Szelény

Seľany
község
magyar lakosság 1910
100%
220
magyar lakosság 2011
45%
92
Népesség: 194
Terület: 7,61 km²
Tszf. magasság: 213 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 99127
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Balassagyarmati-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Ipolynyéki járás kisközség

A község a Balassagyarmati-medencében, a Csábi-dombság kistájon fekszik, a Szelényi-patak mentén, a Korponai-fennsík lábánál, Ipolyságtól 30 km-re északkeletre, Balassagyarmattól 17 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 17, Dacsókeszitől 3 km-re délnyugatra. Elődközségei (Alsószelény és Felsőszelény) mára teljesen egybeépültek, a két településrészt a Szelényi-patak választja el egymástól. Határa hosszan elnyúlik észak-déli irányban, déli része dombos, mezőgazdaságilag művelt terület, északon a Korponai-fennsík erdei borítják, itt magasodik határának legmagasabb pontja, a 456 méteres Bendehegy (maga a falu 205 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik). Délnyugatról Kőkeszi, nyugatról Sirak, északról Csall és Apafalva, keletről Dacsókeszi, délkeletről Lukanénye, délről pedig Terbegec községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1907-ben Alsó- és Felsőszelény kisközségek egyesítésével alakult. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (7,61 km²) 1921/38-hoz képest (7,52 km²) 9 hektárral gyarapodott.

Népesség

1910-ben 221, 1921-ben 264, 1938-ban pedig 360, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, de jelentős szlovák kisebbség is élt a községben (1921-ben 36,4 %). 1940-ben is a lakosság több mint 30 %-a szlováknak vallotta magát. A község a 20. század második felében jelentős népességvesztésen ment át, 1938-1991 között lakosságszáma negyedével csökkent (360 főről 263-re), majd 1991-2011 között további 22,4 %-al (263 főről 204-re). Ez alatt a 20 éves időszak alatt a szlovák nemzetiségűek aránya 46 %-ról 54,4 %-ra nőtt, a magyaroké pedig 53,6 %-ról 45,1 %-ra csökkent, így 2001-2011 között Szelény szlovák relatív többségűvé vált. A lakosság túlnyomó többsége (93,1 %) római katolikus vallású.

Történelem

1252-ben Zelan alakban említik oklevél először, a Hont-Pázmány nemzetség ősi birtoka. Alsószelényt 1268-ban Zelen, 1270-ben Scelen, 1292-ben Zelen alakban említik a korabeli források. A 14. századtól a Szelényi családé, majd a Plachyak, a Palásthyak és a Gyürkiek birtoka. 1434-től a 18. századig részben a Szelényi család birtoka volt. A Majthényi család a 20. századig volt birtokos a településen. 1715-ben 3, 1720-ban 4 háza volt. 1828-ban 56 házában 336 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Felsőszelényt 1303-ban említik először, Alsószelény határában keletkezett a 14. század elején. 1462-ben "Felseu Zelen" néven említik, nemesi családok birtoka volt. 1715-ben 16, 1720-ban 8 háza volt, közülük 5 jobbágy és 3 zsellércsaládé. Alsó- és Felsőszelényt 1907-ben egyesítették. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. A magyar nyelvű oktatást már az 1920-as években megszüntették a községben.

Mai jelentősége

Szent Annának szentelt római katolikus kápolnája 1850-ben épült késő klasszicista stílusban, eredetileg a Gyürky-család temetkezési helye volt. A teljesen átalakított egykori Gyürky-kúria falán látható a felsőszelényi születésű Gyürky Antal emléktáblája. Határában napkollektoros erőmű üzemel.