Szilistye
A község a Gömör-Szepesi-érchegységhez tartozó Ratkói-hegység déli részén fekszik, Rimaszombattól 20 km-re északra, Ratkótól 15 km-re délre. Területén áthalad a Meleghegyet Újvásárral összekötő országút, az erről leágazó (az 5 km-re fekvő Gömörlipócon végződő) 2 km-es mellékúton közelíthető meg. Maga a falu 400 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, határa 295-525 méteres magasságban fekvő, mintegy háromnegyedrészben erdővel borított terület. Keletről Gesztes, északról Újvásár és Gömörlipóc, nyugatról Balogrussó, délről pedig Derencsény és Bugyikfala községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Ratkói járásához (1909-ig Rimaszombati járásához) tartozott. 1902-ig Szilistye néven szerepelt, ekkor a Szeleste hivatalos nevet állapították meg. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Rimaszombati járáshoz, 1949-1960 között a Nyustyai járáshoz, majd 1960 után újra a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Nyustyai járás).
1880-ban 253, 1910-ben 226, 1921-ben pedig 213, csaknem kizárólag szlovák nemzetiségű lakosa volt. A periférikus fekvésű község népessége folyamatosan csökkent a 20. század során (1880-2001 között lakosságszáma felére esett vissza). A 20. század végére a község lakossága kicserélődött, mára a lakosság túlnyomó többsége (79,4 %) a roma etnikumhoz tartozik. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a korábban csökkenő lakosságú község népessége 2001-2011 között másfélszeresére nőtt (136 főről 208-ra). A nagyrészt Gömör más (részben magyarlakta) részeiről idetelepült romák egy részének nemzetiségi bevallása révén 1991-ben a lakosság 27,4 %-a, 2001-ben 19,1 %-a magyarnak vallotta magát. 2011-ben a lakosság 85,6 %-a vallotta magát szlováknak, 1,9 %-a (4 fő) magyarnak, míg 11,5 %-a nem nyilatkozott nemzetiségéről. A népesség teljes kicserélődését mutatja, hogy az 1921-ben még 95,6 %-ban evangélikusok lakta községben 2011-ben a lakosság 73,6 %-a római katolikus vallású volt, az evangélikusok aránya 8,2 %-ra csökkent.
A Balog-nemzetség korai keletkezésű falvai közé tartozik, a 13. század végén keletkezett víz nélküli, teljesen erdős, de gyümölcstermesztésre alkalmas vidéken (később lakosságának megélhetését részben a gyümölcstermesztés adta). Alapításától kezdve szlávok lakták, neve a szláv „faluhely“ kifejezésből származik. A települést 1285-ben „Zyluche” alakban említik először, Balog várának uradalmához tartozott. 1301-ben „Styluche”, 1413-ban „Slyche”, 1427-ben „Scylische, Sciliche” néven szerepel a korabeli forrásokban. A 15. században a Derencsényi család birtoka, a 17. század második felében a murányi váruradalom része volt. Emellett több nemesi családnak is volt birtoka a településen. A középkorban népes helység, lakói mészégetéssel és kereskedelemmel foglalkoztak, a török hódoltság idején sokat szenvedett a falu. Az 1709-1710-es pestis 46 áldozatot követelt a községben. 1828-ban 46 házában 337 lakos élt. Lakói állattenyésztéssel, mészégetéssel, pálinkafőzéssel, méhviaszgyűjtéssel foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Ratkói járásához tartozott. Népessége a 20. század végére kicserélődött és roma többségű településsé vált.
Evangélikus temploma 1798-ban épült barokk-klasszicista stílusban, a hozzá tartozó különálló harangtorony pedig a 19. század elején. A határában található Podbanište-barlangot rimaszombati barlangászok tárták fel a 20. század második felében.
