cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma

Pozsonyligetfalu

Petržalka
településrész
magyar lakosság 1910
17%
495
magyar lakosság 2021
2%
2 650
Népesség: 103 935
Terület: 28,68 km²
Tszf. magasság: 136 m
Körzethívószám: +421 (0) 2
Irányítószám: 85212
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mosoni-síkság , Lajtazug 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Pozsonyi járás nagyközség

Pozsonyligetfalu a Kisalföld nyugati peremén, a Lajtazug (Fenyér) kistáj legészakabbi részén, a Duna jobb partján, Pozsonnyal szemben, 131 méteres tengerszint feletti magasságban, a szlovák-osztrák államhatárnál fekszik, Pozsony központjától 3 km-re délre, Hainburgtól 14 km-re keletre. Határa sík, túlnyomórészt beépített terület, 2010-ben területének 16,3 %-át (467 ha) szántó, 9,7 %-át (277 ha) erdő, 7,2 %-át (207 ha) pedig vízfelület foglalta el. Pozsonyligetfalu urbanizált területét túlnyomórészt az 1970-80-as években épült lakótelepek alkotják, a vasútvonaltól északnyugatra húzódó egykori településmagot felszámolták. A lakótelepek a D1-es autópályától dél felé a Horváti-ág (Chorvátske rameno) mentén egészen az egykori Antóniamajorig, 5 km hosszan és 3,5 km-es szélességben húzódnak; keletről a Duna ártéri erdei, nyugatról a D2-es autópálya vonala szegélyezi az urbanizált övezetet. Dvory, Lúky és Háje településrészek alkotják a lakóövezet legnagyobb részét, az ehhez délnyugatról kapcsolódó Kopčany és Kapitulský Dvor elsősorban ipari zóna, északnyugaton pedig a csaknem teljesen erdő borította Pečňát (Pócsfapuszta, Potschenau) találjuk. Legdélebbi részén Janíkov dvor (Antóniamajor) településrészt főként szántóföldek alkotják, a névadó majorságot a 20. század második felében lebontották. A lakótelepek építésekor két kavicsbányatavat (a 13 hektáros Veľký Draždiak és a 9 hektáros Malý Draždiak) alakítottak ki, utóbbi kedvelt nyári fürdőhely. Északról Pozsony-Óváros és Károlyfalu, keletről Főrév, délről Horvátjárfalu pozsonyi városrészekkel, nyugatról pedig Köpcsény (Kittsee), Berg és Wolfsthal osztrák községekkel (az első Burgenland, utóbbi kettő Alsó-Ausztria tartomány része) határos. Északi és keleti határát a Duna középvonala alkotja, nyugati határa egyben a szlovák-osztrák államhatárt képezi. Fontos forgalmi csomópont, mind az öt pozsonyi Duna-híd Pozsonyligetfalut köti össze a Duna bal partjával (az Öreg-, Apollo- és SZNF-híd az Óvárossal; a Kikötői-híd Főrévvel, a Lafranconi-híd pedig Pozsony északnyugati elővárosaival). Keresztülhalad rajta a Brünnt Pozsonnyal és a dunacsúni határátkelővel összekötő D2-es autópálya, melyről itt ágazik el a D1-es (Pozsonyt Zsolnával összekötő) autópálya. A 2-es főút Oroszvárral (10 km) és Rajkával (18 km), a 61-es főút a bergi határátkelőhelyen (4 km) át Hainburggal és (az ausztriai 9-es úton) Béccsel (64 km) teremt összeköttetést. Pozsonyligetfalu vasúti csomópont is egyben, itt ágazik el a Pozsonyt Hegyeshalommal összekötő és a Pozsonyligetfalu-Pándorfalu (Parndorf) közötti vasútvonal. 1983 óta a Kikötői-hídon (korábban az 1890-ben megnyílt Öreg-hídon) át csatlakozik az ország vasúthálózatához.

