Sajókeszi

Kesovce
község
magyar lakosság 1910
100%
222
magyar lakosság 2011
12%
27
Népesség: 241
Terület: 7,66 km²
Tszf. magasság: 197 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98045
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-teraszok - Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Putnoki-dombság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Tornaljai járás kisközség

A község a Gömöri-medence délkeleti részén, a Sajó völgyében, a Gömöri-teraszok kistájon fekszik, a Putnoki-dombság nyugati lábánál, Tornaljától 10 km-re délkeletre, Sajószentkirálytól 7 km-re északkeletre. Zsákfalu, egyetlen Kövecsesről (3 km) ide vezető úton közelíthető meg. Határa két, egymással össze nem függő kataszteri területből áll, melyeket Hubó területe választ el egymástól: Kövecsesből és a magyar határ mellett húzódó, a Putnoki-dombság 355 méterig magasodó dombvidékén fekvő Szentdemeterből. Területének mintegy felét erdő borítja. Sajókeszit délről Kövecses, nyugatról Méhi, északról Sajólenke, keletről Hubó és (rövid szakaszon) Naprágy határolja, Szentdemeter nyugatról Hubó, északról (rövid szakaszon) Tornalja, keletről Szuhafő és Gömörszőlős kataszterével határos (keleti határa egyben államhatár Szlovákia és Magyarország között).

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával területének egynegyedét elveszítette (határa 9,88 km²-ről 7,36 km²-re csökkent). 1950 után a szomszédos Kövecsessel végrehajtott területcsere után területe 30 hektárral gyarapodott (7,66 km²-re). Két kataszteri területre oszlik: Sajókeszi (3,56 km²) és Szentdemeter (4,09 km²).

Népesség

1910-ben 222, 1921-ben 256, 1938-ban pedig 270, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében népességének több mint felét elveszítette (1938-2001 között 270 főről 118-ra csökkent). 2001-2011 között ez a folyamat megfordult, a község lakosságszáma 10 év alatt csaknem duplájára ugrott, ugyanakkor teljes nemzetiségi kicserélődés figyelhető meg (a magyar nemzetiségűek aránya 67,8 %-ról 11,6 %-ra esett, a romáké 16,1 %-ról 83,3 %-ra ugrott). A lakosság csaknem teljes egészében (96,6 %) magyar anyanyelvű. Az 1921-ben még református többségű (70,0 %) faluban 2011-ben a lakosság 51,9 %-a volt római katolikus, 35,2 %-a pedig református vallású. 2011-ben egyetlen lakott külterületén, Szentdemeteren mindössze 2 állandó lakos élt.

Történelem

Annak a vidéknek a központi települése, melyet a Sajó mellett a 10.-11. században a Keszi-törzsről leszakadt töredékek szálltak meg. A települést 1232-ben említik először. 1247-ben "Kezew, Kezw", 1323-ban "Kezyw", 1347-ben "Rekche a. n. Kezw" alakban említik a korabeli források. Kezdetben a Zágráb-Korpás nemzetség, majd1412-ben a Czinege család birtoka, a 15. század után pedig évszázadokig a Dancs-családé. A korai időkben magyarok és szlávok lakták. Lakossága a 16. században református hitre tért. 1682-ben az átvonuló lengyel hadak elpusztították a falut. 1828-ban 31 házában 233 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországra. Lakossága a 21. század elejére kicserélődött és roma többségű településsé vált. A Sajókeszihez tartozó Szentdemeterpuszta a török hódoltságig önálló falu volt. Az elsőként 1255-ben említett Heripán közelében a Zágráb-Korpás nemzetség Szent Demeternek szentelt templomot alapított, amely köré később a falu lakossága átköltözött, Alsóheripán a 14. században, Felsőheripán a 15. században már lakatlanná vált. Eredetileg szláv lakossága a 15. századra magyarrá vált. 1564 után Szentdemeter is elnéptelenedett.

Mai jelentősége

A község egyike a járás legszegényebb, fokozottan hátrányos helyzetű lakossággal és magas munkanélküliséggel rendelkező, roma etnikai gettóvá vált, periférikus fekvésű falvainak. 1814-ben épült református temploma romokban áll.