Szilice

Silica
község
magyar lakosság 1910
99%
984
magyar lakosság 2011
78%
438
Népesség: 552
Terület: 34,59 km²
Tszf. magasság: 546 m
Körzethívószám: +421 (0) 58
Irányítószám: 04952
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Szilicei-fennsík 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Rozsnyói járás kisközség

A község a Szilicei-fennsík középső részén, 530 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Rozsnyótól 20 km-re délre. A 16-os főútról Gombaszögnél (8 km) elágazó, Szádalmásra (16 km) vezető mellékút halad rajta keresztül. Több turistaút is átvezet a falun. Kiterjedt határának nagy része a Szlovák Karszt Nemzeti Parkhoz tartozik, mintegy felét erdő borítja, magas a rétek és legelők részaránya is. Délnyugatról Szádvárborsa, nyugatról Szalóc, északnyugatról Berzéte, északról Jólész és Várhosszúrét, keletről Jablonca, délkeletről pedig Aggtelek községekkel határos. Délkeleti határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között. Nyugati és északi határa 1881-ig megyehatárt alkotott Torna és Gömör-Kishont vármegyék között.

Közigazgatás

1881-ig Torna vármegyéhez tartozott, majd 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor területének 22,5 %-át elveszítette, területe 44,59 km²-ről 34,57 km²-re csökkent, azóta csak minimális mértékben változott (34,59 km²-re nőtt).

Népesség

1910-ben 993, 1921-ben 1000, 1938-ban pedig 954, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében népessége gyorsan csökkent, 1938-1991 között elvesztette lakosságának 28,3 %-át, 1991-2011 között több mint egyhatodát (népessége 684 főről 562-re csökkent). Magyar többségét napjainkig megőrizte, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 94,4 %-ról 77,9 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 4,7 %-ról 11,9 %-ra nőtt. A lakosság csaknem egyharmada (29,8 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság relatív többsége (49,6 %, 1921-ben még 80,9 %) református vallású, a római katolikusok aránya 24,6 %. Szilice egyike a Rozsnyói járás legritkábban lakott községeinek (népsűrűsége 16,2 fő/km²).

Történelem

Első írásos említése 1376-ban "Szedlych" alakban történt. 1386-ban "Zedlyche", 1399-ben "Zethlyche", 1430-ban "Zylicza" néven említik. Neve a szláv sedlo (= nyereg) főnévből ered. Első ismert birtokosa 1399-ben Szalonnai István volt, később több tulajdonosa is volt, köztük a csetneki Bebek család. 1828-ban 107 házában 777 lakos élt. 1837-ben 782 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A község 1813-ban, 1833-ban és 1871-ben majdnem teljesen leégett. 1881-ben Torna vármegye megszüntetésekor Gömör-Kishonthoz csatolták. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. A trianoni határ megvonásakor határának több mint egyötödét elveszítette (ma ez a határrész Aggtelekhez tartozik) és periférikus helyzetű határközséggé vált. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-45 fordulóján súlyos harcok színtere volt a község. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult.

Mai jelentősége

A községben magyar tannyelvű négyosztályos alapiskola és óvoda található. Református temploma 1526-ban épült késő gótikus-reneszánsz stílusban, erődfalai 16. századiak, a 18. században barokk, majd a 19. században klasszicista stílusban építették át. Szilice a Szilicei-fennsík turistaútvonalainak csomópontjában fekszik. A község határában található a Szilicei-jégbarlang, mely a mérsékelt éghajlati öv legalacsonyabban, 503 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő jégbarlangja, mintegy 1100 m hosszú. Környékén, a Szilicei-fennsíkon számos karsztképződmény található (Szilicei-barlang, Barazdalás).