Szemet

Kalinkovo
község
magyar lakosság 1910
98%
469
magyar lakosság 2011
25%
296
Népesség: 1 273
Terület: 12,91 km²
Tszf. magasság: 129 m
Körzethívószám: +421 (0) 2
Irányítószám: 90043
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Somorjai járás kisközség

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Pozsonytól 20 km-re délkeletre, Somorjától 10 km-re nyugatra a Duna bal partjának közelében fekszik. Áthalad rajta a Dénesdet (3,5 km) Gútorral (2,5 km) összekőtő mellékút. Északról Csölle és Dunajská Lužná, délről Úszor községekkel, délnyugatról Pozsony Dunacsún, nyugatról pedig Pozsonypüspöki városrészével határos. Területének jelentős részét a Körvélyesi-víztároló vize borítja 1992 óta.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Somorjai járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után, 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás), ebben az időben határközség volt, a tőle északra fekvő Dénesd már Szlovákiához tartozott. A község területe 1920 után 28,8 %-al nőtt (9,19-ről 12,91 km²-re), amikor az államhatár megvonásával az akkor (1947-ig) Magyarországon maradt Dunacsún Dunától északra fekvő részeit Szemethez csatolták.

Népesség

1910-ben 480, 1921-ben 465, 1939-ben 555, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Lakosságának több mint a felét a második világháborút követően áttelepítették Magyarországra, helyükre pedig magyarországi és romániai szlovákok érkeztek, ezzel vegyes, szlovák-magyar nemzetiségű községgé vált, 1991-re már szlovák többséggel. Az 1991-2011 közötti időszakban a Pozsonyból történő kitelepülés révén lakosságszáma 37,8 %-al nőtt (főként 2001 után), ezzel párhuzamosan tovább csökkent a magyar nemzetiségűek aránya (43,6 %-ról 25,3 %-ra), akik ma már csak a lakosság negyedét alkotják. Lakosságának többsége (71,6 %) római katolikus vallású.

Történelem

A települést 1258-ban Dénesd határleírásában említik először. 1288-ban „Scemet” alakban szerepel. A pozsonyi királyi váruradalomhoz tartozott. Következő említése 1306-ban történt Hertlin pozsonyi bíró és a Szentgyörgyi és Bazini grófok közti birtokvitával kapcsolatban. 1343-ban „Zemeth”, 1351-ben „Oudarnukzemet” alakban említik, lakói királyi udvarnokok voltak. Később a település a Szent-györgyi és Bazini grófok birtoka lett, akik a Felvidék nyugati részének egyik legnagyobb birtokosai voltak. A 16. század közepén a birtok a Mérey és Serédy családoké lett. A század folyamán felerősödtek a török rajtaütések, de a település nem szenvedett nagyobb károkat és még a 17. században sem adózott a töröknek. 1828-ban 64 házában 409 lakos élt. 1864-ben egy tűzvészben csaknem az egész falu leégett. Többször pusztított a kolera is a településen. A falu régi temploma 1250 körül épült téglaépület volt, melyet a 16. században bővítettek. A templom 1864-ben a tűzvész során súlyosan megrongálódott, s a 20. század első felében újat építettek helyette. A falu híres szülötte Burián János szótáríró. 1920-tól Csehszlovákiához csatolták, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1948-ban a Kalinkovo szlovák nevet kapta. Az 1970-es években a községben megszűnt a magyar iskola, a rendszerváltás után pedig elszlovákosodott.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Assisi Szent Ferencnek szentelt római katolikus temploma 1911-ben épült. Határában napkollektoros erőmű működik