Regeteruszka

A 2022-es önkormányzati választások hivatalos eredményei

Az alábbi táblázatokban az önkormányzati választások hivatalos eredményeit olvashatják. Az önkormányzatba bejutó jelölteket fekete színnel jelöltük, a be nem kerülőket pedig szürkével.

Smrčo Martin
KDH/SaS/ZA ĽUDÍ/SPOLU/DS
388
(100%)
  • Képviselők eredményei
    1. körzet
    Novotný Viktor
    KDH/SaS
    247
    (12,74%)
    1. körzet
    Varga Ondrej
    független
    231
    (11,91%)
    1. körzet
    Novotný Dušan
    KDH/SaS
    224
    (11,55%)
    1. körzet
    Drančáková Jana
    KDH/SaS
    214
    (11,04%)
    1. körzet
    Beblavá Katarína
    SPOLU
    213
    (10,99%)
    1. körzet
    Borecký Peter
    Hlas-SD
    212
    (10,93%)
    1. körzet
    Kinlovič Rastislav
    független
    208
    (10,73%)
    1. körzet
    Gamrát Marek
    Hlas-SD
    205
    (10,57%)
    1. körzet
    Jánošík Peter
    KDH/SaS
    185
    (9,54%)
  • További képviselőjelöltek eredményei
Ruskov
község
magyar lakosság 1910
55%
397
magyar lakosság 2021
0%
4
Népesség: 1 454
Terület: 20,21 km²
Tszf. magasság: 228 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04419
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Abaúji-hegyalja - Északnyugati-Kárpátok, Eperjes-Tokaji-hegyvidék, Bagota 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Füzéri járás kisközség

Regeteruszka az Ósva völgyében, az Abaúji-hegyalja északi részén, a Zempléni-hegység (Szalánci-hegység) északi részéhez tartozó Cserepes (Črepník, 456 m) nyugati és a Várhegy (Hradisko, 708 m) északi lábánál, a Regete- vagy Falu-patak (Bystrý potok) mentén, 225 méteres (határa 205-699 méteres) tengerszint feletti magasságban, Kassától 19 km-re keletre, Hernádzsadánytól 13,5 km-re északkeletre, Magyarbődtől pedig 6,5 km-re délre fekszik. Határának nyugati, az Ósváig terjedő része az Abaúji-hegyalja medencéjéhez tartozik, déli részét a Milic-hegycsoporthoz tartozó Várhegy északi oldala (Sztrahulka-hegy, Borhegy, Balagos, Dobozér), északkeleti részét pedig a Bagota-hegycsoport délnyugati oldala (Cserepes, Prosniská) foglalja el. Legmagasabb pontját (699 m) a Várhegyen, Abaújrákos, Nagyszalánc és Regeteruszka hármashatáránál találjuk. A két hegycsoportot a Regete-patak völgye választja el, ezt követve halad át a Kassa-Tiszacsernyő vasúti fővonal a Zempléni-hegységen. 2010-ben területének 56,2 %-át (1136 ha) erdő (főként tölgyesek és bükkösök), 27,6 %-át (557 ha) szántóföld, 5,3 %-át (107 ha) rét és legelő, 4,8 %-át (97 ha) beépített terület, 2,0 %-át (40 ha) pedig kertek foglalták el. Belterülete (2018-ban mintegy 100 ha) az összterület 5 százalékára terjed ki, külterületi lakott helyei az Ósva jobb partján, a községközponttól 1,5 km-re nyugatra található Gyilkos (Dilkoš), valamint a Regete völgyében, Regeteruszkától 3 km-re délkeletre fekvő Regetepuszta (Dvor Regeta). Regeteruszkát az 576-os út köti össze Garbócbogdánnyal (4,5 km) és Magyarbőddel, a 3372-es út Kisszaláncon (5,5 km) keresztül Nagyszalánccal (9,5 km), egy jelöletlen aszfaltozott mellékút pedig Gyilkoson keresztül Felsőcsájjal (3 km) teremt összeköttetést. Megállóhely a Kassa-Tiszacsernyő vasútvonalon. Délről Abaújrákos, délnyugatról Balogd, nyugatról Felsőcsáj és Ósva, északról Györke és Petőszinye, keletről Szaláncújváros, délkeletről pedig Nagyszalánc és Kisszalánc községekkel határos. Katasztere délnyugaton egy ponton érintkezik Garbócbogdányéval.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásához, majd a Kassai járáshoz tartozott). Területe 1910-1921-hoz képest (20,09 km²) 12 hektárral gyarapodott 1950 után, amikor a vasútállomást és közvetlen környékét (a mai Állomás utcától /Staničná/nyugatra eső területet) Balogdtól Regeteruszkához csatolták (területe 2011-ben: 20,21 km²).

