Pozsonysárfő

Blatné
község
magyar lakosság 1910
4%
55
magyar lakosság 2021
1%
10
Népesség: 1 746
Terület: 16,32 km²
Tszf. magasság: 137 m
Körzethívószám: +421 (0) 33
Irányítószám: 90082
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Nagyszombati-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Szenci járás kisközség

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati peremén, a Kis-Kárpátok lábánál, a Nagyszombati-hátság és a Súr-erdő kistájak határán fekszik, Szenctől 7 km-re északkeletre, Modortól 13 km-re délkeletre, Nagyszombattól 21 km-re délnyugatra a Sifak-patak partján. Áthalad rajta a Szencet Nagyszombattal összekötő 61-es főút. Mellékút köti össze Senkőcön (7 km) keresztül Modorral és Bazinnal (13 km), valamint Csatajjal (5 km). Kataszterének déli részén áthalad a Pozsonyt Zsolnával összekötő D1-es autópálya, északi peremén pedig a Pozsonyt Nagyszombattal összekötő vasút. Délnyugatról Szenc, délről Pozsonyboldogfa, keletről Igrám és Erzsébetkápolna, északkeletről Báhony, északnyugatról pedig Senkőc községekkel határos.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Modori járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között a Szlovák Állam része volt, déli határa ekkor államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Területe (16,32 km²) nem változott az elmúlt száz év során.

Népesség

1910-ben 1421, 1921-ben 1565, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1910-ben még 55 magyar nemzetiségű lakosa is volt (3,9 %). 1991-2011 között (elsősorban a 2001 után felgyorsuló betelepülés révén) népessége 23,8 %-al nőtt (1313-ról 1626 főre). 2011-ben a község lakosságának 92,1 %-a szlovák nemzetiségű volt, a roma etnikumhoz tartozók aránya 3,3 % volt. A lakosság túlnyomó többsége (81,6 %) római katolikus vallású.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A vonaldíszes kerámiák népének, a zselizi és a bükki kultúra településeit tálálták itt meg. A korai vaskorban a la théne-i kultúra, a késői bronzkorban a nyitrai kultúra települései álltak itt. A falu első írásos említése egy 1245-ben kelt oklevélben történt. A 15. században a Fraknói grófok birtoka volt, akik 1435-ben birtoklevelet kaptak Zsigmond királytól. 1556-1580 között Illésházy nádor horvátokat telepített ide, akik később elszlovákosodtak. A 17. századtól a Pálffyak birtoka. 1705-ben a gidrafai csata idején leégett. 1847-ben egy újabb tűzvész során 1390-ben épült temploma is leégett. A 20. század elején szőlőtermesztéséről, csipkekészítéséről és a Sifak-patakon működő vízimalomról volt ismert. A 20. század során határában víztárolót létesítettek. Sárfő a 20. század elején kapta a vármegyei hovatartozásra utaló Pozsony- előnevet. Csehszlovákiához csatolása után hivatalos neve Šarfia lett, 1948-ban a Blatné hivatalos nevet kapta.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. A mezőgazdasági jellegű község határában szőlőtermesztés folyik, a faluban irodaszerek gyártása folyik. Szent Adalbertnek szentelt római katolikus temploma eredetileg 1390-ben épült, mai formájában 18. századi barokk jegyeket visel. Rendkívül gazdag 18-19. századi szakrális kisemlékekben, a legrégebbi közülük Nepomuki Szent János 1736-ban készült szobra.