A diplomáciai nagyüzem alulnézete
A nyár vége valódi diplomáciai nagyüzem volt az orosz–ukrán háború tekintetében. Vlagyimir Putyin és Donald Trump alaszkai csúcstalálkozója; Donald Trump, Volodimir Zelenszkij és az európai vezetők washingtoni találkozója; Mark Rutte NATO-főtitkár kijevi vizitje – csak hogy az elmúlt bő másfél hét fontosabb történéseit említsük – mind abba az irányba mutatnak, hogy vannak törekvések a háború diplomáciai úton történő rendezésére.
A kincstári optimizmust hagyjuk, Donald Trump egynapos béketeremtésével már ne is poénkodjunk, de diplomáciai szempontból 2022. február 24. óta talán most a legjobb a helyzet. Ám miközben az elemzők a zöld asztaloknál elhangzó szócsatákat figyelik, patikamérlegen mérve a felek által használt kifejezéseket, vigyázó szemünket tartsuk azért a hadszíntéren is. Mert amíg a tárgyalótermekben legfeljebb az irattartók csattognak, a frontokon továbbra is dörögnek a fegyverek, és az ukrán hátország is egyre nagyobb mélységben érintettje a rakéta- és dróncsapásoknak. A minap egy munkácsi üzemet ért rakétacsapás, ami már tényleg itt van a kertek alatt…
Az elmúlt négy évben már sokszor leírtuk, hogy az ukrajnai háború, jellegét tekintve egy felőrlő háború. Oroszországnak nem a területszerzés a kizárólagos célja, hisz van neki elég, sokkal inkább az ellenséges élőerő, a felszerelés és az infrastruktúra elpusztítása. Ugyanakkor emellett az sem elhanyagolható, hogy amikor Volodimir Zelenszkij és Vlagyimir Putyin egyszer talán létrejövő találkozóján az elfoglalt területekről fognak tárgyalni, azok kiterjedése mekkora lesz.
A számunkra is elérhető, nyílt forrású adatok szerint Oroszország Ukrajna területének mintegy ötödét tartja ellenőrzés alatt, ez hozzávetőleg 115 ezer négyzetkilométert tesz ki. (Ez több, mint Szlovákia területének kétszerese.) Ennek nagy részét azonban a háború korábbi éveiben foglalta el. A nyílt forrású, mindenki számára elérhető térképes rendszerek szerint 2025-ben az oroszok által elfoglalt terület 2000-2600 négyzetkilométerre tehető. A nagy szórás az alkalmazott módszertanok eltéréséből fakad.
Összességében ez sem kis terület, maradva a számunkra is kézzelfogható szlovákiai példánál, kétszer akkora, mint az Érsekújvári járás területe. 2025-ben nem egyetlen nagy áttörés történt, hanem több, kumulatív, pontszerű előrenyomulás, mely azonban a háború területi dimenziójában mérsékeltnek mondható.
A 2025-ös, néhány ezer négyzetkilométernyi előrenyomulás azt mutatja, hogy a konfliktus megmerevedett, de nem statikus. A háború nem csupán területi kérdés; a műveletek célja részben politikai konszolidáció, részben a hadviselési képességek folyamatos kinyírása, amely hosszú távon a katonai erő és a társadalmi-politikai támogatás fenntarthatóságát teszi próbára. A kérdés: meddig?
Az írás megjelent a Magyar7 2025/34. számában
