Ránkfüred

A község az Abaúji-hegyalja északi részén, a Szalánci-hegység nyugati lábánál, a Herlányi-patak (Herliansky potok) bal partján, 375 méteres (határa 307-909 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 24 km-re északkeletre, Hernádzsadánytól 28 km-re északra, Gálszécstől 22 km-re északnyugatra, Varannótól 25 km-re délnyugatra, Kecertől pedig 6 km-re délkeletre. A község központja a Galambdomb (Holubí grúnik), nyugati lábánál elterülő Ránkfüred (Herlány), tőle 1 km-re délnyugatra a Herlányi-patak mentén találjuk a 345 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Zsír (Žírovce) településrészt. Keskeny határa 7,5 km hosszan nyúlik el északnyugat-délkeleti irányban, délnyugati részét részben erdőfoltokkal (Hájik), részben mezőgazdasági területekkel elfoglalt dombvidék alkotja, míg keleti része mélyen benyúlik a Szalánci-hegység lomboserdővel borított vulkanikus hegyei közé. A Kemencei-patak (Kamenický potok) völgyétől nyugatra magasodnik a Bardova-hegy (Malé Brdo – 651 m, Veľké Brdo – 700 m), míg tőle keletre a Mošník-hegy (911 m) északnyugati lejtői (Perdačka) tartoznak a község határához, itt találjuk annak legmagasabb pontját is. A két településrészből álló községnek külterületi lakott helye nincs. 2010-ben területének 53,1 %-át erdő (526 ha), 27,5 %-át szántóföld (273 ha), 10,9 %-át rét és legelő (108 ha), 2,3 %-át pedig beépített terület (23 ha) foglalta el. Ránkfüredet az 576-os út köti össze délnyugat felé Magyarbőddel (9 km), északkelet felé pedig a 6,5 km-re lévő Herlányi-hágón (Herlianske sedlo, 660 m) és Bányapatakán (12,5 km) keresztül Varannóval. A 3290-es út északnyugat felé Ránkon (2 km) keresztül a sárosi Kecerrel teremt összeköttetést. Ránkfüredet a zsákfalunak számító Zsírral a 3293-as bekötőút köti össze. Délről Felsőkemence, délnyugatról Ósvacsákány és Bátyok, nyugatról és északról Ránk, keletről Bányapataka községekkel határos. Keleti határa Abaúj és Zemplén vármegyék történelmi határát követi.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. Herlány (Ránkfüred) a 19. század első feléig Ránk határához tartozott, a fürdőhely körül létrejött település a század közepére vált önálló községgé. 1920-ig Ránkfüred és Zsír egyaránt Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartoztak kisközségként. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Kassai, 1949-1960 között a Gálszécsi, 1960-tól pedig a Kassa-vidéki járáshoz tartoztak. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). 1964-ben Zsír községet egyesítették Ránkfüreddel. 1910/21-ben Zsír területe 4,09 km², Ránkfüredé pedig 5,80 km² (együtt 9,89 km²), az egyesített község területe 2011-ben 9,91 km² volt, tehát határai csak kis mértékben változtak a 20. század során. 1960 után a Herlányi-patak jobb partján 2 hektáros területet csatoltak Ránktól Ránkfüred belterületéhez. A község határa két kataszteri területre (Ránkfüred – 5,83 km², Zsír – 4,08 km²) oszlik.

A községnek 2011-ben 287 lakosa volt, melynek 94,1 százaléka volt szlovák nemzetiségű, 5,2 százaléka pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. Ránkfüred népességének 1880-1890-ben mintegy egyhatodát (15,8, illetve 16,8 százalékát), 1900-ban már csaknem felét (49,4 %), 1910-ben pedig 45 százalékát magyar anyanyelvűnek írták össze, a hatalomváltás után, az 1921-es csehszlovák népszámláláskor már csak 12 (8,1 %) lakosa, 1930-ban pedig senki sem vallotta magyarnak magát a községben. Zsír lakosságának túlnyomó többsége a 19. század végén is szlovák volt, 1880-ban 2, 1910-ben pedig 6 lakosát írták össze magyar anyanyelvűként. Ránkfüred lakosságának 2011-ben 47,4 %-a volt római katolikus, 25,8 %-a evangélikus és 11,1 %-a görög katolikus vallású. Elődközségei közül Ránkfüred 1921-ben római katolikus többségű volt (59,7 %) evangélikus (20,8 %) és görög katolikus (12,8 %) kisebbséggel, míg Zsíron az evangélikusok (51,0 %) képezték a legnépesebb felekezetet a római katolikusokat (29,4 %) és a görög katolikusokat (19,0 %) megelőzve. Az egyesítés előtt Ránkfüred és Zsír csaknem azonos méretű aprófalvak voltak viszonylag stabil népességgel, 1880-1940 között előbbi lakosságszáma 146-172 fő, utóbbié pedig 145-177 fő között ingadozott. Az egyesítés után Ránkfüred népessége 1970-1991 között kis mértékben csökkent (286 főről 263 főre), majd a rendszerváltás után, 1991-2017 között már 13,7 százalékkal gyarapodás figyelhető meg (263 főről 297 főre). 2011-ben a község lakosságának 64,1 %-a élt Ránkfüred (184 fő) és 35,9 %-a Zsír (103 fő) településrészeken. Népsűrűsége 2011-ben 30,0 fő/km² volt.

