Vágvecse

Veča
magyar lakosság 1880
55%
624
magyar lakosság 1910
75%
810
Tszf. magasság: 116 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92705
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

A Kisalföldön, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág bal partján fekszik, a város központjától 2 km-re északkeletre. Teljesen egybeépült Vágsellyével. Fontos forgalmi csomópont: áthalad rajta a 75-ös főút Vágsellyét Érsekújvárral összekötő szakasza, melyről itt ágazik el az 573-as út Szeredre (21 km) vezető szakasza és a Mocsonokra (9 km) vezető mellékút.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Vágsellye városrésze. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után is a Vágsellyei járáshoz tartozott 1960-ig. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). Ebben az időben határközség volt, északkeleti (Mocsonokkal közös) határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1960-ben egyesítették Vágsellyével, 12,49 km²-es területét (a város területének 27,8 %-a) beolvasztották Vágsellye kataszterébe.

Népesség

1910-ben 1078, 1921-ben 1195, 1939-ben 1264, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A 19. században a lakosság egyharmada (1921-ben 6 %-a) izraelita vallású volt, a szlovákok aránya 1910-ben 15,6 %, 1921-ben 24,3 %, a cigányoké 1910-ben 8,5 %. 2011-ben 7691 lakosa volt, itt élt a város lakosságának 32,7 %-a.

Történelem

A legrégibb időktől a zoborhegyi bencés apátsághoz tartozott, a középkorban rajta kívül a Péch és az Apponyi családok tűnnek fel birtokosként. A község jelentőségét növelte, hogy itt volt rév a Vágon, amely összekötötte Sellyével, és amely a folyami hajózás fontos lerakata volt. Éppen ezért már a mohácsi csata után, 1529-ben megjelentek az átkelőnél a török hadak, és a 17. századig kisebb erődítmény védte a révet a háborúk miatt. Legnagyobb birtokrésszel a Beniczky, Apponyi és Hunyadi családok rendelkeztek. Az itt élők mezőgazdasággal foglalkoztak, legfontosabb terményeik a káposzta és a dinnye voltak, a folyón pedig a 17. században 19 vízimalom működött. A Rákóczi-szabadságharc idején kuruc katonai tábor volt itt, a harcok elültével pestis tizedelte a lakosságot. A középkor óta Nagy és Kis részre tagolódott a község, de az utóbbi néven illetett zsidó község helyén áruház, banképületek, posta, panellakótelep és parkolók vannak, csak a temető maradt meg belőle. A 18-19. századra tekintélyes méretű faluvá nőtt, nagy faraktárak voltak itt, és jelentékeny kereskedés folyt a Vágon leúsztatott fával. Az 1848/49-es szabadságharc idején katonai tábornak adott helyet, a harcok után kolerajárvány tört ki. Fontosabb birtokosai ekkor a Hunyadi és a Horváth Ajtics családok voltak. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, a két háború között fűrésztelepe és szeszfőzdéje is volt. 1938-banm az I. bécsi döntés visszaadta Magyarországnak, 1945-ben megint Csehszlovákiához került. A kassai kormányprogram értelmében elkobozták a Hangya Szövetkezetet és a családi nagybirtokokat. A Duslo vegyiüzem 1963-as indulása után sok szlovák munkás költözött ide, új lakótelepek épültek, megváltozott a község arculata és nemzetiségi összetétele is. 1960-ban Vágsellyéhez csatolták. A határában korábban létező majorok (Angyal-, Branek-, Kopanicamajor) a Duslo olajfinomító építésekor elpusztultak.

Mai jelentősége

Vágvecsén két szlovák alapiskola és ipari szakközépiskola található. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt katolikus temploma 1805-ben klasszicista stílusban épült.