Újszállás

Nový Salaš
község
magyar lakosság 1910
6%
11
magyar lakosság 2021
0%
0
Népesség: 220
Terület: 11,02 km²
Tszf. magasság: 360 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04417
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Eperjes-Tokaji-hegyvidék, Milic 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Füzéri járás kisközség

Újszállás a Zempléni-hegység (Szalánci-hegység) szívében, a Milic-hegycsoport vulkáni hegyei közötti kis medencében, a Tereblya-patak mentén, a Sepsér-hegy (Šipšir, 395 m) déli lábánál, 360 méteres (határa 250-608 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 27 km-re délkeletre, Nagyszalánctól 3,5 km-re délre, Tőketerebestől 28 km-re nyugatra, Gálszécstől pedig 22 km-re délnyugatra. Legmagasabb pontja a Garábos-hegy (vagy Moczolay-hegy, Garamboš, 608 m), a községközponttól délkeletre magasodik a Cseresznyés-hegy (Čerešňová hora) és a Korom-hegy (Čierny vrch, 457 m), az Ostrý-pataktól délre pedig a 607 méter magas Sár-hegy (Suchá hora, 607 m). Határát a Tereblya-patakba ömlő patakok (Starý potok, Ostrý potok, Markov jarok) szelik át. 2010-ben területének 70,1 százalékát erdő (772 ha, elsősorban bükkösök), 25,6 százalékát rét és legelő (282 ha), 1,1 százalékát kertek (12 ha), 1 százalékát pedig beépített terület (11 ha) foglalta el, szántóföldje és külterületi lakott helye nincs. A községet a 3371-es út köti össze észak felé Nagyszalánccal, dél felé pedig Szalánchutával (2 km). Északról Nagyszalánc és Kalsa, délről pedig Szalánchuta községekkel határos, katasztere keleten egy ponton érintkezik Szilvásújfaluéval. Északi határának egy részét a Tereblya-patak képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A korábban hozzá tartozó Szalánchuta 1880-ban vált önálló községgé. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, 1960-1968 között a Tőketerebesi, majd 1968-tól a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). Területe az elmúlt száz évben csak minimális mértékben változott (1910-21: 11,03 km², 2011: 11,02 km²).

Népesség

Újszállás népessége 2011-ben 212 fő volt, melynek 97,6 százaléka volt szlovák nemzetiségű. A község évszázadok óta szlovák többségű, 1880-ban 5 (2,4 %), 1890-ben 43 (20,2 %), 1900-ban 59 (27,4 %), 1910-ben 11 (5,7 %), 1921-ben és 1930-ban 5-5 lakosa (2,2-2,1 %) vallotta magyarnak magát. 2011-ben a lakosság 87,7 százaléka római katolikus vallású volt (1921-ben még 69,8 %), az 1921-ben még a lakosság egynegyedét (24,6 %) alkotó görög katolikusok aránya 2011-re 3,8 %-ra esett vissza. Az 1880-1900 között 211-215 fő között stagnáló lakosságszámú község népessége 1910-re a kivándorlás miatt 193 főre esett vissza, 1910-1940 között azonban folyamatos gyarapodással másfélszeresére nőtt (193 főről 283 főre). 1970-2001 között 17,5 százalékos fogyás figyelhető meg (246 főről 203 főre), 2001-2017 között ezt lassú gyarapodás váltotta fel (203 főről 229 főre). A község népsűrűsége (2011-ben 20,8 fő/km²) alacsony, a járási átlag mintegy egynegyede.

Történelem

Újszállás újonnan települt faluként a 16. században jött létre, első írásos említését 1553-ban „Uy Szallas” alakban találjuk. A középkori Rumántelke falu helyén alakult, melyet 1330-ban említ egy okirat „Rumantheleke” néven és Nagyszalánc várának uradalmához tartozott. 1630-ban ¼ porta adózott a faluban. 1650-ban „Vyszallas” néven említik. A 18. században a Forgách család birtoka volt. 1715-ben egyetlen jobbágytelek volt a faluban, 1772-ben tíz jobbágytelkét írták össze. 1828-ban 32 háza és 248 lakosa volt. A község első pecsétje 1840-ből ismert. 1851-ben 247 lakosának 11,7 %-a görög katolikus vallású volt, arányuk 1880-ra 19 százalékra, 1921-re pedig 24,6 százalékra nőtt. 1880-ban a korábban Újszálláshoz tartozó, a 18. század második felében létrejött Szalánchuta önálló községgé alakult. 1880-ban 211, 1890-ben 213, 1900-ban 215, 1910-ben pedig 193 lakosa volt. A 20. század elején számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 232, 1930-ban pedig 241 lakosa volt. A nagyszalánci plébánia filiájának számító község katolikus temploma 22 évi építkezés után, 1936-ra épült fel. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 53 háza és 283 lakosa volt. 1944 decemberében a község hat hétre a frontvonalba került és súlyos károkat szenvedett. Mezőgazdasági termelőszövetkezetét 1958-ban alapították, 1960-tól hozzá tartozott Szalánchuta szövetkezete is. 1970-ben 246, 1980-ban 226, 1991-ben pedig 214 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 1998-ban fogadták el. 2001-ben 203, 2011-ben 212, 2017-ben pedig 229 lakosa volt.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Jézus mennybemenetelének tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1914-1936 között épült.