Szomotor

Somotor
község
magyar lakosság 1910
99%
1 316
magyar lakosság 2011
64%
1 004
Népesség: 1 492
Terület: 16,30 km²
Tszf. magasság: 98 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07635
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Bodrogköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Bodrogközi járás kisközség

A község a Bodrogköz szlovákiai részének nyugati részén, a Bodrog holtágának bal partján fekszik, a 79-es főút és a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal mentén (megállóhely), Sátoraljaújhelytől 14 km-re keletre, Királyhelmectől 16 km-re nyugatra. Szomotor és a tőle északra fekvő Bodrogvécs mára teljesen egybeépültek, harmadik településrésze, Kisújlak Szomotortól 3 km-re északra fekszik. Mellékút köti össze Nagykövesddel (5 km). Területének nagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület, de jelentős a homokos, szikes rétek és legelők részaránya is. Délről Nagykövesd, délnyugatról Bodrogszerdahely, nyugatról Ladamóc és Zemplén, északról Bodrogszentmária, északkeletről Kisgéres (Keresztúrpuszta katasztere), délkeletről pedig Örös községekkel határos. Nyugati határának nagy részét a Bodrog-folyó, illetve a Holt-Bodrog alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1943-ban Szomotorhoz csatolták Bodrogvécs községet, az egyesített község rövid ideig (1945-ig) a Szomotorvécs nevet kapta. 1964-ben Kisújlakot is Szomotorhoz csatolták. A község területe (16,30 km²) három kataszteri területre oszlik, melyeknek területe az elmúlt száz év során nem változott: Szomotor (7,61 km²), Bodrogvécs (5,73 km²) és Kisújlak (2,95 km²).

Népesség

Szomotornak 1910-ben 640 (Bodrogvéccsel és Kisújlakkal együtt 1325), 1921-ben 565 (1248), 1938-ban pedig 848 (1675), csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét napjainkig megőrizte, de az asszimiláció eredményeként 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 80,1 %-ról 63,9 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 19,1 %-ról 30,5 %-ra növekedett. A magyar anyanyelvűek aránya (76,8 %) egyötödével meghaladja a magyar nemzetiségűekét. A lakosság 8,3 %-a a roma etnikumhoz tartozik. 2011-ben a lakosság 36,5 %-a volt római katolikus, 28,5 %-a református, 17,6 %-a pedig görög katolikus vallású. 1921-ben Szomotoron a lakosság 28,3 %-a volt református, 27,3 %-a izraelita, 23,7 %-a római katolikus és 20,5 %-a görög katolikus vallású. Bodrogvécsen és Kisújlakon hasonlóan színes volt a vallási kép, előbbi községben a reformátusok (38,4 %), utóbbiban a római katolikusok (37,4 %) alkották a legnépesebb felekezetet. 2011-ben az összlakosság 64,2 %-a (1008 fő) élt Szomotor, 20,8 %-a (326 fő) Bodrogvécs, 15,0 %-a (237 fő) pedig Kisújlak településrészen.

Történelem

Szomotort 1263-ban "Zomothor" néven említik először, de a régészeti leletek tanúsága szerint már a 11. században létezett. A zempléni váruradalomhoz tartozott. 1263-ban IV. Béla király a falut Péter mesternek adományozta. 1358-ban "Zomothar" alakban említik. Temploma és Bartha nevű papja az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben már szerepel. A 15. század közepéig a Szerdahelyi család birtoka, majd a század második felében a Kozmafalvi és Ronyvai családok a birtokosai. A 16. században újra a zempléni vár birtoka és vele együtt a Drugetheké. 1560-ban Serédy Benedek elfoglalta és Kövesd várához csatolta, de 1574-ben a Drugethek vissza­kapták. A 17. században többek között a Sennyeiek, Klobusiczkyak, Bocskayak tulajdona. 1808-tól a Szirmay család a birtokosa. 1557-ben uradalmi major és 5 porta állt a településen. A 17. század második felében fából épített nemesi udvarház állt itt. 1715-ben 16 elhagyott és 3 lakott háza volt. 1787-ben 36 házában 230 lakosa élt. 1828-ban 49 háza volt 389 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A 19. századtól téglagyár működött a községben. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Bodrogvéccsel egyesítették Szomotorvécs néven. 1944-ben népes zsidó lakosságát (1938-ban 111 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1964-ben hozzácsatolták Kisújlakot is. Az államszocializmus évtizedeiben állami gazdaság és magnemesítő állomás működött a községben. Az 1960-as években kiépített Szomotori-csatorna fontos szerepet játszott a terület árvízmentesítésében és a vízgazdálkodásban. A rendszerváltás után a község súlyos gazdasági válságba került. Bodrogvécs közvetlenül a honfoglalás után lakott település volt, amint azt az itt feltárt leletekben gazdag 10. századi ősmagyar temető bizonyítja. Első írásos említése 1214-ben történt, 1263-ban Péter magiszter birtoka volt. 1381-ben helyi nemeseké, a 18. században a Vécsey családé és másoké. A 19. század végén a Kozma család a legnagyobb birtokos a faluban. 1715-ben 5 lakatlan és egy házas jobágytelke volt. 1787-ben 30 házában 149 lakos élt. 1828-ban 42 háza és 316 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Szomotorral egyesítették Szomotorvécs néven. Kisújlak az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben szerepel először "Wylak" alakban. Először Zemplén várának uradalmához tartozott. 1380-ban Imreghi László birtoka volt. 1416-ban vásártartási jogot kapott. Kisújlak néven 1423-ban szerepel először "Kyswylak" néven. A 15. században az Imreghi, a Csebi, a Soós , a Kelecsényi és a Pálóczi családok a főbb birtokosai. 1500-ban királyi adományként Serédi Benedek birtoka, de a század közepére már Perényi Gábor és Soós György a birtokosai. Később többek közt a Dobó, Melczer és Tárczy családok tulajdona. 1557-ben 2 portája adózott. Lakói a 17. század elején reformátusok lettek. A 18. században a Horváth, a Pintér, a Tiszta és a Bodó családoknak volt, majd az 1900-as években a Szirmayaknak lett itt birtoka. 1715-ben megemlítik, hogy a falu 7 évig csaknem telejesen puszta volt. 1720-ban 7 adózója volt. 1787-ben 21 házában 127 lakos élt. 1828-ban 32 háza volt 247 lakossal, akik főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-ben Szomotorhoz csatolták.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. Református temploma 1801-ben épült klasszicista stílusban. Közös római katolikus – görög katolikus temploma 1996-ban épült. Kisújlak Szent Imrének szentelt római katolikus temploma 1968-ban épült.