2018. december 2., 11:30

A hamis szolidaritásról

A véletlen olykor – szerencsés esetben – felismeréshez vezethet. A könyvespolcomon matatva véletlenül kezembe akadt Karliczky Margit Janus Pannonius c. könyve. Diákoknak íródott még valamikor a hatvanas években, és most, majd ötven évvel később, ott hevert az egymáshoz illeszkedő könyveken. Örömmel nyitottam fel.

Szicília migránsok
Illusztrációs felvétel
Fotó: TASR/AP

Egy‑két pillanatra ifjúkorom emlékeit gyújtotta bennem. Még emlékszem, hogy akkoriban mennyire tetszett. Ahogy beleolvastam, a diplomataként Rómába látogató Janus Pannonius epigrammáján akadt meg a tekintetem: „Kedves vendégem, Quirinus városa egyre / Kér, ha a dolgodat végre pihenni hagyod: / Romjaimat kegyelettel végigjárni ne késsél. (…) Vagy ha sietsz, legalább vesd rám könnyes szemed egyszer.”

Fokozodó izgalommal olvastam most már tovább. Ez volna hát a XV. századi Róma képe a humanista Janus Pannonius emlékezetében? Milyen lehetett Róma akkor, a valóságban? Visszalapozva az előző oldalakra, a választ hamar meg is találtam. Janus Pannonius szeme elé, ott és akkor, Rómának az alábbi képe tárult: „A legnagyobb csalódás költőnket akkor érte, amikor végigporoszkáltak (barátjával) Róma lakott negyedein. Leomlott köveket, földbe süllyedt oszlopmaradványokat látott, félig eltemetve az élő város hulladékával, szemetével. Közülük sasfészkekként nyúltak a magasba a patríciusok, az Orsinik és Colonnák tornyokkal erősített, várszerű palotái. A nehéz vasalású, nappal is zárt kapuk mögött fegyveresek őrködtek. A földszinten sehol sem látszott nyílás a falakon – nehogy az ostromlók betörhessenek rajtuk –, feljebb is sűrű vasrostélyok védték az ablakokat. Róma bűzös sikátoraival, melyeket ellepett a rongyos aljanép, rengeteg kolduló barát és züllött nőszemély, akik naponta tűzzel és gyilokkal támadtak egymásra, ostromlott, sokszor éhező, gyakran kigyulladó, szenvedő nyomortanya volt csupán: többé nem a művelt világ fővárosa.”

Íme! Azt csak sejthetem, hogy a megrendült Janus Pannonius e látvány hatására mit érezhetett. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy a lepusztult Róma itt felrajzolt képének hatására ott, a könyvespolc előtt állva, mi jutott az eszembe: egy kortárs író, Udo Ulfkotte Határtalan bűnözés című könyve, melyet nemrég olvastam. Alább idézett néhány sora nemcsak jelenünk tükörképe annak az Orsinik és Colonnák uralta középkori Rómának, amely körülményeivel valósággal letaglózta Janus Pannoniust. És nemcsak történelmi tükröt, elborzasztó tendenciát is mutatott: a nyugat‑európai pénz‑ (és politikai) arisztokrácia teljes közönyét a saját társadalma iránt. Nyomát sem látjuk itt az általuk meghirdetett (és a Közép‑Euró­pától naponta követelt) toleranciának és szolidaritásnak. A fejezet címe: Az elit már készül – viszlát, Németország!

„A beáramló migránsok láttán a pénzügyi és politikai elit túlélő bunkereket épít, a legnagyobb elképzelhető komforttal. Még sosem adtak ki a gazdagok a saját biztonságukra ennyi pénzt, mint most. Félnek az emberiség (értsd: a társadalom) többi részétől, és attól is, ami politikailag és társadalmi szempontból az üstben fortyog. Aki megengedheti magának, az ma már önként él rácsok mögött az úgynevezett Gated Communites, azaz sorompós közösségekben. Az ilyen társadalmon belüli erődítmények, mint például az aacheni Barbarossa‑park, már Münchenben, Potsdamban, Berlinben, Münsterben és Lipcsében is várják az oda készülő (rettegő) elitet. S aki nem a zárt közösséghez tartozik, annak annyit mondanak: Állj, forduljon vissza!”

Mit is tehetnék hozzá a fentiekhez?

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.