Népesség

2011-ben Regeteruszka lakossága 1393 fő volt, melynek 91,4 %-a volt szlovák nemzetiségű, 7,0 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségéről. A 19. század végén és a 20. század elején még vegyes szlovák-magyar lakosságú község mára egynemzetiségűnek tekinthető. 1880-ban a lakosság 23,8 %-a, 1900-ban 11,8 %-a volt magyar anyanyelvű, 1921-ben azonban már csak 8 (1,2 %), 1930-ban pedig egyetlen személy vallotta magát magyarnak a községben. Az 1910-es és az 1941-es népszámlálás ugyan a lakosság többségét (54,8 illetve 58,0 százalékát) magyar anyanyelvűként írta össze, de ezek az adatok inkább a politikai akaratra, illetve az 1940-es években még meglévő kettős identitásra és magyar nyelvtudásra (mely 1945 után teljesen eltűnt) mutatnak rá. 2011-ben a lakosság 72,4 %-a volt római katolikus (1921-ben még 80,6 %), 4,7 %-a református (1921-ben 10,9 %), 3,1 %-a görög katolikus (1921-ben 6,3 %) vallású, 5,8 %-a felekezeten kívüli, 10,8 %-a pedig nem nyilatkozott felekezeti hozzátartozásáról. Regeteruszka népessége 1880 óta két és félszeresére nőtt, az 1910-1921 közötti világháborús időszak kivételével folyamatos gyarapodással. 1880-1910 között egyötödével (593 főről 725 főre), 1921-1941 között pedig 52,4 százalékkal (670 főről 1021 főre) nőtt a lakosság száma. Az 1970 óta eltelt öt évtizedben is folyamatosan növekedett a község népessége (összesen egynegyedével, 1196 főről 1494 főre), ez a folyamat az 1980-as években lelassult, 2001 után viszont felgyorsult (2001-2011 között 84 fővel, 2011-2017 között pedig további 101 fővel gyarapodott Regeteruszka népessége). Népsűrűsége (2011-ben 73,9 fő/km²) a járási átlagnak megfelelő.

