Zsitvagyarmat

A 2022-es önkormányzati választások hivatalos eredményei

Az alábbi táblázatokban az önkormányzati választások hivatalos eredményeit olvashatják. Az önkormányzatba bejutó jelölteket fekete színnel jelöltük, a be nem kerülőket pedig szürkével.

Strieška Stanislav
Hlas-SD
152
(62,3%)
Džatko Jakub
független
91
(37,3%)
Valkovič Peter
Skúsme to inak
1
(0,41%)
  • Képviselők eredményei
    1. körzet
    Matušková Eliška
    független
    154
    (17,84%)
    1. körzet
    Mikle Martin
    független
    144
    (16,69%)
    1. körzet
    Zrubcová Viera
    független
    142
    (16,45%)
    1. körzet
    Sádovský Juraj
    független
    141
    (16,34%)
    1. körzet
    Hegedűš Roman
    független
    122
    (14,14%)
  • További képviselőjelöltek eredményei
    1. körzet
    Horvátová Judita
    STAROSTOVIA
    100
    (11,59%)
    1. körzet
    Caňo Miroslav
    független
    60
    (6,95%)
Žitavce
község
magyar lakosság 1910
58%
331
magyar lakosság 2021
0%
2
Népesség: 378
Terület: 8,29 km²
Tszf. magasság: 141 m
Körzethívószám: +421 (0) 37
Irányítószám: 95163
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Zsitvamente - Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Bars vármegye Verebélyi járás kisközség

Zsitvagyarmat a Kisalföld északkeleti sarkában, a Zsitvamente kistájon, a Zsitva bal partján fekszik, Verebélytől 5,5 km-re délre, Érsekújvártól 32 km-re északkeletre, Nyitrától 28 km-re délkeletre. Áthalad rajta az Udvardot (26 km) Verebéllyel összekötő 511-es út. Határa a nyugaton húzódó Zsitva-menti síkvidéktől délkelet felé a Garammenti-hátság nyugati dombsoránál (Kopál) elért 230 méteres magasságig emelkedik, a községközpont 140 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Határa túlnyomórészt szántóföld, alig egyhuszadát borítja erdő, szőlőhegye (Előhegy – Predná hora) a központtól 1,5 km-re délkeletre található. Egykori kiterjedt nádasainak emlékét dűlőnevek (Malé trstie, Veľké trstie) őrzik. Külterületi lakott helye nincs. Nyugatról Szentmihályúr és Vajkmártonfalva, délről Mánya és Barsfüss, keletről Lüle, északról és északkeletről pedig Mellek községekkel határos. Nyugati határa évszázadokon át Bars és Nyitra vármegyék határát alkotta, Szentmihályúrral és Mányával közös határa ma is járáshatárt képez.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a járás megszüntetéséig, 1960-ig végig a Verebélyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegyék, Verebélyi járás). Területe (8,29 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Zsitvagyarmat a nagysurányi szlovák etnikai tömbhöz keletről csatlakozó, a 20. század első felében még vegyes szlovák-magyar lakosságú, ma csaknem kizárólag (2011-ben 95,7 %) szlovák nemzetiségű község. A 18. században részben szlovákokkal újratelepített, de vegyes lakosságú kuriális faluban 1880-ban a lakosság 64,2 %-a, 1910-ben 57,6 %-a vallotta magát magyarnak. Trianon után a népszámlálások során már szlovák többséget mutattak ki (1921-ben 59,7 % szlovák és 34,9 % magyar lakossággal), 1930-ban a lakosság negyede, a bécsi döntés után 45 százaléka vallotta magát magyarnak. A 20. század második felében a magyar kisebbség teljesen asszimilálódott. Az elöregedő lakosságú falu 1938-1991 között népességének csaknem felét elveszítette és aprófaluvá süllyedt vissza, 1991-2011 között a lakosságszám stagnálása figyelhető meg. A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 79,5 %-a) római katolikus vallású.

Történelem

1075-ben a vidék, ahol a mai Zsitvagyarmat fekszik, a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében Zsitva földeként szerepel. A falu első írásos említése 1232-ből származik „Gurmot” alakban, majd 1275-ben „Gormoth”, 1319-ben pedig „Gormath” néven szerepel. 1275-ben Szolgagyőr várának uradalmához tartozott, később az esztergomi érsekség birtoka volt Zsitva-Lehota néven. 1311-ben Csák Máté seregei elpusztították. Később három, szorosan egymás mellett épült falu: Zsitva-, Lehota- és Szigetgyarmat jött itt létre a verebélyi, valamint szentgyörgyi nemesi szék joghatósága alatt. 1570-ben 31 adófizetője volt. 1625-ben földvárat emeltek a falutól északra. 1664-ben Lehotkagyarmat faluban 75 fejadófizető személyt írtak össze 59 háztartásban a török adószedők. A 18. században szlovák lakosságot telepítettek a faluba, az 1779-es visitatio szlovák-magyar faluként említi, magyarul beszélő kisnemességgel. A 19. században a Majthényi- és a Liptay-családok voltak a legnagyobb birtokosok a faluban. 1828-ban 93 háza és 638 lakosa volt, akik főleg mezőgazdasággal foglalkoztak, a falunak volt vízimalma és számottevő szőlőtermesztése is. A század végén számottevő zsidó közösség (1880-ban 58 fő) is élt a községben. A község 1920-ig Bars vármegyéhez tartozott. 1938. novemberétől 1945 márciusáig újra magyar fennhatóság alá került. 1948-ban hatósági úton kapta a hivatalos „Žitavce” nevet (korábban Žitavské Ďarmoty).

Mai jelentősége

Az elöregedő lakosságú aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus templomát 1699-ben késő reneszánsz stílusban emelték, majd 1776-ban átalakították. A 18. század végén épült klasszicista stílusú Dőry-kastélyhoz kiterjedt park csatlakozik. Szakrális kisemlékei közül legrégebbi Nepomuki Szent János 1760-ban emelt rokokó stílusú szobra.