A jó, a rossz és az oltás
Mögöttünk van március csaknem fele és megállapíthatjuk, a Szlovákiába érkező oltóanyagok mennyisége végre érezhetően növekedett, s még az orosz vakcina nincs is használatban. Ezzel együtt az is kiderült, semmilyen rendszer nem működik a kormányzat irányítása alatt, de legalább felelősséget sem képesek vállalni, ugyan néhány próbálkozás akadt.
Arról már többször írtunk, hogy az oltási regisztrációs rendszer vélhetően ugyanolyan átgondoltul működik, mint a kormányzat maga, mert a szerencse és a véletlen egybeesése mellett van esély arra, hogy valaki sikerrel regisztráljon. A közösségi oldalakon számtalan tapasztalatot osztanak meg a sikeres és sikertelen felhasználók, valaki a négy különböző eszköz egyidejű használatára eszküszik, mások a „robotos igazolás” sokszoros ismétlésére, másoknak pedig elsőre sikerült.
Az illetékes szerv vezetőjét közben leváltották, az egészségügyi minisztert is rituálisan feláldozták a hatalomért az egyszerű emberek, tehát elméletileg a felelősök már nincsenek ott, s egyébként is, indul az új rendszer, persze nem az ígért időpontban, amely várólistás és a kor szerinti besorolást ígér. Nagy reményekkel várjuk, mert sokan vagyunk, akiknek még nem sikerült nyugdíjas szüleit beregisztrálni, ahogy bőven akadnak olyan szépkorúak is, akik maguk harcoltak a rendszerrel.
Egyébként is, az oltási kedv az ország nyugati részén jelentős, Kassán azért bőven akadt szabad kapacitás az elmúlt héten, mert valahogy az AstraZeneca oltóanyag nem győzte meg a tájon élőket, ahogy továbbra is sok kérdés merül fel tőlünk nyugatra is. Közben jó esély van rá, hogy hamarosan további gyártók vakcinái is piacra kerülnek, sőt, a Szputnyik is igent kaphat az európai szakhatóságtól, s talán megfékezhetővé válik a vírus terjedése. Addig viszont még pár hét hátra van, vélhetően majd májustól érezhetünk nagyobb lazítást, bár tájaikon az sem biztos, hogy holnap még kormánya lesz az országnak.
A hatalom iránti elkötelezettség egyértelmű a négy kormánypárt szintjén, a gyűlölködés mellett látszólag továbbra is együtt akarnak működni, igaz, minden nap azt látjuk, hogy a járványhelyzet helyett sokkal jobban érdekli őket a saját pozíciójuk.
Közben a polgárok pedig egyértelmű bizonyítékot kapnak arra, hogy a parlamentbe választott képviselőik helyett a helyi és megyei önkormányzatok oldják meg a mindennapok kihívásait. Ők szervezik a tesztelések sokadik körét, míg a megyék a nagykapacitású oltásokban bizonyítanak. A visszajelzések alapján mindkét szinten elégedettek a polgárok, mert emberközeli megoldásokkal találják szembe magukat.
A kérdés csak az, hogy országos szinten ez miért nem megy? Vajon valóban a stratégia nélküli politikai kapkodás pillanatait éljük meg, amelynek pontosan az lesz a vége, amit a jelenlegi kormány választói el szerettek volna kerülni? Meddig lehet még az elmúlt nyolc évvel és a maffiaállammal politizálni, miközben a jelenlegi hatalom is csak saját érdekeit tartja szem előtt? Meddig fogja még bírni a gazdaságunk, amíg csak sebeket tapasztanak be az érintett minisztériumok, de sok áldozatnak még ilyen gyógyír sem jut?
Sok a kérdés, miközben olyan teóriák látnak napvilágot, amit tinédzserek egy átbulizott éjszakán szoktak a sötétbe kiálltani, de most nekik sincs rá módjuk, mert ugyanúgy zárt körben élhetnek, mint minden olyan személy, akinek nincs pénze, hogy egzotikusan távolra utazzon nyaralni így a tavasz elején.
A kivételezettek és a kivételek országa vagyunk továbbra is. Lehet erről a korszakról majd nem születik egy disznóságokkal teli könyv és sikerfilm, de egy olyan lélektani thrillert élünk meg a jónak tűnő rosszal, rossznak tűnő jóval, amelyből csak saját kis környezetünk nyújthat valódi menedéket.
