Matus Tibor

2019. július 25., 16:00

A Čaputová-titok: ezért számítanak a magyarok az új szlovák államfőnek

Az egy hónapja beiktatott új szlovák államfő feladta a leckét Budapestnek, írja Tokár Géza a válaszonline.hu-n. Amit azzal indokol, hogy a magyar támogatóinak anyanyelvükön üzent, tiszteletét teszi a felvidéki magyar egyetemisták legnagyobb nyári rendezvényén, ugyanakkor Budapesten tett látogatásán Göncz Árpádot dicsérte, és alig burkoltan beszólt Orbán Viktornak.

Viszont az elemző abban objektív tudott maradni, hogy rámutat: az új államfő kettős táncot jár, gesztusai egyszerre szólnak a felvidéki magyaroknak és a nemzetközi közvéleménynek, a V4-es együttműködésnek és az attól torkig levő nyugatiaknak.  Egyben a legfontosabb kérdése az: „vajon a 2020-as szlovákiai választás lesz az első, amikor szlovák pártok gyűjtik be a magyarok voksait? A veszély – mindenki érzi – reális. De miért is kellene, hogy így legyen.”

Tokár Géza írása a szlovák államfő budapesti útját figyeli, amelyről a száraz hírügynökségi híreken kívül csak a DennikN vágyvezérelt kommentárjai jegyzik meg, hogy Čaputová gyakorlatilag hadat üzent az orbáni rezsimnek. Tokár több sarkalatos pontot ki is emel, amivel egyrészt azonosulni lehet, másrészt viszont érdemes tovább gondolni.

Tokár Géza szerint az egyik a szlovák államfő liberális demokrácia melletti nyilvános hittétele, miszerint a jogegyenlőséget garantáló liberális demokrácia a kisebbségvédelem leghatásosabb eszköze. Helyesen látja, hogy „a mečiarizmusról vagy a kommunizmusról biztosan sokkal rosszabb emlékei vannak a magyar kisebbségnek. A gyakorlatban viszont elmondhatjuk, hogy huszonegy év liberális demokráciája sem volt képes megoldani Szlovákia kisebbségi problémáit.”

Pontosan erről van szó. A liberális demokráciának, vagy a liberális képviseleti rendszernek az az egyik alapelve, hogy a mindenkori többség véleményhatalmától, fékekkel és ellensúlyokkal, különböző jogi intézményekkel (például alkotmánybíróság, ombudsmanok és még sorolhatnánk) védelmet biztosítanak a mindenkori kisebbség érdekeinek. Nos, ha ezt végiggondoljuk, akkor ez gyönyörű, de miként is működött a szlovák liberális demokrácia, miként is működött a szlovák liberális elit a felvidéki magyarsággal szemben – akik, szerintük még a 10 százalék alattiságban is a szlovák államiságot, a szlovák szuverenitást veszélyeztetik?

Az eredmény egyértelmű. Sem a szlovák liberális elit, sem az úgynevezett szlovák liberális berendezkedés nem volt képes átlépni árnyékát, a felvidéki magyarokat érintő sorsdöntő kérdésekben – orruk elé illatos keszkenőt húzva – felvették a szlovák mélynemzeti álláspontot, és az szerint döntöttek. Ezért tartunk itt.

Megjegyzésként hozzáfűzném, hogy mikor a demokrácia válságáról beszélünk, azaz a társadalom válságáról, azaz a képviseleti rendszer és azon polgárok közötti szakadékról, akiket képviselni szeretnének – ebbe bizony keményen bele tartozik a liberális demokrácia rendszere is.

Tokár Géza látványos különbségként megemlíti, hogy a visegrádi négyek Európai Unión belüli szerepének értelmezésével véleménykülönbség alakult ki. Čaputová úgy fogalmazott: „szeretné, ha a visegrádi négyekre az Unión belül nem bomlasztó elemként tekintenének, a demokrácia és a jogállamiság terén is példát tudna mutatni a régió” – miközben a jogállamisággal kapcsolatos problémák hosszabb ideje a Magyarországot (és Lengyelországot, kisebb mértékben pedig Csehországot meg Szlovákiát) érintő külföldi kritikák mozgatórugói.

Ettől a kijelentéstől a hideglelés verheti ki a történelmét ismerő köztes-európai halandót, akárcsak azért, mert megérezheti, hogy az évszázados ékeket, és érveket – melyeket eltartott kisujjal, oly demokratikusan és sikerrel használtak – újra leporolták, és alkalmazni készülnek. Te, köztes-európai kis nemzet, ne akard megzavarni a nagyok játékát, a te dolgod, hogy utáld a szomszédod, harcolj vele, és mi majd megfelelően megjutalmazunk.

Cáfolhatja Čaputová a budapesti sajtótájékoztatón újságírói kérdésre a Soros-ügynöközés vádját, sajnos, amit kimondott, az nem a köztes-európaiak, az  nem a szlovák polgárok érdeke. Minden térségünkből való értelmiséginek – az elmúlt évszázadok viharos konfliktusait leszűrve – fel kellene ismernie, hogy nem egymással kell küzdenünk, hanem egymásért, a közös boldogulásért, érdekérvényesítésért. Nem a nagyobb hatalmak időszakos kedvezményeiért kell – pitiző kiskutyaként – hízelegni, hanem felismerni, hogy mi is az itt élők érdeke.

