabb helyzetbe kerültek. Robert Fico azon kijelentése, hogy a témáról egyébként már tárgyalt és felvette a kapcsolatot a KDH-val, további bonyodalmakat okozott.
Majerskýnek ugyanis a hétvégi politikai vitaműsorban kellett elismételnie, hogy a KDH, ha úgy van, saját tervezettel jön elő, Robert Ficóékkal pedig semmilyen megbeszélést nem folytattak. Rá két napra viszont már a KDH volt az egyetlen ellenzéki párt, amely részt vett a Peter Pellegrini államfő által kezdeményezett politikai pártok kerekasztal-beszélgetésén, ahol többek között Ficóval ült egy asztalnál a kereszténydemokraták elnöke.
Meglehetősen eseménydús időszakon ment keresztül a KDH, amely még közel sem ért véget, hiszen némi magyarázattal tartoznak a politikai közösségük és választóik felé. A KDH szavazóbázisa jogosan teheti fel a kérdést: hol is helyezkedik el most a KDH? Ellenzéki párt még, vagy Ficóékkal már együtt készítik elő az alkotmánymódosítást?
Ficónak tehát többek között sikerült telibe éket vernie a KDH soraiba. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy ehhez Majerský is hozzájárult, elég lett volna figyelmen kívül hagyni a témát, ahogy azt egyébként tette a többi ellenzéki párt. A KDH ezzel a helyzettel egy megfelelési kényszerbe került az ellenzéki pártok és a választóik felé. Majerskýnek pedig egyértelműen gondot okoz elhatárolódnia Ficóéktól. A kereszténydemokraták parlamenti padsoraiban ugyanis nagyrészt olyan politikusok ülnek, akik határozottan elutasítanak mindenféle közeledést, együttműködést Robert Ficóval. Martina Holečková még korábban elhagyta a frakciót és csatlakozott az SaS-hez. Elképzelhető, hogy többen is hasonlóan követhetik példáját, ilyen lehet például František Mikloško is, aki már a kezdetektől fogva hangoztatja, hogy számára elfogadhatatlan a Fico-kabinettel való bármiféle kapcsolat. Ez pedig végső soron a KDH szétesését is eredményezheti.
A párt ezzel megerősítené és megőrizné azt a hagyományos szavazóbázisát. Ez a választói réteg érzékeny minden olyan lépésre, amely a Smerhez közeledik. Ugyanakkor ez a stratégia nem garantálná a párt növekedését, sőt, könnyen a stagnálás vagy akár a további gyengülés útjára léphet. A KDH ugyanis hosszú évek óta küzd azzal a problémával, hogy nem képes nagyobb áttörésre, és egyre inkább egy szűk ideológiai rétegpárt marad továbbra is.
A másik viszont egy sokkal kockázatosabb váltást eredményezhet. Ha a kereszténydemokraták fokozatosan közeledést mutatnak Ficóékhoz, az egyfajta konzervatív pragmatizmust eredményez, vagyis bizonyos kérdésekben együttműködik a Smerrel. Ez a stratégia a parlamenti politizálás szempontjából kínálhat rövid távú előnyöket, például lehetőséget biztosíthatna arra, hogy a KDH keresztény-konzervatív témáit kormányzati szinten is érvényesíthesse, de ugyanakkor ezzel óriási kockázatot vállalnának, hiszen a Fico-közeliség könnyen elidegenítheti a hagyományos jobboldali és konzervatív szavazókat, akik a Smert még mindig egy régi korrupt pártnak tartják, akikkel szemben a KDH mindig is meghatározta magát a közelmúltban.
A jövőbeli soron következő választások szempontjából a KDH számára az egyik legfontosabb kérdés az lesz, hogy sikerül-e egyértelmű üzenetet közvetíteni a választók felé.
Ha folytatódik a mostani bizonytalan és ellentmondásos kommunikáció, az a párt további gyengüléséhez vezethet. Az sem kizárt, ha ezek miatt egy erősebb belső konfliktus végül szakításhoz vezet, és egyes politikusok, mint ahogy azt Martina Holečková példája is mutatja, elhagyják a pártot.
A kereszténydemokratáknál tehát egyértelmű a válsághelyzet, hiszen jelenleg nem tudnak világos irányvonalat meghatározni. A mostani „róka fogta csuka”-helyzetben is könnyen elveszíthetik azt a kevés stabil támogatót, akik még mindig kitartanak a párt mellett. A következő hónapok kulcsfontosságúak lehetnek: a KDH-nak döntenie kell, hogy egyértelműen állást foglal az ellenzéki oldalon, vagy vállalva a kockázatot valamilyen formában együttműködik Ficóval. Mindkét választási lehetőség komoly következményekkel járhat. A kérdés csak az, hogy melyik ígér hosszabb távon politikai túlélést?
Mert az egyértelműen látszik, hogy a KDH továbbra is ingadozik, a bizonytalanság pedig valójában csak Fico felé sodorja őket. Ez a “tesze-tosza” állapot nem csupán egy nem kívánt zűrzavar, hanem a KDH valódi arca. Próbálják ugyan elkerülni a döntést, de a Fico féle politikai irányvonal felé sodródnak: a túlélés érdekében pedig végül kénytelenek vele együtt táncolni.
