2022. augusztus 4., 17:44

A brindza nem robban?

Mire elsuhan a forró nyár, talán Szlovákiában is kiderül, hogy beborult. A négypárti koalíciós kormány szekere már régen irányíthatatlanul imbolyog, és a kiesett kerék miatt három keréken fog zötyögni tovább, amíg csak egyensúlyát veszítve az árokba nem fordul. Pláne, hogy a liberális SAS Juraj Krúpa után egyre több csapszeget igyekszik majd kihuzigálni a tengelyből. Hiszen ha valahol, Szlovákiában fokozottan érvényes a mondás: van az a pénz.

 

Amikor még teljes volt az összhang

A legegyszerűbb persze az egész két és fél éves kínlódást két ember nyakába varrni. Ezt tette és teszi a szlovák sajtó, amelynek döntő többsége liberális. (Ez nem minősítés, egyszerű ténymegállapítás.) A masszív agymosás egyszerű képlete: két kiskakas, Igor Matovič és Richard Sulík vitája robbantja szét azt a kormányt, amely földrengésszerűen söpörte el a Robert Fico vezette Smer-SD–SNS–Most-Híd katyvaszt (amelyet szinte csak a korrupció tartott egyben). Persze nem úgy, ahogyan azt a liberálisok és a szolgálatukban álló „felmérők” eltervezték. Hogy mennyit érnek ezek a felmérések, azt legutóbb az AKO nevű családi vállalkozás tippje példázza, amely – vajon kinek a megrendelésére – a Szövetséget 1,1%-ra mérte. Erre pedig a legjobb jóindulattal sem lehet rásütni, hogy profi munka lenne. 

Két és fél éve a vezetésre a zavaros múltú egykori államelnök, Andrej Kiska vezette pártot tippelték ki, ez azonban csúfosan leszerepelve csak a hetedik helyen (5,77%-al) éppen hogy becsusszant a parlamentbe, míg Igor Matovič „egyszerűi” taroltak (25,02%).

Az ugyancsak liberális PS Spolu sem szerepelt fényesen (6,96%), míg Boris Kollár „szlovák családmodellt” megtestesítő Sme rodinája (8,24%) afféle mérleg nyelvét jelenthette. Richard Sulík – akiből a mainstream sajtó most szeretne Szlovákia megmentőjét kreálni – liberális pártja sem termett vezérségre a maga gyengécske 6,22% százalékával.

Ám mióta a szlovák társadalom a pokolba kívánta Ficóékat (beleértve a vele kollaboráns nemzeti pártot és a mostosok csapatát), abból kellett főzni, ami volt.

Magyarán: a magát túlnyert, a kormányzatra felkészületlen „egyszerűekből” és a liberális törpékből össze kellett tákolni egy kormányt. Innentől kezdve kódolva volt az állóháború. 

Matovič gyengeségét fölösleges ragozni, felelőtlen és meggondolatlan döntéseiből (országos tesztelés, covid-lottó stb.) hamar kiábrándultak az emberek. Pláne, hogy a sajtó őt kiáltotta ki egy személyben minden gaz-emberség felelősének. Az orosz vakcinaügyet például még ma is az ő nyakába varrják, pedig éppen a liberálisok fúrták meg a használatát, eleget téve nyugati elvtársaik politikai nyomásának, szemben a kiszolgáltatott, a betegségtől rettegő emberek igényével. Az a kabaré pedig, amelyben az SAS miniszterei egyik nap lemondtak, másnap visszaültek a helyükre, párját ritkítja Európában. 

Ezzel persze nem szeretném azt állítani, hogy Igor Matovič ma született bárány, hiszen nem sikerült szerepet váltania. Megmaradt annak, ami volt:

ellenzéki megmondóembernek, ez pedig kevés a kormányzáshoz.

De még mindig több emberség szorult bele, mint a hideg tekintetű, számító SAS-vezérbe, akinek az „értékrendjébe” inkább belefér a hazárdjáték-, az alkohol- és a cigarettabiznisz védelme, mint a polgárokon való (bármilyen tökéletlen) segítség.

Hogy mi jöhet a kormány előbb-utóbb bekövetkező bukása után?

Hiába számítanak a liberálisok győzelemre, a szlovák társadalom nagy része nincs rájuk kiéhezve. Bármit mutatnak a felmérések, inkább elfogadják azt a Robert Ficót, akinek távozását tömegek követelték a téren, és a kiegyensúlyozottság látszatát keltő Pellegrinit.

A „fasisztákkal” való fenyegetőzés nem szlovákiai sajátosság, ráadásul nem is fasiszták, ám velük aligha kokettál bárki is hosszú távon. (Akire egyszer rásütik a bélyeget, hogy ló, holnap már meg is patkolják.) A legszomorúbb az egész látleletben, hogy Szlovákiában hiányzik egy stabil, megbízható konzervatív erő, amely megpróbálná gatyába rázni ezt az országot.

Megosztás
Címkék