Pozsonyeperjes

Jahodná
község
magyar lakosság 1910
100%
1 060
magyar lakosság 2011
85%
1 250
Népesség: 1 539
Terület: 15,69 km²
Tszf. magasság: 114 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 93021
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Vízköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járás nagyközség

Pozsonyeperjes a Kisalföldön, a Vízköz kistájon, a Kis-Duna bal partján, Csallóköz és Mátyusföld határán, Dunaszerdahelytől 10 km-re északra és Galántától 19 km-re délre fekszik, a Dunaszerdahelyi járás egyetlen települése, mely nem Csallóköz szigetén terül el. Áthalad rajta az 507-es főút, mely Dunaszerdahely és Galánta felé teremt összeköttetést. Mellékút köti össze Felsővámoson (7 km) át Vásárúttal (10 km). Nyugatról Dunaszerdahely, délnyugatról Dunatőkés, délről nagyon rövid szakaszon Csallóközkürt, délkeletről Felsővámos, északról és keletről pedig Tallós községekkel határos. Délnyugati határának egy részét a Tőkési Duna-ág alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Pozsony vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1960-1990 között hozzá tartozott a szomszédos Dunatőkés. Közigazgatási területe (15,69 km²) csak kismértékben változott 1921-hez képest (16,21 km²), korábban Felsővámos területébe ékelt exklávéjának Felsővámoshoz csatolásával 1939 után.

Népesség

Népessége a rendszerváltásig színmagyar volt, azóta viszont (különösen 2001 után) markáns növekedésnek indult a szlovákok létszáma, és mára meghaladja a 10%-ot. A lakosság túlnyomó többsége (86 %) római katolikus. Népessége viszonylagos stabilitást mutat, 1991-2001 között csökkent, 2001-2011 között viszont 7 %-al emelkedett.

Történelem

A középkorból nem ismerünk írásos említést a faluról, csak a kora újkorban bukkan fel. Előbb a Thurzó családé volt, majd az Esterházy család birtokolt itt nagyobb részt, a semptei, később a cseklészi uradalomhoz tartozott. Templomát Esterházy Károly gróf építtette a 18. században. A község határában 1849-ben ütközet volt. Lakói halászattal, mezőgazdasággal és sószállítással foglalkoztak, a helyben termelt gabona megőrlését a Kis-Dunán sorakozó vízimalmok végezték. Jelentős mértékű volt a szarvasmarha- és a juhtartás. Súlyos tűzvész pusztított 1877-ben, majd az újjáépítést követően Esterházy Mihály 1896-ban iskolát alapított, amely egészen az 1961-es bezárásáig működött. A lakosok gazdakört tartottak fenn a 20. század elején. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, majd a bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak. A Kis-Dunán 1940-ban megépített hidat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, és csak 1992-ben épült újjá. 1945-től ismét Csehszlovákiának juttatták, 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

Pozsonyeperjes magyar tannyelvű alapiskolával és óvodával rendelkezik. Katolikus temploma (Szt. Péter és Pál-templom) műemlék, 1747–50-ben későbarokk stílusban épült. A községben egy régi vízimalom korhű mása található, amely múzeumként üzemel. Az egész környéket vonzó, kimagasló népszerűségű éves rendezvény az Eperfesztivál. A Kis-Duna partja üdülőövezet, ahol hétvégi házak sorakoznak.