Szolnocska

Soľnička
község
magyar lakosság 1910
99%
349
magyar lakosság 2011
84%
188
Népesség: 229
Terület: 6,16 km²
Tszf. magasság: 105 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07653
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Bodrogköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Bodrogközi járás kisközség

A község a Bodrogköz szlovákiai részének északi részén, a Ticce-patak jobb partján fekszik, Királyhelmectől 8 km-re északra, Sátoraljaújhelytől 29 km-re északkeletre, a Bolyt (2 km) Lelesszel (6 km) összekötő út mentén. Határa sík, részben mezőgazdaságilag művelt terület, jelentős a rétek és legelők részaránya is. Nyugatról Boly, keletről Bodrogmező, északról pedig Bés községekkel határos. Északi határát a Latorca 20. század második felében kialakított új medre alkotja, korábbi határát pedig (mely egyben megyehatárt is alkotott Zemplén és Ung megyék között) az ettől 0,5-1 km-re északra kanyargó régi meder.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1950 után határának egy részét (a Latorca régi és új medre közé eső területet) Béshez csatolták, területe ezzel 6,7 %-al csökkent (6,60 km²-ről 6,16 km²-re).

Népesség

1910-ben 352, 1921-ben 372, 1938-ban pedig 424, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének 40 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között további 11,4 %-os lakosságszámcsökkenés figyelhető meg. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 96,9 %-ról 83,6 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 3,1 %-ról 10,7 %-ra emelkedett. 2011-ben a lakosság 47,6 %-a volt római katolikus, 20,4 %-a református, 15,1 %-a pedig görög katolikus vallású.

Történelem

Az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben "Sonuk" alakban említik először. 1358-ban "Zolnuk" néven nemesi birtok, 1369-ben "Zonuk", 1786-ben "Solnocschka" alakban említik. 1557-ben 2 portája volt. 1663-ban pestisjárvány pusztított a faluban. 1715-ben 10 házából 5 volt lakott. 1787-ben 38 házában 235 lakos élt. 1828-ban 51 háza volt 384 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1890 és 1910 között sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz.

Mai jelentősége

Római katolikus temploma a 21. század elején épült.