Történelem

Első írásos említését 1220-ban „Vruzca” alakban találjuk. Neve szláv eredetű és keleti szláv telepesekre utal. A falu első lakói az Abaúj és Zemplén vármegyéket összekötő fontos átjárót védő „orosz” őrök voltak. 1303-ban „Ruzka” néven szerepelt, ekkor Szalánc várának uradalmához tartozott és az Aba nemzetséghez tartozó Szaláncziak 1303-as osztozásakor Lőrinc fia László birtokába került, aki 1329-ben Drugeth Vilmossal cserélte el. Ekkor bukkan fel először a „Regethe Ruszka” névváltozat, a Regete előnév a rajta keresztülfolyó patakra utal. Regeteruszka 1332-ben már templomos hely volt Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplommal (egyes források szerint a templomot 1204-ben szentelték fel). 1334-ben papja 12, 1335-ben pedig 10 garas pápai tizedet fizetett. 1427-ben a településnek 24 portája volt. Lakossága 1550 körül kálvinista hitre tért. 1553-ban 11 portája adózott, 1565-ban 28 jobbágy- és 12 zsellérportája volt. 1603-ban itt született Csáky István tárnokmester. A 18. század elejére teljesen elnéptelenedett, 1715-ben puszta helyként szerepelt. 1720 után részben római katolikus vallású szlovákokkal telepítették újjá. 1746-ban 127 lakosa volt, a római katolikusok ekkor már többséget alkottak. Templomát 1750-ben vette el a reformátusoktól Klobusiczky István. Római katolikus plébániája 1753-ban alakult újjá, a regeteruszkai egyházközséghez a 19. század végén 14 település (Abaújrákos, Alsókemence, Felsőcsáj, Felsőkemence, Györke, Kelecsényborda, Kisszalánc, Magyarbőd, Nagyszalánc, Ósva, Petőszinye, Szalánchuta, Szaláncújváros, Újszállás) tartozott leányegyházként. Az 1760-as évektől a falu földesura a Forgách grófi család volt. 1828-ban 87 háza és 597 lakosa volt, lakosai mező- és erdőgazdálkodással, teknő- és hordókészítéssel, valamint szeszfőzéssel (szilvapálinka) és szénégetéssel foglalkoztak. A község pecsétje 1840-ből ismert. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában az ekkor 529 lakosú községről megjegyzi, hogy földjei nemigen termékenyek, de sok az erdeje. Ekkor még lakosságának csaknem egyharmada (28,4 %) református vallású volt (ez az arány 1890-re 13,9 %-ra, 1921-re 10,9 %-ra esett vissza). 1873-ban megnyílt a község határán keresztülvezető Kassa-Legenyemihályi vasút (vasútállomást csak a 20. század első felében létesítettek), majd megkezdődött a magyar államvasutak számára a trachit bányászata, mely elősegítette a község gazdasági fejlődését (az 1890-es években évente 25 ezer köbméter követ fejtettek a közvetlenül a vasút mellett lévő – ma már nem működő – kőfejtőkben). A 19. század végén a község határának egy része a Várhegyen létrehozott zárt vadaskerthez tartozott (harmadik katonai felmérés). 1880-ban 593, 1890-ben 634, 1900-ban 654, 1910-ben pedig 725 lakosa volt. 1890-ben 89 ház állt a községben. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 670, 1930-ban 844 lakosa volt. A két világháború között malom is működött a községben. 1938. novemberében az első bécsi döntés Magyarországhoz csatolta (1945-ig), egyben határközséggé is vált (Petőszinyével közös határa államhatárt alkotott Magyarország és Csehszlovákia – majd 1939 után Szlovákia – között). 1949-ben szeszgyár létesült a községben. Mezőgazdasági termelőszövetkezetét (JRD) 1953-ban alapították. 1970-ben 1196, 1980-ban 1251, 1991-ben 1265 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2003-ban fogadták el. A 2000-es évek elején új kőbányát nyitottak meg a Prosniska-hegy északi oldalán, az évtized végén pedig megkezdték a kitermelést a Sztrahulka-hegyen is. A 2010-es évek elején fotovoltaikus erőművet is létesítettek Regetepuszta közelében. 2001-ben 1309, 2011-ben 1393, 2017-ben pedig 1494 lakosa volt. A mai Regetepuszta helyén állt a középkori Regete falu, melyet 1298-ban említenek először, ekkor Szalánc várának uradalmához tartozott. 1400-ban vámhely működött itt. A 17. század végén elnéptelenedett, határa a 18. század elején beolvadt Regeteruszkáéba. A 19. században pusztaként települt újra.

Mai jelentősége

Regeteruszkán szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma eredetileg román stílusban épült a 13. században. Tornyát 1938-39-ben építették hozzá. A község határában két nagy kőbánya (andezit, trachit) üzemel (a Sztrahulka-hegyen és a Cserepes nyugati oldalában). Határában a 2010-es évek eleje óta fotovoltaikus erőmű működik. Regeteruszkát a zöld jelzésű turistaútvonal köti össze a 453 méter magasan fekvő Cserepes-vadászházzal és a piros jelzésű, a Szalánci-hegységen Eperjestől a Nagy-Milicig végighaladó turistaúttal.