Pinc

Pinciná
község
magyar lakosság 1910
90%
384
magyar lakosság 2011
35%
85
Népesség: 235
Terület: 11,92 km²
Tszf. magasság: 190 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98401
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Losonci-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Nógrád vármegye Losonci járás kisközség

A község a Losonci-medence északkeleti peremén, a Poltári-dombság lábánál, az Ipoly jobb partján és a Petri-patak mentén fekszik, az 16-os országos főút (Losonc-Rimaszombat szakasz) mentén, Losonctól 8 km-re keletre. Határának nyugati része 190-200 méteres magasságban fekszik, keleti része 280 méterig emelkedő dombvidék. Területének mintegy egynegyedét erdő borítja. Nyugatról Losonc, északnyugatról Kálnó, keletről Kétkeresztúr és Bozita, délről Bolyk és Ipolynyitra határolja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1872-1883 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1910-1938-hoz képest területe 9 hektárral csökkent (12,01 km²-ről 11,92 km²-re). 1988-1990 között Losonchoz tartozott. 1996-ban Szlovákia közigazgatási átalakításakor az újonnan létrehozott Poltári járáshoz csatolták, de 2002-ban visszakerült a Losonci járáshoz.

Népesség

Pinc a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 429, 1921-ben 423, 1938-ban 498, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 13,2 %, 1930-ban 18,9 % volt. A 20. század második felében a község jelentős népességvesztésen ment keresztül, 1938-1991 között népessége 44,6 %-al, 1991-2011 között 11,2 %-al (276 főről 245-re) csökkent, de magyar többségét 2001-ig megőrizte. 1991-2011 között az asszimiláció révén a magyar nemzetiségűek aránya 53,6 %-ról 34,7 %-ra csökkent, a szlovákoké ugyanakkor 46 %-ról 56,3 %-ra növekedett. Viszonylag magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (8,6 %) is. A lakosság túlnyomó többsége (86,1 %) római katolikus vallású.

Történelem

Az első írásos említés Pincről 1326-ból származik, mikor is a települést "Pynch" néven említik. 1786-ban Pinz, 1808-ban Pincyna - magyarul Pinc néven szerepel. 1335-ben említik plébániáját is. 1573-ban több nemesi család birtoka volt (Pinczi, Károly, Baross család). Lakói főként mezőgazdaságból és az Ipolyon folytatott halászatból éltek, halászai a losonci és füleki uradalomnak adóztak. 1828-ban 56 házában 598 lakos élt. A települést több alkalommal tűzvész sújtotta (az 1830-as években, 1896-ban és 1898-ban). A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarországhoz csatolták, ebben az időszakban határközség volt. A csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok 1967-ben itt rendezték meg a III. Nyári Ifjúsági Találkozót. 1988-ban Losonchoz csatolták, de 1990-ben újra önállósult.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem működik. 2009 óta határában alginitbányászat folyik. Mindenszenteknek szentelt római katolikus temploma 1900-ben épült szecessziós stílusban.