Ezt vagy valaki felismeri, vagy nem. Ha nem ismeri fel, akkor nem alkalmas egy nemzet vezetésére, ha pedig felismeri, és mégsem ekképp cselekszik, akkor már csak feltehetjük a kérdést, hogy Gyuri bácsinak ebben milyen szerepe van.

Mert vannak közös érdekek, és vannak akár kényszerítő erők, hogy a közös érdekeket felismerjük. A legjobb példa erre a Kína és a 16 köztes-európai országok együttműködése.  Kína nem hajlandó az egymás közötti konfliktusokat oldani, kényszeríti arra a történelmi viszályokkal terhelt keleti blokk országait, hogy egyezzetek meg. Európa, azaz inkább a „mag-Európa” kígyót-békát kiált, hiszen ha így folytatódik, akkor már nem fog működni a jó, kis „oszd meg és uralkodj” elve.

Persze Čaputová ezt belecsomagolhatja a új kis progresszív liberalizmusba, vagy az egységes-Európa vágyálmába, de ezek közül egyik sem az európai polgár érdekét szolgálja. Az elvakult liberalizmussal a klasszikus európai értékeket lecserélhetik a féktelen szabadságra vagy szabadosságra. Az egységes Európa modell pedig mindaddig hiteltelen, míg a gazdag európaiak nem válnak szolidárissá a szegényebb polgáraikhoz. Lefordítva, központosíthatunk, és ezzel hatékonyabbá tehetjük Európa működését, de mindaddig, amíg a nyertesek nem hajlandóak többet áldozni az elmaradottabbakra, a vesztesek felemelésére, addig a modell csak arról szól, hogy a gazdagok még gazdagabbá váljanak. Ennek ma egyetlen ellenszere van a nemzeti szuverenitás megőrzése.

Tokár Géza jól látja: „a problémáknak Čaputová népszerűsége és a szlovák alternatívák feltünedezése csak a tünete, nem pedig az okozója.”

Viszont azzal, hogy ekképp interpretálja a valóságmagyarázatot, egyetlen egyet bizonyít:

Nem voltunk képesek leszűrni a történelem által felkínált tapasztalatot. Ennek egyetlen következménye van – újra át kell élnünk, hogy valóban megtanuljuk a leckét.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Haják Szabó Mária 2019. szeptember 15., vasárnap

Krokodilkönnyek az esőerdőkért

Az esőerdőkért hangoztatott francia féltésben azért igencsak benne van a francia mezőgazdaság iránti aggodalom.

Pomichal Krisztián 2019. szeptember 15., vasárnap

Eutanázia, ha akarod, ha nem!

Felmentett a bíróság egy holland orvost, aki páciense kérése ellenére is végrehajtotta az eutanáziát.

Molnár Judit 2019. szeptember 14., szombat

Közös szándék külön utakon

Nem jól állunk! Az idő rövidsége miatt még a valósnál is kaotikusabbnak tűnik a helyzet a felvidéki magyar politikai színtéren.

Száraz Dénes 2019. szeptember 14., szombat

Hazámat egy sálért?

Elmaradt a győzelem, akkor legalább a sálat! Hazámat egy sálért! Nem volt bölcs dolog, sőt ultrabunkóság!

Kövesdi Károly 2019. szeptember 13., péntek

A píszí rémuralma

Akinek van gyermeke, unokája, annak van mit féltenie.

Fibi Sándor 2019. szeptember 11., szerda

A szlovák nyelv tanítása szakmai és nem politikai kérdés

A pedagógusnak a legfontosabb kérdésre, a HOGYAN-ra saját magának kell keresnie a választ. 

Rajkovics Péter 2019. szeptember 10., kedd

Amiért nekünk jobban fáj...

Egy nappal a csata után.

Száraz Dénes 2019. szeptember 09., hétfő

Divat lett a temetőfutás

Gyakorló futóként egykoron nekem is volt egy olyan titkos vágyálmam, hogy jó volna a temető környékén futni, esetleg versenyt a sírásókkal és főleg az idővel!

Hajtman Gábor 2019. szeptember 07., szombat

A siker kulcsa a kezünkben van

A szlovákiai magyar politikát most nagyon nehéz átlátni. Különböző érdekképviseletek, mozgalmak, platformok vannak alakulóban, így nem csoda a magyar választó értetlensége a kialakult helyzetben. 

Vélemény
Haják Szabó Mária: Krokodilkönnyek az esőerdőkért

Az esőerdőkért hangoztatott francia féltésben azért igencsak benne van a francia mezőgazdaság iránti aggodalom.

Pomichal Krisztián: Eutanázia, ha akarod, ha nem!

Felmentett a bíróság egy holland orvost, aki páciense kérése ellenére is végrehajtotta az eutanáziát.

Molnár Judit: Közös szándék külön utakon

Nem jól állunk! Az idő rövidsége miatt még a valósnál is kaotikusabbnak tűnik a helyzet a felvidéki ...