Közigazgatás

1946-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony-V. járás részeként. 1920-ig nagyközségként (1905-ben még kisközség volt) Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Pozsonyi járáshoz tartozott. 1920-ban területe több mint duplájára nőtt (8,35 km²-ről 18,01 km²-re), mivel az Ausztriához csatolt Moson vármegyei Köpcsény község határának egy része Csehszlovákiához került, ez a terület nagyrészt Pozsonyligetfalu része lett. 1938. októberétől 1945. áprilisáig (Dévény mellett egyedüli szlovákiai községként) a Német Birodalomhoz csatolták (Alsó-Duna tartomány, Bruck a.d. Leitha járás), ebben az időszakban területét a Dunáig terjesztették ki (hozzácsatolva a ma is hozzá tartozó pozsonyi határrészeket és Főrév Zabos nevű, a Duna jobb partjára eső határrészét). A német közigazgatásban hozzácsatolták Berget és Wolfsthalt, egyben városi rangot is kapott (ezt 1945 után nem ismerték el). 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához, 1946-ban Pozsonyhoz csatolták. 1949-1954 között Pozsony VII. kerületét, 1957-71 között pedig V. kerületét alkotta, 1954-1957 között az I. kerület része volt. 1971-1986 között az IV. körzet (obvod) része, majd 1986-tól az V. körzethez (ma Pozsony-V. járás) csatolták. 1950 után alakult ki mai területe (28,66 km²), miután ismételten hozzácsatolták Pozsony és Főrév Dunán túlra eső határrészeit. Összességében a 20. század során Pozsonyligetfalu területe csaknem három és félszeresére nőtt.

Népesség

Pozsonyligetfalu Pozsony legnépesebb városrésze, 2011-ben 105 842 lakosa volt, itt élt Pozsony lakosságának 25,7 %-a. Népességének 92,3 %-a volt szlovák és 3,3 %-a magyar nemzetiségű (3,5 %-a magyar anyanyelvű). Ha önálló település lenne, Pozsonyligetfalu volna Szlovákia 3. legnépesebb városa. A 17. századtól nagyrészt németek lakta falunak 1880-ban még alig 819 lakosa volt, melynek 84,6 %-a volt német anyanyelvű. Az első Duna-híd megépülésével (1890) Pozsony elővárosává vált és ugrásszerű fejlődésnek indult, 1880-1910 között (819 főről 2947-re) és 1921-1930 között (4282 főről 14 164-re) is megháromszorozta népességét. Ezzel párhuzamosan rohamosan nőtt a (cseh)szlovák nemzetiségűek (1910-ben 10,8 %, 1921-ben 29,2 %, 1930-ban pedig 55,4 %) és csökkent a németek (1910-ben 67,8 %, 1921-ben 47,7 %, 1930-ban 22,4 %) aránya. A magyarok aránya 1910-re a népesség egyhatodára (16,8 %) nőtt, majd 1930-ra 14,4 %-ra csökkent. Pozsonyligetfalu lélekszáma 1930-1970 között stabilan alakult (1950-ben 15 966, 1961-ben 15 361 lakosa volt), majd Szlovákia legnagyobb lakótelepének megépítésével az 1970-es években megháromszorozódott (14 056 főről 48 755-re), az 1980-as években két és félszeresére nőtt. A városrész 1991-ben érte el legnagyobb lélekszámát, ekkor 128 251 lakosa volt, 1991-2016 között az (elsősorban a szuburbanizáció miatti) elköltözés révén lakosságának csaknem egyötödét elveszítette (2016-ra 103 473 főre csökkent). 1991-2011 között a magyarok aránya 4,4 %-ról 3,3 %-ra csökkent, német lakosságát a második világháború után kitelepítették. Pozsonyligetfalu lakosságának 50,5 %-a római katolikus és 4,7 %-a evangélikus vallású, kiugróan magas a felekezeten kívüliek (33,5 %) aránya. Népsűrűsége (2011-ben 3691 fő/km²) kiemelkedően magas, a pozsonyi átlag mintegy négyszerese.

