Tósnyárasd

Topoľnica
község
magyar lakosság 1910
99%
587
magyar lakosság 2021
43%
342
Népesség: 815
Terület: 10,47 km²
Tszf. magasság: 116 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92592
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Galántai járás kisközség

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mentén (megállóhely) fekszik, Galántától 6,5 km-re keletre, Vágsellyétől 8 km-re nyugatra, Nemeskajal közvetlen déli szomszédságában (1,5 km). Mellékút köti össze Taksonyfalvával (6 km). Területét érinti a 75-ös főút Galánta és Vágsellye közti szakasza. Délnyugatról Taksonyfalva, nyugatról Galánta, északról Nemeskajal, keletről Vágkirályfa, délről pedig Deáki határolja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Galántai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). 1957-ben hozzácsatolták a korábban Taksonyfalvához tartozó Pallócpusztát, ezzel területét 67 %-al (6,27 km²-ről 10,47 km²-re) megnövelték.

Népesség

A községnek 1910-ben 594, 1921-ben 629, 1939-ben pedig 672, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Egyike volt a lakosságcserével leginkább sújtott községeknek, a második világháború után lakosságának csaknem felét kitelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákok érkeztek. 2011-ben a magyar nemzetiségűek már csak minimális többséget képviseltek, a szlovák nemzetiségűek aránya 2001-2011 között 37,8 %-ról 48,6 %-ra nőtt. A lakosság többsége (60,7 %) római katolikus vallású. 2011-ben lakosság 77,2%-a élt Tósnyárasdon (623 fő), 22,8 %-a pedig Pallócpusztán (184 fő).

Történelem

A 12. században találkozni először írásban a falu nevével, plébániája 1307-ben már biztosan megvolt. A középkorban még létezett a községtől nyugatra egy Szelce nevű falu. A kora újkorban a Mérey, Balássy és Baranyay családok birtokolták, ám 1672-ben elpusztították a törökök, és évtizedekig lakatlan volt. Újranépesítése után a Batthyányiak és az Esterházyak voltak a legfőbb urai. Első iskoláját 1780-ban hozták létre. A 19. század elején (1813) és végén is (1894) nagy károkat okozott az árvíz. Pallóc 1957 óta tartozik hozzá, itt a 19. század közepétől 1948-ig szeszfőzde működött. A 18. században még szlovák településként szerepel, a 19. század végére magyarrá vált. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, ezután rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. 1938. november 2-án a bécsi döntés révén visszakerült Magyarországhoz, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. 1947-ben a lakosság jelentős részét Magyarországra telepítették ki a lakosságcserével. Magyar alapiskoláját 1974-ben szüntették meg, azóta csak szlovák alapiskolája van.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma a 18. század második felében épült barokk stílusban.