Tornóc

Trnovec nad Váhom
község
magyar lakosság 1910
91%
2 236
magyar lakosság 2021
12%
334
Népesség: 2 648
Terület: 32,54 km²
Tszf. magasság: 116 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92571
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente - Kisalföld, Mátyusföld, Érsekújvári-sík 1918 előtti vármegye, járás, rang: Nyitra vármegye Vágsellyei járás kisközség

A község a Kisalföldön, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág bal partján fekszik, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mellett (megállóhely) Vágsellyétől 6 km-re keletre. Érinti a 75-ös főút Vágsellye és Érsekújvár (28 km) közötti szakasza, melyről itt ágazik el a Nyitrára (24 km) vezető 562-es út, mellékút köti össze Szelőcével (8 km). Nyugatról Vágsellye, délkeletről Szelőce, keletről Jattó, északkeletről Nagyvölgy és Cabajcsápor, északnyugatról pedig Mocsonok községekkel határos. Nyugati határának nagy részét a Vág-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott, egyben a járás székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás), ebben az időszakban nagyközségi rangot kapott. Területe (32,54 km²) az elmúlt száz év során nem változott. Két kataszteri területre oszlik: Tornóc (17,06 km²) és Felsőjattó (15,48 km²).

Népesség

A községnek 1910-ben 2458, 1921-ben 2850, 1939-ben pedig 2836 lakosa volt. Már a 20. század elején is vegyes magyar-szlovák település, de magyar többségét a század második feléig megtartotta, a szlovákok aránya 1910-ben 8,1 %, 1921-ben már 33,7 % volt, ez a Magyarországhoz csatolás után 20,4 %-ra esett. Már az első köztársaság idején telepítettek ide szlovákokat, az 1945 utáni kitelepítésekkel pedig végképp megváltoztatták a nemzetiségi viszonyokat és a község szlovák többségűvé vált. Az 1991-2011 közötti időszakra a lakosságszám növekedése (8,1 %-al , 2453 főról 2652-re) és a magyar nemzetiségűek arányának csaknem a felére csökkenése (30,8 %-ról 17,7 %-ra) jellemző. A romák aránya 6,1 %. A lakosság többsége (67,3 %) római katolikus vallású. 1939-ben 46 izraelita vallású lakosa is volt. Négy településrészre oszlik: a Tornóc kataszterébe tartozó Tornócra (2530 fő) és Újmajorra (11 fő), valamint a Felsőjattóhoz tartozó Felsőjattóra (104 fő) és Szandnermajorra (7 fő). A lakosság 95,8 %-a él Tornóc, 4,2 %-a pedig Felsőjattó területén.

Történelem

A község a zoborhegyi bencés apátsághoz tartozott a 12. században, királyi halászok és favágók lakták. Neve talán a török turmuz (dinnye) szóból származik. A 16. században a Csúzy, Szentpéteri és Paxy családok birtokolták, 1533-ban feldúlták a törökök, 1559-ben palánkvárát is elpusztították. Ezekben az időkben a falun kívül álló templom is elpusztult, amely helyett csak a törökvész elmúltával, 18. században tudtak újat építeni. Ekkoriban már az Apponiy és Hunyadi családok birtokát képezte. 1705-ben Bercsényi Miklós, a Rákóczi-szabadságharc főgenerálisának serege táborozott a falu mellett. Lakossága folyamatosan növekedett, és a fejlődést jellemzi, hogy a 19. század második felében már 15 vízimalom működött itt. A Zay család faüzemében építőfát és félkész termékeket állítottak elő a zayugróci uradalom számára. A 20. század elején itt volt a Vágbalparti Vágszabályozási és Ármentesítő Társulat székhelye. Felsőjattó községet a 19. század végén csatolták Tornóchoz. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta Tornócot. A már a 18. században részben szlovákokkal újranépesített községbe és pusztáira az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizáció során, 1927-ben újabb szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. Az 1920-as és 30-as években a falu a mezőgazdasági munkások mozgalmának egyik központja volt, rendszeresek voltak a sztrájkok, sőt 1932-ben az építőmunkások is sztrájkba léptek. 1938 szeptemberében a tornóci nagygyűlés színhelye, melyet a CSKP szervezett a köztársaság védelmében. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A szocializmus alatt hozták létre a takarmánytermesztő üzemet, a cukorgyárat és a Hydrostav vállalat helyi üzemét. 1958-1963 között határában építették fel a DUSLO olajfinomítót. 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

A faluban szlovák nyelvű alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. Határában található a Duslo olajfinomító egy része, a hozzá kapcsolódó veszélyeshulladék-tároló és két napkollektoros erőmű. Urunk színeváltozásának szentelt római katolikus temploma a 18. század végén barokk-klasszicista, református temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. Felsőjattón 19. századi katolikus templom és 17. századi eredetű kastély található. Tornóc jelentős régészeti lelőhely, területén bronzkori, vaskori kelta, 8. századi morva, továbbá a honfoglaláskor és a korai Árpád-kor között használt magyar temetőt tártak fel.