Történelem

Már az ókorban fontos dunai átkelőhely volt a mai Pozsonyligetfalunál, itt húzódott a római limes vonala is. A honfoglalás után a gyepűvonalat védő határőrnépek települtek itt meg. A középkorban még két dunai sziget volt itt, Magyarsziget (Mogorsciget) és Besenyősziget (Beseneusciget), előbbin alakult ki a későbbi településmag, utóbbi ettől északnyugatra, a mai Pócsfapusztai-erdő helyén terült el (még a 18. században is különálló sziget volt). A szigeteket 1225-ben említik először írásos források. Magyarsziget eredeti lakosságát magyarok alkották, a település (Pozsony egész környékével együtt) a tatárjáráskor pusztult el. Besenyősziget eredetileg határőrzésre idetelepített besenyő lakossága még korábban elköltözött (Lajtafalura és a csallóközi Padányba). A tatárjáráskor a környék további települései (Derzs, Hetesér, Iványi, Nyássziget) is elpusztultak. Az egykori Besenyősziget helyén „Flezyndorph” települést 1278-ban IV. László oklevele említi először, mint elpusztult helyet, melyet a pozsonyi káptalannak adományozott. Később Flotzendorf néven újratelepült, egykori birtokosa után Káptalanudvar néven is szerepelt. Ugyanebben az okiratban Magyarsziget, mint Szilvás földje (Terra Zylvas) szerepel (1477-ben ennek németesítésével Krieg Au, illetve 1574-ben Kriechenau formában). A Magyarsziget név német átvételével 1422-ben bukkan fel először a szigetre vonatkozó „Ungerau” név. 1654-ben már a 20. századig használatban lévő „Engerau” formában szerepelt. Állandó (immár német lakosságú) településről első alkalommal egy 1674-es okiratból van tudomásunk. A 17. századtól a Pálffy-család birtoka volt a pozsonyi uradalom részeként. A 18. században Engerau és Flotzendorf (Káptalanudvar) még különálló települések voltak. Engerau 1720-ban már kuriális község volt, első temploma 1750-ben épült, 1773-ból ismerjük első pecsétjét. A 18. század végén 90 házában 118 család élt. 1809. június 3. – július 12. között a napóleoni hadsereg megszállása alá került, megerősített templomából ágyúzták a pozsonyi várat. Nem sokkal később kolerajárvány pusztított a településen. 1825-ben épült meg a Pozsonyt Ligetfaluval összekötő, Karolína Augusztáról elnevezett hajóhíd (a legrégebbi hajóhídról a 15. század közepéről van tudomásunk) és a ligetet is átalakították angolparkká. A 19. században a pozsonyi polgárság kedvelt kirándulóhelyévé vált, több népszerű kávézó (Au-kávézó 1826-ban, Aréna 1828-ban) és nyári színház nyílt meg. Első iskolaépülete 1848-ban épült. 1859-ben a jégzajlás csaknem az egész falut elsodorta. A „Ligetfalva” név 1863-ban szerepelt először, az „Audorfl” német névváltozat magyarításával. 1873-1907 között Ligetfalu volt a település hivatalos neve, a 20. század elején a helységnévrendezés során kapta a megyei hovatartozásra utaló Pozsony- előnevet. 1866-ban 103 háza és 594 lakosa volt, lakói mezőgazdasággal (főként a Pozsony piacára termeltek gyümölcsöt és zöldséget, illetve tejelő teheneket tartottak) és fuvarozással foglalkoztak. 1873-ban alakult meg az önkéntes tűzoltóegyesület. 1884-ben Káptalanmajort Moson vármegyétől Ligetfaluhoz csatolták és Thaly Kálmán javaslatára a Pócsfa nevet kapta (a német Pötschenau dűlőnév után). 1889. áprilisa és 1890. decembere között épült meg az első Pozsonyi (közúti és vasúti) Duna-híd, melyet Ferenc Józsefről neveztek el. 1891-ben megnyitották a Pozsonyt Hegyeshalommal (és Szombathellyel), 1897-ben pedig a Pozsonyligetfalut Pándorfalvával (és Sopronnal) összekötő vasútvonalakat. A híd megépülésével a község gyorsan Pozsony elővárosává vált, megindult iparosodása is, munkások, vasutasok, alkalmazottak és tisztviselők telepedtek itt le. Az 1897-ben épült vasútállomás környékén alakult ki ipartelepe számos üzemmel: Westen-féle zománcedényggyár (1896, 1948 után Kovosmalt), James Levy gépszíjgyára, Avenarius vegyiüzem, Matador-gumigyár (1905), Harsch-féle fűrésztelep és fadobozgyár, valamint a Durvay Antal-féle téglagyár (1883). 1902-ben az Országos Mezőgazdasági Kiállítást a ligetfalui parkban rendezték meg. 1905-1910 között nagyközséggé nyilvánították, Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, délről Moson vármegye, nyugatról Alsó-Ausztria határolta. 1910-ben már 2947, 1921-ben pedig 4282 lakosa volt. 1914. február 5-én megnyílt a Pozsonyt Béccsel összekötő helyi érdekű vasútvonal (POHÉV vagy „bécsi villamos”), melynek forgalma a második világháború idején szűnt meg. 1916-ban katonatemetőt létesítettek a településen (1936-ban, a határ erődítésekor megszüntették). 1919. januárjában Pozsony csehszlovák megszállás alá került, de Pozsonyligetfalu egészen augusztus 13-ig magyar fennhatóság alatt maradt. A Tanácsköztársaság idején Pozsonyligetfalu munkásaiból alakították meg az érsekújvári fronton harcoló Lakos-zászlóaljat. 