Sajólénártfalva
A község a Gömöri-medence délkeleti részén (Gömöri-teraszok kistáj), a Sajó jobb partján, a Rima-folyó torkolatának közelében fekszik, Rimaszombattól 28 km-re délkeletre, Rimaszécstől 7 km-re keletre, Tornaljától 16 km-re délre, Putnoktól 10 km-re nyugatra, a Fülek-Bánréve vasútvonal mentén (megállóhely). Fontos forgalmi csomópont, áthalad rajta az 571-es (Fülek-Feled-Sajószentkirály) országút, mellékutak kötik össze Bánrévével (5 km), Hanván (5 km) keresztül Gömörfügével (14 km), valamint Velkenyével (2,5 km). Határa 150-190 méteres magasságban fekszik, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület, erdeje nincs. Nyugatról Csíz, délről Velkenye, délkeletről Sajópüspöki és Bánréve, keletről Abafalva, északról Hanva községekkel határos. Délkeleti határa államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Putnoki járásához (1910-ig Tornaljai járásához) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-60 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). A trianoni határ megvonásakor 3 hektár területet vesztett, majd 1950 után Csíz területének egy részét Sajólénártfalvához csatolták, ezzel területe egyötödével nőtt (5,71 km²-ről 6,83 km²-re).
1910-ben 559, 1921-ben 564, 1938-ban pedig 573, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Lakosságának túlnyomó többsége (93,4 %) magyar nemzetiségűnek vallja magát, a szlovákok aránya 3,7 %. A lakosság csaknem háromnegyede (73,3 %) a roma etnikumhoz tartozik. 1991-2001 között népességszáma 7,1 %-al gyarapodott (510 főről 546-ra), 2001-2011 között stagnálás figyelhető meg. Az eredetileg református többségű faluban (1921-ben a lakosság háromnegyede református volt) mára a lakosság kétharmada római katolikus vallású, a reformátusok aránya 28 %-ra csökkent.
A település a 13. század második felében a Hanva-nemzetség földjén alakult ki, nevét a nemzetség Kozma ágának a 14. század közepén élt Lénárt nevű tagjáról kapta (előtte templomáról egy ideig Miklósfalvának nevezték). Mind alapításában, mind lakosságában kezdettől fogva magyar település. Első írásos említése 1364-ből származik "Kishamva" néven. 1374-ben "Kishanua", 1379-ben "Kis Hanva alias Miklosfalva", 1423-ban "Lenarthfalwa", 1577-ben "Lenarthffalwa aliter Kysabaffalwa" alakban említik a korabeli források. A Lénártfalvy család birtoka volt, akik 1427-ben 8 portával bírtak a faluban. A 15. században az Abaffy, Csákányi és a Putnoky családnak voltak itt nagyobb birtokaik. A 16. század közepétől a Lénártfalvy család kihaltával birtokaik az Abaffy családé lettek. 1566-ban elpusztította a török és rövid időre elnéptelenedett, de a század végére már ismét lakott volt. A török hódoltság részeként a füleki szandzsákhoz tartozott. Lakossága a 16. században református hitre tért. 1672-ben Nagy Ádám kuruc serege pusztította, majd 1683-ben a török ellen vonuló lengyel-litván hadak okoztak pusztítást. Lakosság a 16-18. században kicserélődött, új lakói a közeli magyar településekről érkeztek. 1709-ben és 1711-ben a pestis pusztított. A járvány 1740-ben újra visszatért és a lakosság kétharmadát követelte. 1773-ban 13 jobbágy és 2 zsellércsalád élt a községben. 1785-ben 61 családja és 345 lakosa volt. 1827-ben egy tűzvészben a házak kétharmada leégett. 1828-ban 74 házában 595 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Fellendülést hozott a községnek a Bánréve-Fülek, majd a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal megépülése 1874-ben. Vasútállomása azonban csak 1920-ban lett Lénártfalvának. A község nevét 1906-ban Lénártfalváról Sajólénártfalvára változtatták. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Putnoki járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. 1953-ban megnyitották az óvodát a faluban, ugyanebben az évben létesült a szövetkezet is (1971-től a csízi, 1975-től a hanvai efsz is az irányítása alá tartozott). 1976-ban új hidat építettek a Sajón. A falu mellett 1982-ig határátkelő működött, ekkor áthelyezték Sajószentkirályra. Sajólénártfalva napjainkig híres káposztatermesztéséről. A 20. század végére roma többségű településsé vált.
A község magyar tannyelvű alapiskolával és óvodával, valamint egészségügyi központtal rendelkezik. Református temploma 1907-ben épült, a neogótikus Szent Anna-kápolnát a két világháború között emelték.
