A gatyamadzag apoteózisa
Aki már életében legalább egyszer használni kényszerült a slovensko.sk közigazgatási portált, az egyetért azzal, hogy körülbelül úgy néz ki, mint a Freemail a kilencvenes évek végén. Funkcionalitását tekintve, abban valószínűleg egyetértés mutatkozik, szakmai, felhasználói, kormányoldali és ellenzéki berkekben egyaránt, hogy a fejlesztése elengedhetetlen. A hogyanokkal kapcsolatban azonban már felmerülnek kérdőjelek.
Kurtán-furcsán ért véget a törvényhozás 40. ülésszaka a héten. A képviselők megszavazták, hogy a Környezetvédelmi Alapról gyorsított eljárásban fognap tárgyalni, majd berekesztették az ülést, több tucatnyi indítványt átsorolva a november végén kezdődő ülésszakra. Ezek között ellenzéki és kormánypárti tervezetek, módosító indítványok egyaránt voltak, de például bizalmatlansági indítvány is. Ez utóbbiból összesen hat – hisz az majd' a fél kormány... – melyek esetében a rendkívüli ülés megnyitását a kormánykoalíció sikeresen odázta el az elmúlt tíz hónap során...
De június óta tolják maguk előtt a köztársasági elnök által visszadobott covid-amnesztiákat is. Richard Raši házelnök a parlament szokatlan ügymenetét azzal indokolta, hogy a többség joga az ülésszak prioritásait meghatározni, és az jelenleg a költségvetés volt. Ez részben még igaz is lehet, na de januártól?
Mindez azt mutatja, Robert Fico negyedik kabinetje önnön stabilitása tekintetében nem vethető össze az előző hárommal
– vagyis ezek közül a koalíciósokkal, az egyszínű kormány esetében nyilván stabilitási probléma kérdése fel sem merülhetett –, alkalmi barkácsolás zajlik, majdnem olyasmi, mint Mikuláš Dzurinda második országlásának végnapjaiban, azzal a különbséggel, hogy ez a kormány még csak a félidejében jár. Mindezek kontextusában értelmezendő, hogy a Samuel Migaľ beruházási és informatizációért felelős miniszter leváltására irányuló rendkívüli ülést kétszer sem sikerült megnyitni. Hogy mi lesz a sorsa novemberben, azt majd meglátjuk, bár sejthetjük.
Az ingoványos szlovák belpolitikában felette kockázatos jóslásokat tenni, de az egykori tévériporter Samuel Migaľ jelen ciklus utáni politikai jövője kétséges. A Hlasba vissza számára nem vezet út, az ellenzéki pártok sem ölelnék kebelükre, annyira pedig nem átütő egyéniség, hogy a Hlasból való távozását követően belengetett, megalapítandó pártja élén masírozzon be a parlamentbe, persze az elkövetkező két évben még sok minden történhet. Érzi tehát, hogy neki ebből a ciklusból kell kihozni a maximumot.
A slovensko.sk fejlesztése szakmai és felhasználói szempontból kétségtelenül szükséges: egy központi állami portál, amelyen keresztül a polgárok ügyeket intéznek, adnak be kérelmeket és kapnak tájékoztatást, csak akkor szolgálja érdemben a közérdeket, ha rendelkezésre állása stabil, biztonságos és felhasználóbarát. Amellett, hogy a portál csúnya, a nyilvánosságra került adatok és a minisztériumi indoklás szerint a portál jelenlegi állapota megbízhatatlan, több működési incidens és kiesés dokumentálható. Így talán nem is az a kérdés, hogy fejleszteni kell-e, hanem az, hogy milyen feltételekkel és milyen menedzsment mellett. A rendelkezésre álló információk alapján a tervezett beruházás nagyságrendje 80–100 millió euró körül alakulna.
Az incidensek és kiesések rendszerszerűsége, a redundancia és backup-megoldások hiányosságai, a single-vendor függőség, a hiányos vagy nem nyilvános műszaki dokumentáció és a gyenge felhasználói élmény mind olyan műszaki és működési hiányosságok, amelyek komoly érvként szolgálnak a modernizáció mellett. Ezen problémák kezelése nem feltétlenül igényel azonnal teljes platformcserét, ám részletes auditot, végrehajtási terveket és átlátható beszerzési folyamatot igen.
Ebben a helyzetben 80–100 millió eurós, relatíve bizonytalan hozadékú informatikai beruházás költség- és legitimációs kockázatot hordoz. Ilyen szituációban a beruházásnak nemcsak technikailag kell igazoltnak lennie, hanem a közösségi prioritásokkal és megtakarítási kötelezettségekkel is összeegyeztethetőnek kell lennie. Mondja el ezt Migaľ miniszter annak az egyéni vállalkozónak, aki a konszolidációs intézkedések nyomán a jövőben 425 euró járulékot fog fizetni, de legalább egy szebb és jobb slovensko.sk-n kommunikálhat az állami hivatalokkal.
A kifogások, amelyeket eddig a szakmai szervezetek és az ellenzék megfogalmaztak, tömören: a transzparencia hiánya a tenderelőkészítésben, a részletek nélküli, nagy tételekben gondolkodó kiírások, a potenciális érdekütközések, és az a látszat, hogy a folyamat bizonyos beszállítóknak kedvez. Ezek a kritikák hitelteleníthetik a műszaki szükségletre épülő legitimitást, és minimum megkövetelik a beavatkozás újragondolását.
Nem lehet százmilliót kidobni az ablakon, amikor a konszolidált lakosság nem fogja tudni hol megtalpaltatni a lyukas cipőjét, mert a sarki cipész bezárt a romló adó- és járulékkörnyezet miatt.
Egy-egy ilyen látszólagos túlkapás az egész, értelemszerűen a lakosság által egyébként sem támogatott, ám valamilyen szinten, nem biztos, hogy ebben a formában, de szükséges konszolidációt hiteltelenítheti.
Mindez persze együtt sem jelenti Samuel Migaľ független miniszter feltétlen végét. Láthatjuk, a költségvetés megszavazását követően a másik független miniszter, Rudolf Huliak is kedvére hazardírozhatott, az alkotmányosság határáig menően. Ha Migaľt átdobnák a fedélzeten, legfeljebb Ján Hrubý könnyezné őt meg, aki a parlamenti pótképviselője, és ha Migaľ visszaülne a törvényhozásba, akkor csomagolhatna. A nagy nehezen, hónapokig tartó huzavona után úgy-ahogy stabilizált parlamenti többség pedig újra veszélybe kerülne, ami akár az előrehozott választásokhoz vezető kaput is megnyithatná. A kampányban mindenki vaskosakat ígérne, mert takarékossági intézkedésekkel még senki nem nyert választást, a hatalomra kerülők pedig, közép-európai szokás szerint, a négy éven túl nem látva, bőkezű osztogatásba kezdenének. Az ország gazdasága pedig olyan adósságspirálba kerülne, ahonnan aztán semmi sem húzná ki. Tán' csak egy gatyamadzag.