1920-ban a Trianoni béke során Ausztriához csatolt Köpcsény határának nagy részét a Csehszlovákiához került Pozsonyligetfaluhoz csatolták. Ekkor állapították meg a Petržalka szlovák nevet, mely ismeretlen eredetű, vélhetően a pozsonyi piacon petrezselymet áruló ligetfalusiak csúfnevéből ered. A település határátkelőhellyé vált Magyarország (Horvátjárfalu) és Ausztria (Berg) felé. Az 1920-as években ismét megháromszorozódott népessége (1930-ban már 14 164 lakosa volt), ekkoriban Csehszlovákia legnagyobb falujaként emlegették. A Pálffy-uradalom földjeinek felparcellázásával családi házas telkeket hoztak létre, még a korábbi lóversenyteret is beépítették. A népes (1932-től kommunista önkormányzatú) munkástelepülés legszegényebb része (Elízium) az Öreg-híd déli hídfőjénél kialakult nyomortelep volt. A földbirtokreform során jövedelem nélkül maradt csallóközi magyar uradalmi alkalmazottak egy része is ide települt, magyar kolónia jött létre Zaboson is. 1923-ban létesült az első szlovák iskola, de 1945-ig német, 1931-38 között magyar nyelvű oktatás is volt a községben. Régi templomát útépítés miatt 1932-ben bontották le, ekkor épült a Szent Kereszt felmagasztalásának szentelt új temploma. 1933-38 között Pozsony védelmére katonai védvonalat létesítettek a község déli és nyugati határánál. 1938. október 10-én Németország annektálta a települést a Szudéta-vidékkel egyidőben és Dévény mellett a másik szlovákiai településként egy náci szervezésű „népszavazás” után a Harmadik Birodalomhoz csatolták (a 7 hónappal korábban elfoglalt Alsó-Ausztriából kialakított Alsó-Duna „reichsgau” részeként). Ekkor Hitler is meglátogatta a pozsonyi hídfőt. Az Engerau an der Donau névre átnevezett települést várossá nyilvánították, hozzácsatolták Wolfsthalt és Berget is. Az új német-csehszlovák (1939. márciusától német-szlovák) határt a Duna középvonala alkotta, így Pozsonyligetfaluhoz került Pozsony és Főrév jobb parti határrésze is. Ebben az időszakban a villamos-, hajó- és autóbuszközlekedés is megszűnt Pozsony felé. A német megszállás idején a Matador és Kovosmalt üzemeit fegyvergyártásra állították át. 1944. november vége és 1945. március 29. között az Öreg-híd déli lábánál zsidó kényszermunkatábort hoztak létre, melynek foglyait egy újabb katonai védvonal („Sudöstwall”) építésénél dolgoztatták, a kétezer fogolyból mintegy ötszázan vesztették életüket. 1944-ben megszűnt a téglagyár. Pozsonyligetfalu 1945. április 4-én szabadult fel, két nappal korábban a Duna-hidat a visszavonuló németek felrobbantották (a szovjet hadsereg állította helyre 1946-ban). 1945 áprilisától 1947. áprilisáig itt hozták létre a pozsonyi németek és (1946. augusztus 1.-jéig) a magyarok internálótáborát, 1945. júliusában súlyos atrocitásokra is sor került (két évvel később egy tömegsírt is feltártak). A település csaknem teljes német lakosságát kitelepítették Németországba, magyar lakosságának egy részét pedig Magyarországra, helyükre Budapest környékéről, Békés megyéből és Jugoszláviából érkeztek szlovák betelepülők. 1946. április 1-jén Pozsonyligetfalut Pozsonyhoz csatolták, kezdetben a város XI., majd VII. (1949-54), később V. kerületét (1957-71) alkotta. 1954-1957 között az I. kerülethez csatolták. 1956-ban a Janko Kráľ ligetben helyezték el Petőfi Sándornak a városközpontból 1921-ben eltávolított szobrát (2002-ben a pozsonyi Medikus-kertbe helyezték át). Az 1960-as évekig magyar tannyelvű alapiskola is működött Pozsonyligetfalun. A városrész fejlődését sokáig gátolta a belvíznek való kitettsége. 1967-1972 között megépült az új Duna-híd, melyet a Szlovák Nemzeti Felkelésről neveztek el. Az 1970-80-as években a településkép teljes átalakulásával itt épült fel Szlovákia legnagyobb, 4-12 emeletes panelházakból álló lakótelepe több mint 30 ezer új lakással. Az építkezés 1973-ban kezdődött, az első panelházakba 1977-ben költöztek be. Pozsonyligetfalu Pozsony legnépesebb városrészévé vált, népessége 1970-91 között kilencszeresére nőtt (14 056 főről 128 251 főre). Itt működött a legforgalmasabb határátkelőhely Csehszlovákia és Ausztria között. A lakótelepépítéssel párhuzamosan két új Duna-híd létesült: a Kikötői-híd (korábban Duklai hősök hídja) 1977-85 között, valamint a Lafranconi-híd (korábban Ifjúság hídja) 1985-92 között. 1987-ben megépült a D2-es, 2003-2005 között pedig a D1-es autópálya Pozsonyligetfalun átvezető szakasza. 2013-16 között az Öreg-hidat gyalogos és villamos forgalomra alakították át, a vasúti forgalom már 1985-ben megszűnt. A szocializmus évtizedeiben legjelentősebb ipari üzeme a Matador Gumiabroncsgyár és Nehézgépipari Üzem volt valamint a Kovosmalt volt. 1984-ben emelték a Technopol 90 méteres ikertornyát, Pozsonyligetfalu meghatározó épületét, mely a városrész önkormányzati hivatalának is otthont ad. 1995-ben a Matador gumigyár üzemét privatizálták, majd megszüntették. 2002-ben nyílt meg az Aupark bevásárlóközpont a SZNF-híd déli lábánál, melynek 2006-ban emelt 96 méteres tornya a városrész legmagasabb épülete. Két évvel később a vasútállomásnál újabb magasépületet (Vienna Gate) emeltek.

