Sáró
A község az Alsó-Garammente kistájon, a Garam bal partjának közelében, a 76-os főút mentén fekszik, Zselíztől 7 km-re északra, Lévától 18 km-re délre, Nagysallótól 8,5 km-re keletre. Itt keresztezi a 76-os főútat a 75-ös országos főút Érsekújvár és Ipolyság közti szakasza. Nagysáró és a tőle északra fekvő Kissáró a 19. század végére teljesen egybeépültek. Nyugatról Nagysalló, délről Zselíz (Szodói kataszter), délkeletről Nemesoroszi, keletről Kétfegyvernek, északkeletről és északról pedig Garamszentgyörgy községekkel határos. Keleti határa Bars és Hont megyék történelmi határát alkotja.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1943-ban alakult Kis- és Nagysáró községek egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-tól a Zselízi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), majd a magyar közigazgatásban Barssáró néven egyesítették őket. Az egyesített község 1945-1960 között ismét a Zselízi, majd a Lévai járáshoz tartozott, 1958-ban hozzácsatolták a korábban Tőréhez tartozó Garamveszelepusztát. A község három településrészre és kataszteri területre oszlik. Nagysáró (14,89 km²), Kissáró (7,07 km²) és Garamveszelepuszta (3,42 km²). Nagysáró területe 1939-hez képest 2 hektárral gyarapodott, Kissáró területe az elmúlt száz évben nem változott.
Nagysárónak és Kissárónak együtt 1910-ben 1579, 1921-ben 1691, 1939-ben pedig 1588, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Nagysáró római katolikus, Kissáró pedig református többségű volt. A második világháború után magyar lakosságának több mint egyötödét áttelepítették Magyarországra. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 50,2 %-ról 45,5 %-ra csökkent, 2001-2011 között a szlovákok kerültek relatív többségbe (48,1 %). A községben kiemelkedően magas a roma etnikumhoz tartozók aránya (45,7 %), ennek ellenére 2001-ben a lakosság 13,1 %-a, 2011-ben mindössze 1,7 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek. A lakosság többsége (71,2 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 6,4 %. A község három településrészre oszlik: Nagysáró (995 fő, az összlakosság 60,2 %-a), Kissáró (654 fő, 39,5 %) és Garamveszelepuszta (5 fő, 0,3 %).
Nagysáró első írásos említése 1075-ből származik "Saroufalu" alakban. Ez is arra mutat, hogy a magyar etnikum betelepülése közvetlenül a honfoglalást követően, az Árpád fejedelem és vezér vezette győzedelmes Pozsonyi Csatával egy időben, vagy azt már megelőzően a IX.-X. században ment végbe. A falu őslakói tehát magyarok voltak az 1945-48 közötti magyartalanításig. 1245-ben "Sarow", 1272-ben "Saroy" néven szerepel a korabeli forrásokban. 1266-ban már említik templomát és két malmát. A templomot az 1332. évi pápai tizedjegyzék is megemlítik. A falu 1506-ban a lévai váruradalom része, később a Révay, Beniczky és Hunyadi családok birtoka. 1534-ben 12 portája volt. 1601-ben 52 háza mellett református iskolája és malma is volt a településnek. 1720-ban 20 adózó családfője volt. 1828-ban 107 házában 598 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Kissárót közvetve 1255-ben, közvetlenül 1272-ben említik először. Az esztergomi érsekség birtoka volt. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben malma és 33 háza volt. 1720-ban 19 volt az adózók száma. 1828-ban 55 házában 364 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1943-ban Kissárót és Nagysárót egyesítették Barssáró néven. Felső- és Alsóveszele 1516-tól tűnik fel az írott forrásokban. Helyi nemesek birtoka volt. A két településrész 1888-ban olvadt össze, 1899-ben csatolták Tőréhez, majd 1958-ban Sáróhoz.
A községben szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskola és óvoda működik. Falumúzeuma 2004-ben létesült. Szent Őrzőangyaloknak szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült a 13. században, 1847-ben átépítették klasszicista stílusban. A Hunyady-kastély 17. századi eredetű, mai formájában szintén klasszicista stílusú. Kissáró református temploma 1770-ben épült.
