Szkáros

Skerešovo
község
magyar lakosság 1910
99%
352
magyar lakosság 2011
35%
87
Népesség: 239
Terület: 12,90 km²
Tszf. magasság: 220 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98263
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence - Északnyugati-Kárpátok, Gömör Szepesi-érchegység, Ratkói-hegység 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Tornaljai járás kisközség

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Turóc-patak nyugati ágának (Rátkai Turóc) völgyében, a Turóc bal partján, a Vályi-dombság északkeleti oldalán fekszik, Gömörfalvától 7 km-re, Tornaljától 15 km-re északnyugatra. Határához tartozik a völgytől északra húzódó Ratkói-hegység déli vonulatának (Nagyerdő) egy része is. Egyike az úgynevezett „agyagövezet“ községeinek. A Gömörfalvát Újvásárral (9,5 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Határának mintegy felét erdő borítja. Délkeletről Alsófalu, keletről Lévárt, északkeletről Deresk, nyugatról Kisvisnyó és Felsőfalu, délről pedig Felsővály községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (12,90 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1880-ban 445, 1910-ben 356, 1921-ben pedig 339, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-1921 között folyamatos népességcsökkenés jellemző, 1921-1941 között azonban csaknem egynegyedével nőtt a lakosságszám, részben a csehszlovák földbirtokreform során a községbe települt szlovákok miatt (1930-ban a (cseh)szlovákok aránya 16,4 % volt). 1945 után magyar lakosságának mintegy egyhatodát kitelepítették és észak-gömöri, valamint kárpátaljai szlovákokat telepítettek a községbe. 1941-1991 között népességének 40,4 %-át elveszítette, 1991-2011 között népesége stagnált. Magyar többségét 2001-ig megőrizte (1961-ben még a lakosság 63,7 %-a, 2001-ben már csak 46,4 %-a volt magyar nemzetiségű), 2011-re azonban a nemzetiségi arány megfordult és a szlovákok kerültek relatív többségbe (45,5 %), a magyar nemzetiségűek aránya 35,4 %-ra csökkent (a magyar anyanyelvűek aránya 43,9 %). Ehhez egyaránt hozzájárult a lakosság kétötödét (43,3 %) alkotó roma népesség nemzetiségi bevallásának változása és a nemzetiségükről nem nyilatkozók viszonylag magas száma (13 %). A hagyományosan református faluban 2011-re már a római katolikusok (43,9 %) alkották a legnépesebb felekezetet, a reformátusok aránya 1921-hez képest 65,8 %-ról 27,6 %-ra csökkent.

Történelem

A település már a honfoglaláskor fontos gyepűvédő hely volt, a Hanva-nemzetség birtokának részeként kezdődött meg a Turóc-patak erdős-hegyes vidékének betelepítése. A Ratkói Turóc vidékének első települése volt Szkáros, melynek határából a 14. században váltak ki Alsófalu és Felsőfalu. Valószínűleg a 12. század második felében alakult ki zárt településként. 1243-ban "Staruch" néven említik először. 1266-ban "Scarus", 1353-ban "Strasa" néven említi oklevél. A völgy központja, templomos hely (Szent Mártonnak szentelt templommal) volt, iskolával is rendelkezett. Szkáros központi funkcióját az is igazolja, hogy itt állítottak nemesi kúriát, ide fizették a környező települések az adót. A központi szerepkör fokozása érdekében a Szkárosi család igyekezett a község népességszámát is emelni. Lakossága a kora középkorban kizárólag magyar, a 14-16. században vegyes lakosságúként szerepel, később minden forrás magyar településként említi. A 16. században több nemesi család birtoka volt, ekkor lakossága református hitre tért. A 18. században a Draskóczy és Kubinyi családoké. A török időkben állandóan fogyott lakossága, 1710-ben pedig 177 lakosa halt meg a pestisjárványban. A betelepülő új lakosok is túlnyomórészt magyarok voltak. 1828-ban 69 házában 537 lakos élt. 1837-ben 561 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, kertészmunkákkal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Az 1920-as években Dabsy Béla birtokaira szlovák telepesek érkeztek a csehszlovák földbirtokreform keretében. 1945 után 49 magyar lakosát kitelepítették és szlovák, valamint ruszin családok települtek le a községben.

Mai jelentősége

Református temploma klasszicista stílusban, 16. századi alapokon épült 1822-ben. A templom belső falain Köpeczi Haller Balázs gályarab lelkipásztor és Szkárosi Horvát András 16. századi énekszerző és prédikátor emléktábláját helyezték el. A templom mellett áll az egykori Szégyenkő. A községben két kúria is található (egy klasszicista és egy neoklasszicista építmény a 19. századból). A határában található Szkárosi-barlangot 1995-ben védetté nyilvánították. A mintegy 50 m hosszú karsztos barlangban (mely nem látogatható) hallstatti kori leleteket találtak.