Vígtelke

Vidová
magyar lakosság 1910
100%
211
magyar lakosság 1921
96%
194
Tszf. magasság: 230 m
Körzethívószám: +421 (0) 58
Irányítószám: 04951
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Pelsőci-Nagy-hegy - Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Szilicei-fennsík 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

A település a Sajó völgyében, a Pelsőci-fennsík délkeleti lábánál, a Sajó jobb partján fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) mentén, Pelsőctől 4,5 km-re északkeletre, Szalóctól 4 km-re délnyugatra.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta egyike Szalóc két településrészének és kataszteri területének. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1960-ban Szalóchoz csatolták. Területe 3,22 km², Szalóc területének 18,4 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 211, 1921-ben 203, 1938-ban pedig 228, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 88,2 %-a református vallású volt. 1938-2011 között népessége kevesebb mint felére csökkent, 2011-ben már csak 92 állandó lakosa volt (a község lakosságának 20,1 %-a).

Történelem

Vígtelke első említése 1320-ból származik. Egy 1243-as oklevélben helyén még erdőt említenek, létrejötte a 14. század elejére tehető. Nevét első telepeséről, Vidről kapta. Középkori lakossága vegyes magyar-szláv volt. A csetneki Bebek család birtoka volt, majd a 16. század második felétől Szádvár tartozéka, később az Eszterházy család birtoka. 1563-ban és később is több alkalommal elmenekültek lakói a török elől, 1686-ban pedig a császári hadsereg sanyargatása elől is (a 16-18. század között lakossága két alkalommal is kicserélődött, de magyar jellegét megőrizte). A 16. század végén lakossága református hitre tért, sokáig Pelsőc filiája volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, mészégetéssel foglalkoztak. Nagy szerepe volt a juhászkodásnak, legelőt a pásztorok a pelsőci Nagyhegyen béreltek. Vaskohóját a 19. század elején építették, a rimamurány-salgótarjáni vasművekhez tartozott. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1960-ban Vígtelkét Szalóchoz csatolták.

Mai jelentősége

Vígtelke református temploma 1800-ban épült klasszicista stílusban.