2026. november 20., 08:34

A kanonenfutter és Weber úr

Ritkán olvasok kommenteket a közösségi (közösségromboló) oldalakon. De ezúttal szinte orrba vágott egy fénykép, amelyen Michal Šimečka és Jaroslav Naď szépen megszerkesztett fotója nézett szembe. Rajta a szöveg: „Nagy újság vár a választókra. A Progresszív Szlovákia és a Demokraták elhatározták, hogy koalíciót alkotnak.” Mintha egy házassági értesítőt néztem volna. Kíváncsi lettem az istenadta nép humorára, lemerültem a mocsárba.

ágyútöltelék
Fotó: Archív felvétel

A két úriembert amúgy mindenki ismeri Szlovákiában. Jaroslav Naď prototípusa annak a kissé elhasználódott neoliberális, mellesleg répa keménységű szlovák politikacsiholónak (a „Slovák ako repa” után szabadon), aki egyszer már kibukott a hatalomból. Tudják, ő volt az a hazafi, aki hadügyminiszterként (na jó, szofisztikáltabban: védelmi miniszterként) kitakarta a szlovák égboltot; egyszerűen odaajándékozta a légierő nem éppen csúcstechnológiát jelentő, kissé lestrapált orosz harci repülőgépeit Ukrajnának. Egyszerűen szólva: úgy hasznosult védelmi miniszterként, hogy a védelmi minisztersége alatt lett védtelen a szlovák légtér, amit évekig a magyar, a cseh és a lengyel testvérek voltak kénytelenek pótolni.

A felvidéki emberek számára Michal Šimečka sem szorul bemutatásra. Nekünk, felvidéki magyaroknak annak idején megígérte, hogy miután magyar képviselő nem jutott be az Európai Parlamentbe, majd ő pátyolgat bennünket. Hát, arra ugyan várhattunk, egész kinti ténykedése alatt talán egy mondatot sem préselt ki az érdekünkben. Pedig milyen szépen tudja játszani az érdekvédőt!

Például a Beneš-dekrétumokat is addig habosította, amíg le tudta mérni, hány százalék szavazatot tudnának neki összeszekerezni a dél-szlovákiai jobbágyok. Aztán azóta csend és nyugalom, a dekrétumok köszönik szépen, megvannak. A forráshalmozó családi ügyeit inkább nem emlegetném, elég gyomorforgatónak tartom a mások zsebében turkálni.

No de magyar véreim, mi lesz abból, ha ezek összeállnak? Demokrácia, kötésig. Aranyút vezet majd Brüsszelbe, ha a liberálbolsevik csapatok besöprik az oly kívánatos szavazatokat. Aztán majd mehetnek ők is Manfred Weber úr hóna alá, lapátolni a háborús propagandát, és persze a szlovákiai adófizetők pénzét az aranybudik demokráciától csillogó birodalmába. 

Ha már szóba került Weber úr, a derengő negyedik német birodalom egyik oszlopa. Manfrédünk tökélyre fejlesztette az arroganciát. Amikor egy magyar hírtelevízió riportere ott ügetett mellette a brüsszeli kerengőben, és próbált választ kicsikarni a kérdésre, meddig kell még a magyar emberek millióinak egymillió eurót fizetniük azért, hogy védik az Európai Unió határait, egy vakkantást sem volt képes kipréselni a szájából. Küldetése és pótolhatatlan zsenialitása boldog tudatában sietett tovább, nemhogy válaszra, de még egy odavetett oldalpislantásra sem méltatva a riportert.

De vissza hazai vizekre. Michal Šimečka és Jaroslav Naď csak azért érdekes számunkra, mert a jövő évi parlamenti választások előtti kampányban (ami olyan, mint a Duna vizet hol apad, hol duzzad, de folyton folyik) a Magyar Szövetséget úgy hozták hírbe velük, mintha már összebútoroztak volna. Azzal a Naďgyal, aki – finoman fogalmazva – nem kedveli a magyarokat, és azzal a Šimečkával, aki kedveli a szavazataikat. Ellentétben Robert Ficóval, aki aljasabbnál aljasabb törvényekkel ajándékoz meg bennünket időnként. Ám aki szintén szeretné a voksainkat. Most akkor kivel és hogyan, kérdezi a gyalogmagyar. Holott a kérdés felvetése is rossz, hiszen nem velük, hanem magunkkal kell kiegyezni. Akarunk-e parlamenti képviseletet, vagy nem akarunk? Fico tol ki velünk, vagy a progresszív haladárok? Nem mindegy? A kormányzás odébb van. 

De ha már a címben kiugrattam a kanonenfutter kifejezést, ejtsünk szót erről is. A kommentmocsárban olvasok egy véleményt, idézem: „Tudatosítják-e a sorköteles korban levő, a progresszív internacionáléra szavazók, hogy ezek győzelme esetén erőszakkal verbuvált kanonenfutter válik belőlük a keleti fronton?” A vélemény nyilván arra utal, hogy míg a jelenlegi kormányfő békepárti patrióta (annak minden, számunkra hátrányos meghasonlásával együtt), addig a progresszívek, az emberi jogokat lobogtatva és a nyílt társadalmat proponálva, zokszó nélkül behódolnak a Weber-féle háborús uszításnak, és kormányzásuk Brüsszel appendixévé teszi a Tátra alji köztársaságot.

A mondat csak azért ragadta meg a figyelmem, mert van némi irodalmi vonatkozása (ami ebben a kultúrától elfordult, elfajzott világban nagy szó). A kanonenfutter magyarul ágyútölteléket jelent, az összes nyelv közül a legfrappánsabban fogalmazva meg a vágóhídra terelt szerencsétlen áldozatok tömegét, akiknek néhány napnyi esélyük ha adatik a túlélésre. Az ágyútöltelék (csehül dělové maso / kanónové futro, szlovákul potrava pre delá, angolul cannon fodder) kifejezést egyébként François-René de Chateaubriand francia író találta ki (chair à canon). Ennyit az irodalomról. A kiinduló témánál maradva: a nagy mellénnyel beharangozott hírben nincs semmi újdonság. Legfeljebb az újszülötteknek.

Megosztás
Címkék