Mai jelentősége

Pozsonyligetfalu jelentős közúti és vasúti határátkelőhely, ipari központ és egyben Pozsony legnépesebb lakóövezete. Számos oktatási intézménye közül kiemelkedik a Közgazdaságtudományi Egyetem. Itt található az Incheba kiállítási központ, az Aréna színház (1898) és a pozsonyi lóversenypálya. Szent Kereszt felmagasztalásának szentelt római katolikus temploma 1932-33-ban épült. A rendszerváltás után számos új, modern stílusú templom épült (evangélikus templom, Fájdalma Szűzanya-templom, Szent Család-templom). A 42 hektáron elterülő Janko Kráľ park (eredetileg Aupark) egyike Közép-Európa legrégebbi városi parkjainak, 1774-76 között alakították ki, itt található a milleniumi emlékmű, mely a ferences templom régi tornyának köveiből épült. Az Aréna színház mellett álló víztorony az 1820-as években épült. A lakótelepépítésnek számos történelmi emlék (1809-es francia emlékmű, Ligeti-kávéház, Pozsonyi Hajósegylet székháza) esett áldozatul. A helyi temetőben 1958-ban avatták fel a koncentrációs táborban meggyilkoltak emlékművét, ugyanitt találjuk az első világháborús emlékművet.