Ránk

Ránk az Abaúji-hegyalja legészakabbi részén, a történelmi Abaúj vármegye északkeleti sarkában, 359 méteres (határa 297-906 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Ránki-patak (Rankovský potok) mentén, a Szalánci-hegység Makovica-hegycsoportjának délnyugati lábánál, Kassától 28 km-re északkeletre, Hernádzsadánytól 31 km-re, Magyarbődtől 11 km-re északra, Varannótól 27 km-re délnyugatra, Kecertől pedig 4,5 km-re délkeletre. Belterülete a Ránki-patak két partján, 355-400 méteres magasságban, 1,1 km hosszúságban húzódó történelmi településmagból és a tőle északnyugatra, a Kecer felé vezető út mentén, a Ránki-patak jobb parti teraszán fekvő cigánytelepből (Rómska kolónia) áll. Határa mintegy 7,5 km hosszan nyúlik el délnyugati-északkeleti irányban, délnyugati részét nagyrészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék foglalja el, északkeleten pedig a Szalánci-hegység gerincéig (Vižník – 766 m, Črchlina vagy Čerština-hegy – 899 m, illetve a történelmi hármas megyehatáron emelkedő Zaholý vrch – 906 m) nyúlik, magába foglalva a Makovica déli oldalának bükk- és tölgyerdeit. 2010-ben területének 53,8 %-át erdő (799 ha), 26,6 %-át szántóföld (395 ha), 15,3 %-át rét és legelő (227 ha), 1,4 %-át pedig beépített terület (21 ha) foglalta el. Külterületi lakott helye nincs. A falutól északkeletre emelkedik a 790 méter magas Veľký Humencov-hegy a védett Ránki-sziklákkal (Rankovské skaly). A községet a 3290-es út köti össze délkeleti irányban Ránkfüreddel (2 km) és északnyugat felé Kecerrel. Délről és délkeletről Ránkfüred, keletről Bányapataka és Józsefvölgy, északról Modrafalva, északnyugatról Bolyár, délnyugatról pedig Bátyok községekkel határos. Keleti határa Abaúj és Zemplén, északi és északnyugati határa pedig Abaúj és Sáros vármegyék történelmi határát követi.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Kassai, 1949-60 között a Gálszécsi, majd 1960-tól a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott (1941-ig Sáros-Zemplén megye Varannói, majd Tőketerebesi járásához). Területe 1910-21-hez képest (14,61 km²) 1,6 százalékkal nőtt (2011-ben 14,84 km²) – a 20. század második felében Bátyok határának egy részét Ránkhoz csatolták, ugyanakkor a Herlányi-patak jobb partján 2 hektár Ránkhoz Ránkfüred belterületéhez került.

2011-ben Ránk népessége 705 fő volt, melynek 95,3 %-ra szlovák, 1,7 %-a pedig roma nemzetiségű (48,8 %-a roma anyanyelvű) volt. Az 1991-es népszámlálás során lakosságának pontosan fele, 2011-ben pedig 4,3 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, ugyanakkor a lakosság több, mint háromnegyede (2013-ban 78,1 %) a roma etnikumhoz tartozik. A roma lakosság zöme szegregáltan, a belterület nyugati peremén található telepen él. A lakosság túlnyomó többsége a 19. század végén szlovák anyanyelvű volt, 1880-ban lakosságának kevesebb, mint egytizedét (9,1 %) írták össze magyar anyanyelvűként. A 20. század elején meginduló lassú magyarosodási folyamatot (1900-ra a magyar anyanyelvűek aránya 13,6 %-ra, 1910-re pedig 27,4 %-ra nőtt) a hatalomváltás megállította, 1921-ben már csak 9, 1930-ban pedig 3 lakosa vallotta magyarnak magát. A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 83,0 %-a, 1921-ben 75,4 %-a) evangélikus vallású, a római katolikusok 1880-ban lakosságának 15,4 %-át, 1921-ben 21,4 %-át, 2011-ben pedig 24,7 %-át tették ki. A község népessége 1880-1940 között viszonylag stabilan alakult (302-379 fő között ingadozott), 1970-1991 között csak kis mértékben gyarapodott (427 főről 444 főre), 1991-2017 között azonban (egyre gyorsuló ütemű) dinamikus növekedéssel duplájára nőtt (444 főről 889 főre). Az ugrásszerű növekedés nagyrészt a mára a lakosság többségét alkotó roma közösség magas természetes szaporodásával magyarázható. A község népsűrűsége (2011-ben 59,9 fő/km²) a járási átlag mintegy háromnegyede.

