Újgyalla

Dulovce
község
magyar lakosság 1910
89%
1 050
magyar lakosság 2011
3%
46
Népesség: 1 755
Terület: 12,38 km²
Tszf. magasság: 136 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94656
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Udvardi járás kisközség

Komáromtól 18 km-re északkeletre fekszik, 200 m körüli magasságú dombok közötti völgyben. Áthalad rajta a Hetény-Jászfalu közötti 589-es út. Közigazgatásilag határos Szentpéterrel (délről), Ógyallával (nyugatról), Bajccsal (északról), Perbetével (keletről).

Közigazgatás

Község a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. 1920-ig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1960-ig Csehszlovákia Ógyallai járásához. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Ógyallai járás). Közigazgatási területe (12,38 km²) nem változott 1921 óta.

Népesség

A 18. században szlovákokkal betelepített falu a huszadik század elejére már magyar többségű volt (71 % 1921-ben). A két világháború közötti betelepülés, az 1945 utáni reszlovakizáció és a község betelepítése révén (főként szlovák nemzetiségű állami alkalmazottakkal) a 20. század második felére túlnyomórészt szlovák lakosságúvá vált. 1921-1991 között lélekszáma 44 %-kal nőtt, azóta lassan csökken. Vallási szempontból csaknem teljesen római katolikus község. 2001-ben még nem volt számottevő roma lakossága, 2013-ban viszont a romák már a lakosság több mint egyötödét tették ki.

Történelem

A község legrégibb emlékei a 12. századból kerültek elő egy ásatás során. Neve a török eredetű magyar Gyál személynévből ered. A középkor folyamán Újgyalla egy Ógyallához tartozó major volt, ezért a középkor folyamán a falut oklevél nem említi. 1365-ben Ógyallával együtt királyi tulajdonban van. Az 1400-as években a Bucsányiak, Gyallaiak, a Konkoly-Thegék és a Csúzyak is birtokosok itt, de birtokkal rendelkezik az esztergomi főegyházmegye is. A 15. században válhatott el Ógyallától. 1608-ban, a Zsitvatoroki béke következményeként a község végérvényesen török uralom alá kerül. 1669-ben a község elutasította a törökök utánpótlását, akik Érsekújvár várának bevételével foglalkoztak, ezért elpusztították a községet. 1690 és 1704 táján a Csúzyak kezdték betelepíteni a községet a magyar-cseh határvidékről jött telepesekkel. 1712 és 1740 között a Vág mentéről érkeztek telepesek. 1773-ban említi oklevél. Egyes források szerint 1781-től iskola is működött a faluban. 1852-ben kolera pusztított. A 19. században az újgyallai plébánia a szentpéteri fiókja volt. A 20. század elején nagyarányú kivándorlás kezdődött, ez 1918 után csillapodott. 1922-ben Bacher Emil újgyallai birtokára (Kővágó és Rókalyuk között) szlovák kolonistákat telepítettek (egy részük romániai reemigráns volt). A 114,5 hektáros kolónián 8 család kapott 3-20 hektáros birtokot, 1930-ban 37-en voltak. 1929-ben nagy tűzvész pusztított. 1938-ban a bécsi döntés értelmében a község Magyarországhoz került. 1944. november 7-én a német katonaság elvitte a községből a cigány lakosság legnagyobb részét. A második világháború befejezése után szlovákokat telepítettek ide elsősorban Magyarországról. 1948-ban a község a Dulovce nevet kapta, valószínűleg a Trencsén vármegyei Dúlóújfalu alapján. A faluban a szocializmus alatt új iskola, posta, plébánia, kultúrház épült. A faluba 1980 és 1993 között vezették be a gázt és 1991-1996 között épült ki a vízvezeték.

Mai jelentősége

Újgyallán kisebb textilüzem működik, mely 2009-ben 63 dolgozót foglalkoztatott, akiknek számát a gazdasági válságra hivatkozva az év folyamán a felére csökkentik. A község mezőgazdasági szövetkezete (Domovina) ma is működik. Újgyallán évente megrendezik a határon túli szlovákok fesztiválját. Bortermelése számottevő.