Újvilágmajor
Újvilágmajor a Kisalföld északi részén, a Vízköz kistájon, a Pozsonyt Budapesttel összekötő vasúti fővonal mentén fekszik, Szenctől 7 km-re keletre, Diószegtől 14 km-re, Galántától 22 km-re nyugatra, 120 méteres tengerszint feletti magasságban. Határa (775 hektár) síkvidék, túlnyomórészt (84,5 %) szántóföldek foglalják el. A nyugat-keleti irányban húzódó vasútvonal két részre osztja, tőle északra találjuk a homok- és kavicsbányát, délre pedig a községközpontot. Az 1920-as években létesített községközponttól délre a határ a Feketevízig húzódik, ennek közelében halad rajta keresztül a 62-es országos főút Szenc és Diószeg közötti szakasza. A főútról Újvilágmajor felé a mai település elődjénél, Kerénypusztánál ágazik le az 1052-es út, itt a közelmúltban napkollektoros erőművet létesítettek. Újvilágmajort az 1052-es út a főúttal (1 km) és észak felé Magyargurabbal (5 km) is összeköti. Délről Királyfa, nyugatról Réte, északról Magyargurab, keletről pedig Pusztafödémes községekkel határos. Északi határa 1939-45 között államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között.
A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 2002-ben alakult önálló községgé, a 20. század első felében Szenc határrésze volt, melyet Réte katasztere választott el a város határának többi részétől. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra és Pozsony egyesített vármegye, Galántai járás). A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Szenci járáshoz, majd 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1950 után Rétéhez csatolták.
2011-ben 69 lakosa volt, ezzel a Szenci járás és a Pozsonyi kerület legkisebb községe. Lakossága túlnyomórészt szlovák (87 %), 2011-ben 3 magyar nemzetiségű lakosa volt (4,3 %). Lakosságának fele evangélikus, egynegyede pedig római katolikus vallású. Népsűrűsége (9 fő/km²) kiugróan alacsony, a szlovákiai Kisalföld legritkábban lakott községe.
A Szenchez tartozó, Réte és Pusztafödémes közé ékelődő határrészen keresztül 1850-ben épült meg a Pozsonyt Váccal összekötő vasúti fővonal. A Feketevíz közelében a 19. század második felében jött létre a második és a harmadik katonai felmérés térképén Neue Welt néven szereplő majorság. A 20. század elején már Kerénypuszta néven szerepelt. A csehszlovák földbirtokreform során Müller Adolf birtokán 1927-ben állami kolóniát hoztak létre, mely egyike volt a legkisebb telepesfalvaknak. Összesen 141 hektáron 9 család kapott többségében 20 hektár alatti birtokot, a telepesek nagyrészt Trencsén megyéből (Kesnyő környékéről) érkeztek. 1930-ban már 149 lakosa volt. 1950 után Szenctől Rétéhez csatolták át. 2002-ben népszavazás eredményeként önálló községgé alakult. Az önállósodás óta népessége lassan növekszik, 2016-ig 18 új ház épült és lakosságszáma 95-re nőtt.
A mezőgazdasági jellegű aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Nincs vezetékes víz- és gázszolgáltatás, sem üzlet, sem kocsma. 2009-ben határában nagy homok- és kavicsbányát nyitottak. Kerénypusztánál napkollektoros erőmű található.
