A járványkezelés és Matovič

Az országos tesztelést Szlovákia próbálja ki legelőször a világon. Jóllehet tényleg komoly kockázata van a dolognak, de amilyen eséllyel pofára esés, ugyanolyan eséllyel siker is lehet.

A tömeges tesztelésnek több pozitív hozadéka is lehet, már ha sikerül jól megszervezni.

Újra fel lehet kutatni a kontaktszemélyeket, megakadályozható az újabb gócpontok kialakulása, továbbá megtudható, kik az úgynevezett szuperfertőzők, akik nem tudják magukról, hogy vírushordozók. Egy ilyen nagy projektnek a megszervezése bizony nem kis erőket mozgósít, és az államkasszából is rengeteg pénzt kivesz. Megszervezéséhez és kivitelezéséhez rengeteg közegészségügyben dolgozó és önkéntes szükségeltetik. Egyelőre nagyon sok még a kérdés, valóban képesek leszünk-e ezt zökkenőmentesen és főként hatékonyan lebonyolítani.

A kérdésekre mihamarább választ kell adnia a kormánynak, hogy ezzel is csökkentse a pánikhangulatot, illetve az egyre jobban elharapódzó elégedetlenséget.

Már most fennáll a veszélye az egészségügy összeomlásának, de még mindig olyan helyzetben vagyunk, egy széleskörű összefogással sikerülhet tenni azért, hogy a vírust egy időre feltartóztassuk. Vagyis időt nyerhetünk, hogy azután újabb lehetőségeit keressük a vírus feltartóztatásának.

Ilyen válságos időkben az a legrosszabb, ha a kormány tétlen marad. Mert akkor azután tényleg magunkra maradtunk, s végleg feladtuk a kiútkeresést.

Isten segítsége akkor nyilvánulhat meg, ha keresünk és gondolkodunk. Nem hiába vagyunk az ő legtökéletesebb teremtményei, az emberi gondolkodásnak mindig terem gyümölcse.

A Matovič-kormány úgy tűnik, mintha zsákutcába került volna, hiszen túl sokat ötletelnek, kevés a valóban hatékony megoldás.

A posztkommunista országokban és főleg a világ keleti felén az emberek túl nagy hatalmat tulajdonítanak az adott vezetőknek. Sokszor elfelejtjük, megbízatásuk véges, ők is csak emberek,

nem bírnak természetfeletti erővel, ahogy azt egykoron a diktatúrák vezetői próbálták elhitetni saját polgáraikkal. Igen, Szlovákia is ilyen, az emberek túlságosan sokat várnak el az adott vezetőtől, azt hiszik, ők azért vannak, hogy mindenki problémáját megoldják. Egyfajta szuperhősök, vagy messiások. Így van ez most a járvány időszakában is: az emberek elvárják a vezetőktől, ők győzzék le a vírust, s egyúttal az azzal járó károkat is kezeljék.

A siker kulcsa nem Matovičék kezében van, hanem a polgárokéban, a szolidáris hozzáállásban.

Tavasszal sikerült, s nem azért, mert a kormány jól szervezte, hanem azért, mert az emberek nagy része felelősségteljesen vette az új megpróbáltatást.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy sokakban ott van a frusztráció, a gazdasági károk tényleges felmérése is aggodalommal tölti el az embereket, a bizonytalanság pedig egyre nagyobb. Senki sem egyforma, ezért a vírusról kialakult nézetek is nagyon eltérőek, még ha az erről alkotott két radikális nézet is gyakran előfordul a közbeszédben. A legveszélyesebb dolog most az, ha a különböző csoportok egymásnak feszülnek, illetve, ha mindenki a kormányra támad, amely közel sem tökéletes. A szombati tüntetés jó példája annak, hogy a radikális csoportok akármikor megindulhatnak. 

A célszerű és konstruktív hozzáállás az, ha az ember igyekszik racionálisan és apolitikusan szemlélni az eseményeket, kizárni a jelenlegi vezetést, a járványt pedig globális perspektívában szemlélni. A fegyelem és a kreatív gondolkodás felválthatja a dühöt és a haragot.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a miniszterelnök kibújhat a feladata elől. Ő az ország választott vezetője, ezért az ötletelések mellett konkrét javaslatokra van most szükség, nem pedig félmegoldásokra. Egy felelős kormányfő, ha bejelent valamit, akkor azt végre is hajtja, ellenkező esetben saját magának mond ellent, s alkalmatlanná, komolytalanná válik az emberek szemében.