A játékosok jönnek-mennek, a szurkolók viszont maradnak
A szurkolók nélkül a labdarúgás mit sem ér. Szokták mondani, hogy a csapat tizenkettedik játékosai, és valóban, sok esetben át tudják lendíteni a csapatot a holtponton. A klubok számára ezért is olyan fontos, hogy jó viszonyt ápoljanak a szurkolóikkal, amely viszont a szlovák és a magyar csapatok esetében nincs mindig így.
Fogalmazhatnánk úgy is, hogy március idáig a bojkottok hónapja, a DAC, a Győri ETO és a nagyszombati Spartaknál is nézeteltérés alakult ki a klub és az ultrák között. A Győr esetében a vezetőség egy bizonyos döntése volt a probléma, míg a DAC-nál és a Spartaknál inkább a mutatott játék nem nyerte el a szurkolók tetszését. Míg ősszel Dunaszerdahelyen még minden rózsásnak tűnt, addig tavaszra 180 fokos változást vettek az események. A bajnokságban nem jöttek az eredmények, a szurkolóknál végül a Kassa elleni csúfos kupavereséggel telt be a pohár, levetették a játékosokról a mezeket, és a következő, Zólyombrézó elleni bajnokin elmaradt a szervezet szurkolás. Ekkor született az az ominózus felvétel, melyen a klub tulajdonosa, Világi Oszkár egyedül áll az üres B-középben, aki a mérkőzés után odaszúrt a szurkolóknak. “Ha a csapat nehéz időket él át, miközben a második helyen áll és a bajnoki címért harcol, akkor senkinek sem jó a szurkolók távolmaradása. Érthetetlen... nem tudom, kit akarnak büntetni vele. A szurkoló az én szememben támogatja a klubot akkor is, ha nem megy a csapatnak”.
Világi ezen kijelentésével aligha fogja rendezni a kialakult helyzetet, azonban valamilyen szinten az üzletembert is meg lehet érteni. A csapatot folyamatos sérülések sújtják, és bár a kupából kiestek, a bajnoki címért folytatott futásban még versenyben vannak, és egy ilyen fontos időszakban méginkább felértékelődik a szurkolók támogatása.
Másik oldalon a klub ezen a télen sem erősítette meg kellőképp a csapatot, a távozó Redzicért kapott közel öt millió euróból pedig lehetett volna fejleszteni az egyes csapatrészeket. Jelenleg bizonytalan a helyzet, hiszen a hétvégi bajnokija a sárga-kékeknek betegség miatt elmaradt.
Világi másik csapatánál, az ETO-nál is problémák merültek fel a klub és a szurkolók között, itt azonban nem a teljesítményt nehezményezték, hanem a vezetőség egy konkrét döntése váltott ki felháborodást. Amennyiben az emlékeim nem csalnak, a Fehérvár elleni kupamérkőzésen hangzottak el olyan szurkolói rigmusok, mely miatt a Magyar Labdarúgó-szövetség egy meccsre bezáratta az ultráknak fenntartott szektort (Q-szektor) az ETO Stadionban. Sem a szurkolók, sem maga a klub nem fellebbezett a döntés ellen, mindenkit fél tudomásul vette azt. A biztosítékot az verte ki a szurkolóknál, hogy a vezetőség a Q-szektorba való bérletet nem érvényesítette a stadion más részére, így az ultráknak külön belépőt kellett volna vásárolniuk a Kecskemét elleni negyeddöntőre. Így viszont csoportosan nem váltottak jegyet a mérkőzésre, így elmaradt a közös drukkolás. A szurkolói csoport oda is szúrt a vezetőségnek, ahogy fogalmaztak: “
A vezetőség ismét nyomást akar gyakorolni a szurkolókra, és amikor a pirotechnikával és a telt Q szektorral történik a klub promóciója, amikor a hangulat és a derbik atmoszférája nézőket vonz, akkor az rendben van?” Azóta Győrben is rendeződni látszik a helyzet, az Újpest elleni rangadóra visszatértek az ultrák a Q-szektorba. Az viszont nem lehet véletlen, hogy Világi mindkét klubjánál bojkott alakult ki, bár annak okai eltérnek.
A nagyszombati Spartak játéka sosem volt kimondottan nézőcsalogató, az elmúlt hetekben mutatott produkciójuk azonban felháborodást váltott ki a szurkolók körében. Több nagyarányú vereséget is elszenvedtek, melynek az lett az eredménye, hogy a drukkerek nem látogattak ki a Zsolna elleni, egyébként megnyert mérkőzésre.
A szurkolóknak ugyan nincs beleszólásuk a klub döntéseibe, a csapat játékára azonban hatással lehetnek, melyet a vezetőségnek is figyelembe kellene vennie. Amikor megromlik a viszony a klub és a szurkolók között, az a csapat teljesítményére is közvetlen hatással van, egyetlen labdarúgó sem szeret üres lelátók előtt játszani. Képzeljük el például, hogy milyen eredmény születtet volna a keddi Galatasaray-Liverpool Bajnokok Ligája összecsapáson, ha a törököket nem buzdítja torkaszakadtából 90 percen keresztül több mint ötvenezer hazai szurkoló. A klubok vezetőinek azt kellene megérteniük, hogy a szurkolók nélkül mit sem ér a szakmai tapasztalat és a csapatba invesztált milliók, a sikernek ők is a szerves részét képezik.