Ránk első írásos említését az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékben találjuk „Ranc” alakban. Ekkor már templomos hely volt, az összeírás név szerint említi András nevű plébánosát. Neve szláv személynévi eredetű. 1390-ben a király Perényi Miklósnak adományozta. 1427-ben „Rank”, 1430-ban „Rawk” néven említik az írásos források. 1427-ben 25 porta volt a faluban. A 15-16. században a Perényi család birtoka volt, majd 1601-től a terebesi uradalom része lett. 1565-ben alig 3 portája adózott, ekkor 21 lakosa volt, közülük 12-nek volt szlovák családneve. Lakossága a 16. század végén evangélikus hitre tért, a lelkészek névsora 1590-től ismert (az első közülük egy Václav Bohemius nevű cseh prédikátor volt). 1597-ben már Rankóc néven említik. 1601-ben 15 lakatlan és 18 lakott porta volt a faluban. Első, fallal körülvett evangélikus kőtemplomát 1620-ban építették (1746-ban még állt). A 18. század elején csaknem elnéptelenedett, 1720-ban alig három lakott portája volt. 1746-ban a Rankóc néven szereplő falunak 134 lakosa volt, többségük szlovák nyelvű és evangélikus vallású. 1772-ben 28 jobbágy- és 14 zsellérportája adózott. A falu 1820-ban és 1841-ben is leégett, 1831-ben pedig a kolerajárvány követelt számos halálos áldozatot. 1828-ban 47 háza és 322 lakosa volt, lakói elsősorban földműveléssel foglalkoztak. 1840-1842 között a jeles szlovák nyelvújító, Jonáš Záborský volt a község evangélikus lelkésze, de a templom és a lelkészlak leégése után áttért a katolikus hitre. A 18. század végén épült új evangélikus templomot 1818-ban és 1842-ben újították fel. 1846-ban a járvány és az éhínség a lakosság mintegy egyharmadát ragadta magával (116 áldozat). A határ tagosítására 1868-ban került sor. A 18. század elejére elnéptelenedett Herlány község az 1780-as években fürdőhelyként települt újjá, de a 19. század közepéig Ránk határához tartozott. 1851-ben 306, 1880-ban 350, 1890-ben 307, 1900-ban 302, 1910-ben pedig 318 lakosa volt. 1890-ben 58 ház volt a községben. A 19. század második felében még számottevő zsidó közösség is élt itt (1851: 25 fő, 1880: 28 fő), az izraelita vallásúak száma 1921-re 8 főre csökkent (a faluban ma is megtalálható a zsidó temető). Az első világháborúban a község 8 lakosa esett el. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 350, 1930-ban pedig 336 lakosa volt. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1940-ben 80 háza és 379 lakosa volt. 1944-ben határában jelentős partizántevékenység folyt (Csapajev-brigád). A község 1945. január 17-én szabadult fel, a visszavonuló németek felrobbantották a Ránki-patak hídját. Fogyasztási szövetkezete 1946-ban alakult meg. A falu villamosítására 1949-ben került sor, a kultúrház a következő évben épült fel. Mezőgazdasági szövetkezete (az első, 1952-ben kudarcba fulladt kísérlet után) 1958-ban alakult meg. 1970-ben 427, 1980-ban 431, 1991-ben pedig 444 lakosa volt. 1971-től 1990-ig közös helyi nemzeti bizottság irányította Ránk és Ránkfürdő községeket. A keceri út mentén lévő cigánytelep már az 1950-es években is létezett, az 1990-es évekre lélekszáma és kiterjedése többszörösére nőtt, a rendszerváltás után pedig a lakosság többsége már a roma etnikumhoz tartozott. 1991-2017 között a község népessége duplájára nőtt. Ránk címerét és zászlaját (előbbinek alapját a 18. század elejéről fennmaradt falupecsét képezi) 2003-ban fogadták el. 2001-ben 554, 2011-ben 705, 2017-ben pedig 889 lakosa volt. 2001-ben 129 ház (ebből 112 lakott) volt a községben.

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Evangélikus temploma klasszicista stílusban épült a 18. század végén, tornyát a 19. század közepén építették hozzá. Jonáš Záborský (1812-76) szlovák író, nyelvújító és evangélikus lelkész tiszteletére emléktáblát helyeztek el a kultúrház falán. A Ránki-sziklák (Rankovské skaly) 1976 óta 23,7 hektáros területen természetvédelmi rezervátumot alkotnak (melegkedvelő növényfajok, védett madarak fészkelőhelye). A község határán áthalad a Szalánci-hegységen végigvezető piros jelzésű túraútvonal, melyhez a Črchlina-hegyen, a Vyžník-elágazásnál (809 m) csatlakozik a Ránkfüredről érkező zöld jelzésű útvonal, melyről jelzett kitérő tehető a Ránki-sziklák kilátóhelyéhez.