Szilas
Község a Kisalföldön, Alsó-Csallóközben, Nagymegyertől 5 km-re keletre, Komáromtól 30 km-re északnyugatra, Lakszakállas közvetlen szomszédságában. Szilas közigazgatási területe hosszan elnyúlik északnyugat-délkeleti irányban. Délről Bogya, keletről Lakszakállas, nyugatról pedig Nagymegyer és Ekecs határolja.
A Nyitrai kerület Komáromi járásában található, 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1923-1949 között a Komáromi járáshoz, 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A község területe nem változott 1921 óta (7,49 km²).
A még mindig színmagyar, római katolikus többségű falu népessége lassú csökkenésben van.
Már a 10. századból ómagyar temetőt tártak fel itt. A község az Árpád-korban az esztergomi érsek kíséretébe tartozó nemeseké volt. A reformáció terjedésekor lakói áttértek az új vallásra, de a katolikus mozgalom hatására rekatolizáltak. A 17. században a törökök elpusztították, mostani lakosainak elődei a kora újkorban telepedtek ide Lakról, Turiszakállasról és Apácaszakállasról. akkori birtokosai között feltűnnek a Bajcsy, Kálmán, Pázmány, Dancsy, Kósa, Póda, Végh, Pálffy, Csóka és Kasza családok. A 19. század második felében az Amadék bősi uradalmához tartozott. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak, azon belül is különlegességnek számított a síkvidéken termő, mégis jó minőségű szilasi bor, valamint a jövedelmező, nagy olajütő. 1920-ban Csehszlovákiához csatolta a trianoni béke, 1926-ban sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. 1947-ben öt családot hurcoltak el a faluból csehországi kényszermunkára, ők csak 1948-ban térhettek vissza. Az 1965-ös nagy árvíz komoly károkat okozott. 1993-tól Szlovákia része.
A községben magyar óvoda működik. A kiszáradt egykori Cigánytó helyén közösségi park van.