2020. március 7., 15:39

A jövő itt is elkezdődött

Ami megnyugtató: az országban győzött a változás, ráadásul Szlovákia nem lesz szélsőséges, és nem lesz liberális. Ami bizakodásra ad okot: a politika irányvonalának fő csapását a konzervatív értékrend jelenti majd az elkövetkező időszakban, s attól sem kell tartani, hogy az ország hátat fordít a visegrádi szövetségnek. Robert Fico és az általa megtestesített korrupt hatalomgyakorlás viszont múlt időbe került, mint ahogy végre a felvidéki magyarság is elkezdheti Bugártalanított korszakát alakítani.

Ami kijózanító: trianoni létünk századik évében parlamenti érdekérvényesítés nélkül maradtunk, a rendszerváltás óta először nem lesz magyar képviselet.

Ami reménykeltő, hogy az MKP ezúttal is – három korábbi sikertelen választással a háta mögött is – megtartotta mintegy százezres táborát, akik továbbra is elkötelezetten hisznek az etnikai politizálásban.

Ami elgondolkodtató, hogy az MKP-val társult formációk hiába hoztak új lendületet a kampányba, nem tudtak jelentős számú új választót becsatornázni.
Ami döbbenetes, hogy egyre több magyar van, aki nem hiszi el, hogy a magyarok jogaiért csakis a magyarok hajlandóak tenni, a többségi nemzethez tartozóknak sem érdeke, sem ügye, hogy helyzetünkön érezhetően javítsanak.

A miértekre a választ az elkövetkező heteknek kell megadni.

Kisebbféle csoda az, amit Igor Matovič az ő egyszerű embereivel elért, mert nincs arra példa, hogy egy párt 2-3 hónap alatt 20 százalékkal megnövelje a támogatottságát. A szlovák politika fenegyerekének ez is sikerült. Harcait soha nem az ideológiák mentén vívta, a politikára marketingként tekint. Matovič nagyon jól meg tudta lovagolni, hogy a hagyományos értékek kiszorulóban vannak, és hogy az emberek már megunták a politika és a korrupció összefonódását, így happeningakcióival könnyen megtalálta a protestszavazók népes táborát.

Csakhogy ami most következik, az merőben más szerep lesz, sok feladattal, óriási felelősséggel. Higgyük el, ezt is el tudja játszani.

Persze ezt a kormányalakítás mutatja majd meg, amikor egyszerre kell erőt és kompromisszumkészséget mutatnia. Felénk meg tán nagyvonalúságot! Pozitív viszonyulása nem kétséges. Ráadásul az MKP-ban nem is volt gazdátlan a gondolat, hogy az OĽaNO listáján kellene indulni. Most persze sorjáznak majd a „bezzeg mi megmondtuk” vélemények. Csakhogy akkor az 5-6 százalékon álló Matovičcsal tárgyaltak, s a folyamatok nem voltak előre láthatóak. Az a projekt is az etnikai politizálás feladását jelentette volna, tehát kérdéses, az MKP-szavazók támogatták volna-e, s még siker esetén is a néhány mandátum nem adna lehetőséget az önálló érdekérvényesítésre.

Most azonban ha Matovič valóban annyira nyitott, mint eddig prezentálta, egy kisebbségekért felelős kormányposzttal megtalálhatja a magyar pártot.

Azt az adatok részletes elemzése mutatja majd meg, mennyi magyar szavazott Matovičra, s az okok felfejtése is megspórolhatatlan feladat lesz.

Tény azonban, 2010-től, miután Bugárék szentesítették az asszimiláns, vegyes politikát, elfogadott lett magyarként szlovákra szavazni, s most, hogy a vegyespárt láthatóan a végéhez közelít, a magyarok nem fordultak vissza a magyar politikumhoz, inkább az esélyesebb OĽaNO-t támogatták.

Mint minden választáskor, most is kulcsszerepet játszottak a közvélemény-kutatások, manipulálva a helyzetet, esélyteleneket esélyesként mutatva, vagy épp fordítva. Ahogy a Most–Híd és az MKÖ esetében is. Még ennyire futotta Bugáréknak, számokat hazudhattak maguknak, amire az MKÖ-nek parlamenten kívüli térből esélye sem volt.

A vereséget mind a két oldalnak fel kell dolgoznia. Csakhogy míg a vegyespárt és Bugár pályája csúfos véget ért, a másik oldalon megindulhat az újratervezés.

Bugár harminc politikai éve a miénk is, szemünk előtt lett az egykori sikersztoriból az önfeladás, a hitványság, a galád megalkuvás, a közösséget megosztó és érdekeinket eladó története, amely gerincében összeroppantotta, lelkiekben megtörte a felvidéki magyarságot.

De végre, ami a szemétdombra való, az oda is kerül.

Higgadt elemzésre szorul a Magyar Közösségi Összefogás eredménytelensége is, annak a kibontása, hogy az intenzív kampány miért nem győzte meg a választókat, hogy az Összefogás és a Magyar Fórum miért nem tudott sokkal több szavazót megszólítani, a preferenciaszavazatok ránézésre ugyanis erről árulkodnak.

Most az MKP-n van a sor, hogy mint a legnagyobb erő, kezdeményezőként lépjen fel egy széles együttműködés megteremtésében, a működési struktúra újragondolásában, amiben mindenkinek ott a helye, aki érdekelt a teljes egység megteremtésében, és elfogadja az etnikai politizálást. Nincs más esélyünk, még ha nem is lesz egyszerű, de nem is lehetetlen a feladat.

Megjelent a Magyar7 202/9 számában.

Megosztás
Címkék