Vága

Váhovce
község
magyar lakosság 1910
100%
2 030
magyar lakosság 2021
53%
1 114
Népesség: 2 126
Terület: 15,98 km²
Tszf. magasság: 123 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92562
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Galántai járás nagyközség

A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág jobb partján, Galántától 10 km-re északkeletre, Szeredtől 5,5 km-re délkeletre. Áthalad rajta a Nemeskajalt (9 km) Szereddel összekötő mellékút. A község területén keresztülhalad az R1-es (Nagyszombat-Nyitra) autópálya, mely itt keresztezi a Vág folyót. Területének egy részét 1985 óta a Vágkirályfai-víztároló vize borítja. Északnyugatról Alsószerdahely, keletről Sopornya, délről Nemeskajal, nyugatról pedig Galánta határolja. Keleti határát a Vág alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Galántai járáshoz, 1949-1960 között a Szeredi járáshoz, majd 1960-tól újra a Galántai járáshoz tartozott. Bár az első bécsi döntés Csehszlovákiának ítélte, kicserélték más községekre és 1939. március 14-én visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás, 1945-ig). Ebben az időszakban határközség volt, északi és keleti határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Keleti (Sopornyával közös) határát a Vágkirályfai-víztározó létrehozásakor kiigazították, ezzel területe 26 hektárral (1,7 %) nőtt (15,72 km²-ről 15,98-ra).

Népesség

Vága a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 2036, 1921-ben 2071, 1939-ben 2211, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Az 1991-2011 közötti időszakra a népességszám lassú növekedése (3,5 %) jellemző (2012 főről 2083-ra). A szlovák nemzetiségűek aránya ebben a 20 éves időszakban 19 %-ról 32,9 %-ra nőtt az asszimiláció következtében. A romák aránya 8,4 %. A lakosság túlnyomó többsége római katolikus vallású (90,2 %).

Történelem

A helyi hagyomány szerint három, Erdélyből idetelepült család (Nagy-Józsa, Puskás, Szabó) alapította a falut. Első írásos említése azt örökíti meg, hogy a helyi Damján birtokába került, de a 14. század elején már az esztergomi érsekségé volt, és egészen a jobbágyság megszüntetéséig az övé is maradt. A 16. századtól a nagyszombati jezsuita kollégiumhoz tartozott. A törökvész a falut is elérte a 17. században: csaknem teljesen elpusztult, mindössze három adózó háztartása maradt, ráadásul török uralom alá is került néhány évtizedre. A török kiűzése után a kuruc háborúk és az azokat kísérő járványok miatt szenvedett sokat. A 18. század közepétől aztán gyors növekedésnek indult a lakosság, a század végére már meghaladta az ezer főt. Fejlődött a kézművesség is, több molnár, szabó, takács, mészáros és csizmadia dolgozott itt. Iskoláját 1816-ban említik először. A 19. században 17 hajómalom üzemelt itt a Vágon. 1825-ben súlyos tűzvész pusztított, amelynek emlékére szobrot emeltek Szent Flóriánnak, és az ünnepén minden évben körmenettel vonulnak ide, a tűzoltók vezetésével. A 20. század elején sok vágai kivándorolt Amerikába. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, 1934-ben sztrájkoltak a Vág szabályozásán dolgozó munkások. Az 1938. november 2-i bécsi döntés hatályán kívül maradt, ám folyamatos határkiigazítási tárgyalások folytak róla, és 1939. március 14-én, a fasiszta Szlovákia megalakulásakor Magyarországhoz csatolták. 1945-től ismét Csehszlovákiához került. A község határának jelentős részét elárasztották, és a Vág-menti őserdőt kiirtották az 1985-ben befejezett Kaskády-víztározó létrehozásával.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola, valamint kétnyelvű óvoda található (utóbbi organikus stílusban épült 2012-ben). Szent Miklósnak szentelt katolikus temploma 1788-ban épült késő barokk stílusban.