Szőllős

Nyitraszőlős a Kisalföld északkeleti részén, az Alsó-Nyitramente kistájon, a Zsitvamenti-hátság (Zoboralja) dombvidékének délnyugati lábánál, 130 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Nyitra (Cétényke) bal partján, Nyitrától 19 km-re délkeletre, Érsekújvártól 27 km-re északkeletre, Nagysuránytól 16 km-re északra. Alsószőlős és a tőle északra fekvő Felsőszőlős, melyeket 1960-ban egyesítettek közigazgatásilag, mára teljesen egybeépültek. Határa a Cétényke két partjára terjed ki, a folyótól nyugatra 125-130 méteres magasságban fekvő síkvidék terül el, kelet felé emelkednek a falu szőlőhegyei: a Petedi-hegy (Petecká hora, 190 m), az Újhegy (200 m), valamint a Felső-szőlőhegy (Hornovinodolská hora, 216 m). Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület (72,4 %-a szántó), erdőterületei két, a nagycétényi határnál található erdőfoltra (Berek, Od stavného – összesen 69,2 ha) korlátozódnak, kimagasló a szőlők aránya (8,1 %, 121,7 hektár) is. Nyugatról Csornok, délnyugatról Komját, nyugatról Nyitranagykér, északról Nagykér, északkeletről Nemespann, keletről pedig Szentmihályúr községekkel határos. A falu a Cétényke bal partján végighaladó, Zsitvafödémest (11 km) Nyitrával összekötő 1641-es úton közelíthető meg.

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1960-ban jött létre Alsószőlős és Felsőszőlős községek egyesítésével. Alsószőlős (6,77 km²) és Felsőszőlős (8,27 km²) ma Nyitraszőlős két településrészét és kataszteri területét alkotják, területük az elmúlt száz év során nem változott. Elődközségei 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1949-ig az Érsekújvári járáshoz, 1949-60 között pedig a Nagysurányi járáshoz tartoztak. 1938-1945 között Alsó- és Felsőszőlőst visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra és Pozsony egyesített vármegyék, Érsekújvári járás).

Nyitraszőlős a nagysurányi szlovák etnikai tömb és a nyitra-vidéki magyar nyelvsziget határán fekvő, ma túlnyomórészt (2011-ben 93,1 %) szlovák nemzetiségű lakosságú község, ahol a lakosság mintegy egyötöde a roma etnikumhoz tartozik. A község népessége dinamikusan növekszik (1991-2011 között 15,6 %-kal, 1671 főről 1932-re). 2011-ben a lakosság 56,4 %-a (1089 fő) élt Felsőszőlős és 43,6 %-a (843 fő) Alsószőlős településrészeken. A 20. század második feléig Alsószőlős volt a népesebb (1941-ben népessége 829 fő volt, míg Felsőszőlősé ugyanekkor 664). 2011-re 1880-hoz képest Alsószőlős népessége kicsivel több, mint egyharmadával nőtt meg, míg Felsőszőlősé csaknem megháromszorozódott. A 18. századtól fokozatosan elszlovákosodó elődközségei a 20. század elején már szlovák többségűek voltak magyar kisebbséggel (1921-ben Alsószőlősön a lakosság 28,6 %-a, Felsőszőlősön 4,7 %-a volt magyar nemzetiségű). A 20. század második felében Alsószőlős református magyar lakossága nagyrészt asszimilálódott; 2011-ben Nyitraszőlős lakosságának alig 2,5 %-a (49 fő) volt magyar nemzetiségű és 3,1 %-a (60 fő) magyar anyanyelvű. 2011-ben a lakosság túlnyomó többsége (86,9 %) római katolikus vallású volt, a reformátusok az összlakosság 3,5 %-át (68 fő) alkották. 1921-ben Felsőszőlőst csaknem kizárólag katolikusok lakták (99,5 %), míg Alsószőlősön a katolikus többség (79,9 %) mellett számottevő volt a reformátusok (16,1 %, 124 fő) és az izraelita vallásúak (4,0 %, 31 fő) aránya is.

Alsószőlős már a 12. században királyi birtok volt, különálló faluként első írásos említése 1531-ből származik, ekkor „Also Zewlews” néven szerepelt. Később a Kun, Thát és Bánky családok voltak főbb birtokosai. Az oszmán törökök érsekújvári hadjárata során elpusztult, 1669-ben lakatlan helyként említik. 1715-ben 15 háztartása volt. 1785-ben 104 háza és 563 lakosa volt. 1828-ban 105 háza és 729 lakosa volt. Lakossága eredetileg nagyrészt református magyarokból állt, a 19. századtól már a katolikus szlovákok kerültek többségbe. A 19. században a Grassalkovich, Motesicky és Wodianer családok voltak itt a legnagyobb birtokosok. A század második felétől zsidó közösség is élt itt (1880-ban 46 fő, 1921-ben 31 fő). 1920-ig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. márciusáig újra magyar fennhatóság alá került. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 12 fő) koncentrációs táborba hurcolták. A Nyitrán átvezető hídja 1950-ben még megvolt, később lerombolták. Felsőszőlőst 1113-ban „Zoulous” néven, a zobori apátság birtokainak határleírásában említik először írásos források. 1214-ben a garamszentbenedeki apátság és a bozóki kolostor birtokaként szerepelt. A 16. században a Kürty, Pap és Forgách családok voltak legnagyobb birtokosai. 1699-ben egy török támadás során elpusztult, a 18. század elején katolikus szlovákokkal telepítették újra. 1715-ben 18 háztartása volt. 1787-ben már iskolája, 43 háza és 289 lakosa volt. 1828-ben 59 háza és 408 lakosa volt. 1816-ban vált önálló katolikus egyházközséggé, templomát 1892-ben szentelték fel. 1879-ben a Nyitra árvize súlyos károkat okozott a faluban. A 20. század első felében dohány- és fűszerpaprikatermesztéséről volt híres. 1920-ig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. márciusáig újra magyar fennhatóság alá került. 1948-ben hatósági úton a korábbi Horný Síleš és Dolný Síleš név helyett a Horný, ill. Dolný Vinodol hivatalos nevet állapították meg. 1960-ban Alsószőlőst és Felsőszőlőst Nyitraszőlős (v. Szöllős, Vinodol) néven egyesítették. A 20. század második felében elsősorban Felsőszőlős központja és a nyitrai országút között új családi házas lakóövezet épült (Na výhone, Úzka és Pesecká utcák). Az egyesített község számára az új községházát Alsó- és Felsőszőlős kataszterének határánál, egy újonnan épült közös utcában (Obecná) építették meg.

A mezőgazdasági jellegű, ma is szőlőtermesztéséről ismert községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Alsószőlős református temploma 1790-ben épült klasszicista stílusban. A Felsőszőlősön található, Rózsafüzéres Szűz Máriának szentelt római katolikus templom 1892-ben épült. Számos szakrális kisemléke közül legrégebbiek az 1701-ben emelt Mária-oszlop, valamint az 1753-ból származó Szentháromság-szobor.