Herlány település a 15. század közepén jött létre, első írásos említését 1487-ben „Haryan” alakban találjuk, ekkor a szinyei uradalom része volt. Később „Harlyan” (1564-1630), „Hardlein” (1549), „Harlian” (1598) és „Hajlan” (1637) névalakokban fordul elő az okiratokban. Neve német eredetű, a „hart” (legeltetésre használt erdő) szó származéka. 1601-től a terebesi uradalomhoz tartozott. Gyógyvizét már a 17. században ismerték és használták a kassaiak és a zempléniek egyaránt. A 18. század elején Herlány elnéptelenedett (az 1715-ös és 1720-as adóösszeírásokban nem szerepelt, akárcsak az 1746-os és az 1772-es jegyzékekben), később fürdőtelepülésként települt újra. A 18. század végén már ismert volt jódos-vasas-szénsavas vizű gyógyfürdője, melyet az első katonai felmérés térképén is feltüntetnek „Baad-Herlein”. I. József uralkodása idején (1780-90) németek telepedtek itt le, Fényes Elek 1851-ben megjelent monográfiájában is német faluként jellemzi. 1828-ban 15 háza és 103 lakosa volt. A csökkenő vízhozamú fürdőhelyen 1870-ben kezdtek kísérleti fúrásokba Zsigmondy Vilmos vezetésével, melyek eredményeként létrejött a híres herlányi gejzír (1875). A 19. század végén még 11-13 órás időközönként feltörő gejzír ma 32-36 órás időközönként működik. 1890-ben 25 ház állt a faluban, ekkoriban a fürdőt a szezonban 600-700-an is látogatták. A fürdő a nagy mulatóházon kívül 56 fürdőkáddal felszerelt két fürdőházból, illetve egy 60 szobás kincstári szállóból és 17 nyaralóházból állt. A községnek 1880-ban 146, 1890-ben 161, 1900-ban 158, 1910-ben pedig 160 lakosa volt. Iskoláját 1898-ban létesítették. 1900-ban a község hivatalos nevét hatósági magyarosítással Ránkfüredben állapították meg (korábban rövid ideig a Ránkherlány nevet is viselte 1890-től). 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 149, 1930-ban pedig 157 lakosa volt. 1925-től Ránkfürdőt rendszeres autóbuszjárat kötötte össze Kassával. Az első világháború után a fürdő jelentőségét vesztette, a második világháború után pedig végleg megszűnt. 1939. márciusától 1945. januárjáig a község fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 43 háza és 172 lakosa volt. Mezőgazdasági szövetkezetét 1959-ben alapították. 1964-ben hozzácsatolták Zsír községet. Az egyesített községnek 1970-ben 286, 1980-ban 279, 1991-ben pedig 263 lakosa volt. 1971-től 1990-ig közös helyi nemzeti bizottság irányította Ránk és Ránkfürdő községeket. 1991-ben 75 lakott ház volt a községben. Ránkfüred címerét és zászlaját 2004-ben fogadták el, előbbit Herlány és Zsír 19. század első feléből fennmaradt pecsétjeinek motívumai alapján alkották meg. Ma Ránkfüred legfontosabb gazdasági ágazata a gejzírre épülő idegenforgalom, a fürdő egykori épületeit 1985 óta a Kassai Műszaki Egyetem használja oktatóközpontként (1950-tól a kerületi Nemzeti Bizottság oktatóközpontjának, 1956-tól üdülőnek, majd 1967-83 között külföldi diákok kollégiumának adtak otthont). Zsír első írásos említését 1384-ben „Syr” alakban találjuk. Neve szláv eredetű személynévből keletkezett magyar névadással. 1427-ben „Gyr” néven említik. A 18. század végén a Kácsándi család birtoka volt. Lakói földműveléssel és fuvarozással foglalkoztak (főként sószállítással). 1851-ben a Forgách család volt fő birtokosa, ekkor 211 szlovák lakosa volt a falunak, lakóinak fele evangélikus vallású volt. 1880-ban 172, 1890-ben 177, 1900-ban 145, 1910-ben pedig 145 lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 153 lakosa volt. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ban 32 háza és 160 lakosa volt. 1964-ben Ránkfüredhez csatolták.

A községben négyosztályos szlovák nevelési nyelvű alapiskola található (a felsőbb osztályokat a keceri alapiskolában végzik a ránkfüredi tanulók). Országos jelentőségű idegenforgalmi nevezetessége a ránkfüredi időszakos hidegvizű gejzír, mely 1875-ben egy 405 méteres mélységű fúrás nyomán jött létre (Európa egyetlen gejzíre Izlandon és a németországi Andernach gejzírén kívül). A gejzír 10 °C-os vize 32-36 óránként 25-30 méteres magasságba tör fel. Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1859-ben épült neogótikus stílusban. Zsír településrészen evangélikus harangláb található. Fürdőépületei közül az úgynevezett Dargó-ház a legrégebbi, még a 19. század elején (1819 előtt) épült klasszicista stílusban. A Bardova-hegy nyugati lejtőjének ősbükköse 1950 óta 55,8 hektáron természetvédelmi rezervátum Malé Brdo néven. A község határában opállelőhelyek találhatóak. Ránkfüredet a kék turistajelzés köti össze délkelet felé a Szalánci-hegységen végigvezető piros jelzéssel, illetve a Dargói-hágóval, a zöld jelzésű túraútvonal északkelet felé a Ránki-sziklák, illetve a Črchlina-hegyi Vyžník-elágazás (809 m) felé teremt összeköttetést.